mmormota, JFEry és Simply Red
Az ÉMI engedélyt csak kérésetekre közöltem. A benne levő szöveg stílusát nincs jogom bírálni, mivel egy hatóság saját magát is védve fogalmaz. Az ÉMI által modellen és épületen végzett mérésekből számunkra lényeges információk:
- A vizsgált épületek valóban kiszáradtak a készülékek elhelyezése után.
- A kísérleti fal modelleken végzett mérésük viszont igen elhúzódott és a méréstechnikájukat nem tudták megfelelően kialakítani. Ugyanis a száradás folyamata több hónap (ez valószínűleg a készülék működési rendszeréből adódik) és a vizsgálati helyiség különböző részeiben nehezen volt szabályozható az azonos légmozgás, valamint igen intenzív volt a párolgás és a modellek számára állandóan vizet kellett pótolni, stb…Több, mint egy évet tököltek a modellel, majd feladták és áttértek a helyszíni épületeken való mérésre. Ez nekünk is tanulságos lehet.

V. László és mmormota
A falon való mérést javasoljátok, amit szerintem, csak azután kellene megtenni, ha már JFEry jutott valamire a laborjában.
Az ÉMI méréseit valóban nem biztos ,hogy megkell ismételnünk, lehet, hogy elég lenne a javasolt eltávolítási-visszahelyezési, esetleg a leárnyékolási módszer, az egyszerű ellenőrzésre.
- A változás detektálásához 2-3 hónap kell az ÉMI szerint, ezért is mondta JFEry-nek, hogy a kémcső nem biztos, hogy az igazán jó modell.
- Ki-be kapcsolgatni nem látom értelmét, a rendszer lassú reagálása miatt. Azt esetleg lehetne, hogy az egyik vizsgált falhoz működőt, a másikhoz nem működőt helyezünk, és csak közületek tudná valaki, hogy melyik működik (amit borítékolna, elzárva a kísérlet végéig).

mmormota
A falszárítás szempontjából fontos tényezők lehetnek, és ezért mindkét mérőhelyen azonosnak kell lennie:
- A falazatok anyaga azonos legyen, tégla másként szárad, mint a kő, más a pórus szerkezete.
- A talajvíz és az oldalról szivárgó víz ne legyen nyomás alatt (csőtörés, technológiai víz, csapóeső, stb.).
- A nedves falazatú helyiségek páratartalma és páracseréje, belső légmozgása hasonló legyen.
- A talajvíz oldott sótartalma az elektrokinetikus módszereknél és a porózus vakolatoknál fontos, itt nem.

Rhaurin és akit még érdekel
Előzetes információt (vitaanyagot) ígértem a falszárítás elméletével kapcsolatban, hogy legyen témátok egész hétre. De mielőtt nekiesnétek és szétszednétek, gondoljatok arra, hogy vajon mindent tudtok-e (értetek-e), ami az egyes jelenségek mögött van. Önkritikusan nézzétek meg még egyszer az általam korábban feltett kérdéseket, és ha mindenre tudtok válaszolni, akkor bátran kritizáljátok a 150 éve tett következő megfigyeléseket. Ígéretem szerint az egyszerűsített változatban megfogalmazva.

Kvinke kísérlete alapján arra a következtetésre jutott, hogyha ionokat tartalmazó vizet (talajvíz) egy üvegedényben áramoltat, nem keletkezik potenciál különbség a folyadék egymástól távol eső pontjai között. Ugyanakkor a mérési pontok közé porózus szilárd anyagot teszünk a vízbe (tégla, homok) amin a víz átáramlik, potenciál különbség keletkezik a folyadékban a két mérőhely között.
Ezt azzal magyarázza, hogy a szilikát-oxidos felületre elsősorban a kationok adszorbeálódnak és így a tovább áramló vízben megszűnik az egyensúly (semlegesség).
Következtetése: a porózus szilikát anyagon átáramló folyadék „elektromos töltést” kap.
Radiesztéziás hozzáállással a keletkezett elektromos töltést, már nem nehéz összefüggésbe hozni egy gyenge egyenárammal és mágneses térrel, ami alapján megfelelően érzékeny eszközök segítségével ezt ki is lehet mutatni. Ez az egyik lehetséges magyarázat a vízerek keletkezésére és kimutatására.

Reus kísérletében egy közlekedési edénybe ionokat tartalmazó vizet (talajvíz) tesznek, az aljára pedig homokot, vagy téglaport. Az egyik csőbe katód a másikba anód pólust létesítenek és ennek hatására a víz a katód pólust tartalmazó csőben, felemelkedik. Azaz a víz a pozitív pólus felöl a negatív pólus felé, mozog.
A szilikát felületre tapadó molekulavastagságú folyadékrétegben pozitív-ion koncentráció jön létre, ami a nedves felületnek pozitív töltéstöbbletet ad.
A jelenség magyarázata szerint a külső áramforrás hatására a falfelülethez gyengén kötődő (adszorbeálódott) kationok elmozdulnak a (-) katódpólus irányába, és a vízmolekulák közötti kohéziós- és súrlódó erőknek köszönhetően viszik magukkal a folyadékot is. Ez az elektroozmotikus vízáramlás, és az elektrokinetikus eljárások ezt a jelenséget hasznosítják a falak szárítására.

Az ismertetett jelenségek bizonyítottan léteznek, csak legfeljebb az akkori elektrokémiai ismeretek és a nyelvezet ma már nem megfelelő és nehezen fogadható el számunkra.

Legyetek toleránsak, és ne csak kritikusan vitatkozók a hozzászólásaitokban.
Üdvözlettel, Józsi