Kedves Alensha!

> A ,,tőlem jobbat" nekem is sérti a fülemet, pedig miskolci vagyok.

Az én szememet pedig a kopaszodó férfiak sértik, pedig magam is az vagyok... (vagyis: az egyéni szimpátiák a nyelvhelyességgel nem keverendők össze.)

> ,,elmentem Mariéknál". Nálam ez valahogy mást jelent, mint amit ki akart fejezni vele az illető. :o)

Ez utóbbi a te egyéni problémád: ahogy mondani szokás, rossz az, aki rosszra gondol.

Ami nyelvészeti vonatkozást illeti: volt (esetleg még néhol van) egy régi -- az ugor nyelrokonainkkal egyező! -- raghármas: a -nOtt, -nÓl -n(y)i [N.B. ebbe a "sorozatba" tartozik a -nÁl is, bár ez utóbbi csak magyar]. Ez kiveszett a nyelvterület szinte egészéről, és felváltották az -éknÁl, -éktÓl, -ékhOz ragok. A legtovábbi maradványai az északi és keleti peremnyelvjárásokban, elsősorban a palócban és székelyben maradt meg.

E raghármas -- melynek szokásos neve "családi helyragok/határozóragok" -- sajátossága az volt, hogy csak személynevekhez járulhatott és eleve többes számú értelme volt (vö. -éknÁl, -éktÓl, -ékhOz). Ahol a raghármas kopásnak indult, ott legtovább a -n(y)i tartott ki. Ez tehát a három közül a legjelöltebb eset, és nem véletlen, hogy még a teljes eltűnés után is a hová? kérdés esetén bizonyos nyelvjárások ragaszkodnak ahhoz, hogy eltérő ragot használjanak személyek csoportja, ill. nem személyek valamint egyedek esetén. Ez igen fontos: aki azt mondja, hogy "odamentem Mariéknál", az nem fogja azt mondani, hogy elmentem "elmentem a *bolt(ok)nál/*templom(ok)nál" stb., sőt azt sem fogja mondani egyes számban, hogy "elmentem *Marinál".
Sőt, vannak még olyan dialektusok, amelyek ragaszkodnak ahhoz, hogy ilyen esetekben egyes számot használjanak. Az ilyenek nem mondják azt, hogy "elmentem Mariéknál", hanem azt, hogy "elmentem Marinál": de ennek értelme többesz számú: 'Mariékhoz'. Ezzel szemben van az "odamentem Marihoz", amely egy személyt jelöl.

Esetünkben tehát egy megőrzött régiség továbbéléséről van szó. Lehet nem szeretni, de akkor ez a mi hibánk, akik nem szeretjük...

Olvasmány:
- Csernicskó István – Márku Anita: Valóban különleges-e a nagydobronyiak nyelvjárása?
- Sólyom Szilvia - A jász nyelvjárás vizsgálata

P.S. A fenti hozzászólás egyes részeivel nem személyeskedni akartam [ha mégis így értetted, elnézést kérek]; csak jelezni kívántam, hogy milyen az, ha szubjektív ítélettel szubjektív ítéletet állítunk szembe...