Nos, engem a kíváncsiság tegnap elvitt Sopronhorpácsra. Az ÉMI a 2000. jún. és 2001. szept. között elvégzett méréseit ugyanis itt, a sopronhorpácsi, közel 800 éves templom melletti plébánia épületén végezte. Sajnos rosszkor érkeztem, épp misére gyűlt a nép, az időpont tehát nem volt alkalmas arra, hogy a plébánossal elbeszélgessek. A plébánia épülete egyébként kívülről szépen néz ki, friss és ép a vakolata, de egy helyen látszik rajta egy kb. 1 méter átmérőjű vizes folt. (Sajnos fényképezőgép nem volt nálam, így nem tudom nektek megmutatni. A templom egyébként nevezetes látványosság, 1225-ben épült, de ebből a korból kb. ennyi maradt meg belőle:
. Ezt a képet sem én készítettem, hanem a neten találtam.)

Elhatároztam, hogy a környékbeli lakóktól fogok érdeklődni.

Először egy ablakon kihajoló idősebb nénivel meszélgettem. Ő a plébániával kapcsolatban semmit sem tudott, mert sokáig kórházban feküdt, csak januárban jött ki. Az ő házának a belső falai is vizesek, és arra a kérdésemre, hogy ez a vizesség enyhült-e valamit 2000. júniusa és 2001. szeptembere között, nemmel válaszolt. Ez a feltevésem tehát nem jött be.

A másik néninek épp kiszaladt az utcára a tyúkja, segítettem kergetni, hogy visszamenjen a kertbe. Miután sikerült, és a néni köszönetet mondott, hamar elárulta, hogy van a faluban egy másik ház is, ahol AQUABRILL működik, ajánlotta, hogy őket kérdezzem, most otthon is vannak. Az ő háza egyébként egyáltalán nem vizes.

A megadott címre elsétálva, miután hősiesen bemerészkedtem egy harcias, ám meglehetősen apró termetű kutya által őrzött udvarba, végre sikerült egy valódi, működésben lévő AQUABRILL készüléket látnom, és a történetét meghallgatnom.

Maga a készülék egy fehér papír, vagy műanyag poliéder (két, alapjánál összillesztett piramis) belsejében lapul (hacsak nem maga a poliéder az). Az előszoba meggyezetéről lóg le, két merev alumíniumrúd végén. De nem csak ennyiből áll a berendezés. A ház falába három helyen kb. 25-30 cm-es fémrudakat tettek be, állítólagosan az elektromos berendezések védelmében. A problematikus szoba fala tapintással teljesen száraznak érződik. Ezt a készüléket is 2000-ben helyezték el, mint a plébániáét, és a falak 2001 végére itt is kiszáradtak. Közben töbször méréseket végeztek a Piramis kft. emberei. A dolognak annyi előzménye volt, hogy 1999-ben a vizes, salétromos vakolatot leverték, és a vizesedést gátló speciális BAUREX vakolattal vakolták újra (állítólag ugyanekor ugyanezt a plébánia épületével is megtették!). De a szárad ás állítólag csak az AQUABRILL telepítése után kezdődött meg. Még az is hozzátartozik a dologhoz, hogy valamikor 1998 és 2000 között szereltek be a szobába központi fűtést (sajnos már nem emlékszem, pontosan melyik évben, pedig fontos lenne). Addig a szoba télen fűtetlen volt, nem is laktak benne, csak nyáron.
A ház mellett van egy kút, amiben a talajszint alatt kb. 1 m mélyen van a víz szintje. Érdeklődtem a vízszint változásai felől, de állítólag 2000 júniusa és 2001 szeptembere között nem volt érzékelhető vízszintcsökkenés, mint amire számítottam. Mindent összevetve nem látok nyilvánvaló, és egyértelmű okot a száradásra, de mégis a BAUREX, a fűtés megkezdése, és a téli használatbavétel együttes hatása látszik valószínűnek. Vagyis a kőleves-effektus.