Kedves moonshadow.
1. a feltételezett „ütközés” nagyobb tömege és sebessége miatt nagyságrendekkel jobban megviselte volna a földet, és nagyobb elváltozásokat okozott volna rajta, mint a „kiszakadás” (vagy „kivetődés”- valami neve kell, hogy legyen!). A lufinál maradva, az "ütközés" olyan lehetett, mintha a földet szélvész kapta volna el. De még így is, ha "kiszakadása" után a hold alig emelkedett a felszín felé, a közös tömegponttól a föld legalább 100-200 km elmozdulást, talán tengely elfordulást is el kellett, hogy szenvedjen. A hold kiszakadása esetén éppenhogy a közös tömegpont a korábbi pályán maradhatott, föld-hold körülötte kering. Ütközés esetén viszont a pálya is módosulhatott. Így a pálya változatlansága a kiszakadásos elméletet támasztja alá.
2. Felmerülnek a kérdések, hogy az ütközés milyen irányból, és a tengelyhez képest melyik oldaláról érte a földet, és hogy a hold kezdetben milyen magasra emelkedett?
- Annak a valószínűsége, hogy a becsapódás pontosan a föld keringési síkjában történjen igen csekély, hiszen a becsapódások a felszínen bárhol megtörténhetnek. Nem gyakoribb a pályasíkban történő becsapodás, már pedig a holdnál ez kellett, hogy történjen. Ugyanez a körülmény viszont kiszakadás esetén könnyen okozati összefüggésbe hozható a keringési sík nagyobb centrifugális gyorsulásával. Más bolygók holdjainál is ez a gyakoribb. Óriási kráterek százai vannak a bolygókon, amelyek többsége nem hozható összefüggésbe a körülötte keringő holdakkal, illetve nincs is annyi hold.
- Ahhoz, hogy a föld forgása ne, csak a pályája változzon, a becsapódás pontosan középen, és merőlegesen kellett volna történjen. Ugyanakkor a kiszakadás mindig, pont „középen” történik, legfeljebb az iránya térhet el a merőlegestől. Ha a becsapódás nem középponton, vagy bármelyikük nem merőlegesen történt, úgy annak időtartama alatt a föld tengelykörüli forgása, és vagy a tengely iránya számottevően megváltozhatott. A középponthoz való viszonyától függően már maga a becsapódás, vagy a kiszakadás is lassíthatta (gyorsíthatta) a föld forgását, ami az árapály hatására később tovább változott.
- A hold feltételezett kezdeti pályamagassága nagyon vitatható. Poincaré a föld minimálisan lehetséges forgásidejét 1,15 órában, Roche a föld- hold távolságot min. 18500 km-ben határozták meg. Egyes szakirodalmi adatok szerint azonban a hold sohasem lehetett közelebb (az ütközés, vagy a kiszakadás után), mint 320000 km (~17-18h keringési idő) ami jóval nagyobb a korábban feltételezettnél, és időben (vissza) erősen csökkenő árapályra utal.
- A geostacioner pálya (GP, jelenleg ~36000 km) mindenkori helyzete is nagyon fontos, mivel úgy tűnik, hogy az árapály jelenségekkel szemben az egyfajta stabilitási határnak tekinthető (ezen már többször megbotlottam). A fölötte keringőnek ugyanis az árapály energiát ad, az alatta keringőtől pedig elvonja- és a földnek adja. Ezért emelkedik a hold, (ez tagadhatatlan), és zuhannak le az alsóbb pályákon keringők (ez is tagadhatatlan). Ha ez így lenne, akkor ez a pálya elég instabil, a legkisebb zavarásra a tömeg, igaz, hogy nagyon lassan, de elindulna róla felfelé, vagy lefelé. Erről a kérdésről szívesebben hallgatnék (…valakit, aki ezt jobban tudja).
3. A fentiek alapján az első kérdés, hogy a feltételezett ütközés, vagy a kiszakadás (egyébként, mindegy, hogy melyik) MILYEN IRÁNYÚ volt. Hiszen egyenlő valószínűséggel történhetett úgy is, hogy a föld forgási iránya ellen mutasson. A másik kérdés, hogy a kivetődés a geostacioner pálya (GP) FÖLÉ, vagy az ALATT történt. Így, kisebb valószínűségük miatt elhanyagolva a pont merőleges, és geostacioner magasságú változatokat, a következők említhetők:
- normál keringés irányú, geostacioner alatti induló pálya (NGPA)
- normál keringés irányú, geostacioner feletti induló pálya (NGPF)
- fordított keringési irányú, geostacioner alatti pálya (RGPA)
- fordított keringési irányú, geostacioner feletti pálya (RGPF)
Ezek energetikai, sebességi viszonyait árapály esetére nem tudnám jól ismertetni, de úgy gondolom, hogy nagyon eltérőek, kiváncsi lennék magam is.
4. A kérdés megválaszolásához, hogy melyek a feltételei a föld belsejében a normál hidrosztatikust meghaladó extrém, pl. 240000 bar túlnyomás kialakulásának, a hivatkozott kazánképlet sem kell. A válasz, hogy egy legalább ugyanilyen hidrosztatikus nyomású földtömeg kell felette elhelyezkedjen (a kéreg szilárdsága ezt a vastagságot csökkentheti). Táblázatból ilyen túlnyomás ~ R=5700 km földsugárnál, 1000 km mélyen a köpenyben állhat elő. A túlnyomás keletkezésének okairól, és következményeiről már volt szó.
5. A holdról hozott kőzetminták a két égitest közös eredetét, a földi kőzetek 100-200 M évvel nagyobb korát bizonyítják. Ez is alátámaszthatja, hogy a hold a földből, annak legkorábbi fejlődési szakaszában születhetett, szakadt ki a földből.
6. Az élet kialakulására a földön a hold kiszakadása esetén változatosabb lehetőségek nyíltak. A légkör valószínűleg a kiszakadással megteremtődött, és a víztakaró is megjelent. Egy közeli, geostacioner pályán függő hold a föld egy területén a többitől jelentősen eltérő viszonyokat hozhatott létre. Például, az árapály jelenség ugyan létezett, de szinte megmeredve, később lassan gördülve. A vulkáni tevékenység a hold alatti térben fokozódott. A holdról visszavert sugárzás erősebben érvényesült, sőt lehet, hogy alig volt éjszaka. A kozmikus sugárzást is a hold távoli ernyőként, de mégis valamelyest gyengítethette.
7. Összefoglalás: Attól még messze vagyunk.