Ja, és konkrétan épp megérkezéskor tűnt nagyon szovjetnek és nagyon szürkének. Hogy miért? A Linda Line szárnyashajójával ugrottam át Helsinkiből, ami a tallinni kikötőnek nem abba részébe érkezik, ahová a nagy autós kompok, hanem egy bivaly nagy betonlépcsős építmény elé, amiben belül asszem hagversenyterem van, a nevére már konkrétan nem emléxem.
Na szóval, délelőtt volt, ólomszürke ég, épp eleredő eső (esernyő persze nem volt nálam), és mikor a csepergő esőben nekivágnék a városnak, elibém tornyosul egy akkora bazi nagy betontömeg, hogy szó szerint semmi mást nem lehetett látni a városból, mert eltakarta. Na mondom, itt a szép szürke CCCP....
Nekiálltam megmászni a bazi sok lépcsőt, átkeltem a betontömegen, és akkor már kezdett javulni a kép. Még később a nap is kisütött és némi mászkálás után eljutottam az óvárosba, ahol csodálatos szép napsütésben a szürke szovjet város helyett elém tárult egy festői, nagyon aranyos és magával ragadó középkori Hanza-város... metamorfózis alig néhány óra alatt... :)))

Hát nekem ez volt az első, és a második benyomásom Tallinn-ról...