Legelőször is:
BOLDOG ÚJÉVET MINDENKINEK

Két ünnep közt sikerült 2 napra elszabadulnom, s a jó időt kihasználva elkezdtem következő nagy célom, a DDK-t teljesítését. Talán van néhány gondolat, amit nem teljesen haszontalan megosztani Veletek.
Szombathelyet néztem ki szálláshelynek, lévén sok az olcsó kollégium. Sajnos két ünnep között mind zárva, legtöbb helyen a telefont sem vették fel, másutt a takarításra hivatkoztak. Végül egy külvárosi panzióban sikerült szobát foglalni (6000 Ft a 3 ágyas szoba).

1.nap: Olad-Írottkő
Mivel elég korán sötétedik, az volt a cél, hogy minél hamarabb el lehessen kezdeni a túrát. Ezért a szombathelyi IC-t választottuk, majd a vasútállomástól az 5-ös és 25-ös buszok mennek Olad felé (A buszokon 140 Ft a jegy, az árusoknál 93!). Természetesen elpasszoltuk ugyan a megállót, de mivel a buszok 3 utolsó megállója közvetlenül a Kék út mellett van, 1 métert sem kellett pluszban megtenni. ¾ 10-kor sikerült végre elindulni. Mielőtt elhagyjuk a várost, a búcsúi főút és a Torony utca sarkán van egy Gösser söröző, valúszínűleg itt is lehet bélyegezni (nincs túl sok bélyegzési lehetőség Oladon!). Ugyan az Atlasz leírásával szembe haladtunk, nagyon jók a jelzések, nem nagyon lehet eltévedni. Kivétel ez alól a patakon (illetve helyén) való átkelés, ahol egy kerítésen kell átlépni (nincs az Atlaszban), majd a patak árkára merőlegesen haladva kell átvágni a tisztáson. Nagyon sok a vad, legalább 20 őzet láttunk, ráadásul – fényes nappal – egy 30-40 fős vaddisznócsorda (vagy konda?) is átvonult előttünk kb. 100 m-re az úton. Hát, nem volt semmi látvány!
Bozsok előtt – köszönhetően a szántóföldnek és a kevés fának – kevés a jelzés, de látszik a falu, ezért már könnyű letalálni. A falu első „háza” előtt színes ruhák tömkelege száradt a 0 fok körüli időben. Vajon kik lakhatnak itt?
Güszi és Tisztula leírásából igyekeztem beazonosítani a pizzériát, azt hiszem sikerült is, de inkább tovább mentünk egy egységgel (körülbelül +150 méter), s az Aranypatak vendéglőbe tértünk be egy sörre (220 Ft volt a Borostyán, a kaja is elfogadható áron [nem próbáltuk], mindazonáltal látszik, hogy az egész falu az átjáró labancokra rendezkedett be). Szó nélkül adtak (szép) bélyegzőt.
Bozsoktól szinte a határ mellett emelkedik az út Írottkő felé. Helyenként szép a kilátás, és jól nézzünk a lábunk elé, mert kis hazánkban igen ritkán látni ilyen zöldes kőzetet (valószínüleg zöldpala, de ne kövezzetek meg ha mégsem, régen tanultam kőzettant!). Érdemes kitérni mintegy 100-150 métert a Khrsz majd Kbarlang jelzésen, ez utóbbi nincs jelezve az Atlaszban.
Jól megnéztek minket a Nívás határőrök, aztán vissza is fordultak, nyílván rájöttek, ha nagyon akartunk volna, símán átmehettünk Osztrákiábam, látszanak a határkarók, nameg az árulkodó nyírfasáv.
A Sötét-völgy tényleg sötét! Valószínűleg a nedvesség festi be sötétre a bükkös amúgy világos kérgét. Itt ott látható egy-egy új Khrsz és Kkör jelzés is, ezek sincsenek a térképen! Piros-kéken hosszú, meredek kaptató az Írottkőig. Szerencse, hogy szinte semmi hó nem volt, kivéve a kilátó előtti nyitottabb részt. A pecsétről írtam a megfelelő fórumba.
1 óra volt még sötétedésig, így igencsak igyekeznünk kellett. A szinte gusztustalanul szeles idő ellenére szépszámú kirándulval találkoztunk az Írottkő és a Szt. Vid templom között. Új, gusztusos tájékoztató táblák és térképek segítik sok helyütt a tájékozódást. Már bőven sötétedett, mikor Velembe értünk. Csalódás. Egyetlen kocsma, vendéglő sincs nyitva (a térképen jelzett Gomba vendéglő megszünt), van egy lakópark jellegű épületegyüttes a falu aljában, állítólag ott van egy, aranyárban (valami Novák a tulaj, álítólag ő vásárolta fel és záratta be a falu műintézményeit, hogy jobban menjen a lakópark-biznisz).
Visszabuszozás Szombathelyre, kajálás a furcsa nevű VAOSZ étteremben (kiváló, hatalmas adag vadtál, őzsülttel, vaddisznópörkölttel 1070 forintért, mindenkinek csak ajánlani tudom!). Nem kis kavarás és gyaloglás után 10 után értünk a panzióba, a társaim úgy döntöttek, hogy másnap majd csak Jákon találkozunk, nem tartanak velem.

2.nap: Olad – Egyházasrádóc
Egy órával előbb sikerült Oladra érnem, ugyanott kezdtem a túrát mint előző nap, csak most az Atlasszal megegyező irányban.
Olad nem a szombathelyi prolicsaládok lakhelye, ez kiderül a villasorokból, nameg a szembejövő gépkocsikból. Út a jelzések és térkép alapján egyértelmű, bár mikor beérünk az erdőbe, rögtön van egy eltévedési lehetőség, egy elágazás mértani közepén van a jelzés. Először balra indultam, erre azonban már csak piros és zöld jelzések voltak. Visszatérve az elágazáshoz, jobbra indulva 100 m után a jel. Az oladi sípályát benőtték a bokrok és fák, a felvonónak más csak a csapása, és gépháza maradéka látszik. Nem messze innen a turitaúton keresztbe fektetett nagy fatörzsek, lejjebb kiszalagozott pálya maradványai tanúskodnak egy hajdan rendezett kerékpárversenyről. A rendezők „elfelejtették” rendbe tenni a terepet.
Becsatlakozik valahonnan egy új sárga jelzés, hamarosan azonban a feledés homályába vész, majd 1-2 km után jobbról újra előkerül (ez az, amit ábrázol a térkép is). Egy balról beágazó szekérúton zöld jelzés. Annak ellenére, hogy számos különböző jelzéssel találkozhatunk az úton, az Atlasz csak egy kékbe torkolló sárgát és egy rövid K+-t jelöl. Ez hiba. Az Atlasz térképével ellentétben az üdülőtelkek már szinte végig elérték a Gaj-árok mellett húzódó földút-turistautunk vonalát. Nárai felé az egymásra merőleges nyiladékokon kell kanyarognunk, és a szemétdombok között lépkedve, valamint az utolsó nyiladákból hosszasan „megcsodálható” élénk-türkiz háznál elérjük a falut.
Nárai semmi különös, ha pontosan követjük a Kéket egyetlen boltot-kocsmát sem érintünk. Azokhoz a delta elágazásnál a falu közepén nyugat felé le kell térni. Jákig 6 km országút. Elején még lehet menni füvön az út mellett, később más elég meredek a rézsű, sáros is, úgyhogy marad az aszfalt. Kellemetlen szakasz. Na nem a mellettem megálló határőrök kérdezősködései és igazoltatása miatt, hiszen tiszta a lelkiismeretem, egyetlen rossz szándákú pakisztáninak és srilankainak sem segítettem az úton. A térképen jelzett fasor a valóságban nem létezik. A falu főterén levő műintézmény vaskeresztesi kékfrankos nevű italát érdemes megkostolni, igazi, jellegzetes tájbor. És nem alföldi. Házmester formájában is ajánlható. Főtértől nem messze a Kék mentén turistaszálló, az Atlasz nem említi, lehet, hogy új. A templomot nem szabad kihagyni; annak ellenére, hogy hétfő volt, a déli kapun át be lehetett jutni – ingyen. A falut elhagyva balra kell térni, majd egy sorompóval lezárt magánterületen kellene áthaladni. Sötétedés után – az ottani portásbácsi két kutyájára tekintettel – ez erősen ellenjavalt, hacsak a terület őrzőjével nem sikerül megegyezni. Azt mondta egyébként, hogy a terület kerítése mellett délről ki lett alakítva egy ösvény, és ezt azonban nem nagyon tudtam beazonosítani.
Hosszú, jól járható, széles földút vezet neki az erdősávnak, ahol egy látszólag értelmetlen kunkort tesz az út. Nekem sem sikerült megfejteni az értelmét, mindenesetre szép a táj, úgyhogy nem bántam a kis kitérőt. Egyházasrádóc felé hosszú, egyenes útszakaszok, a jobbra jelzett és az Atlasz által is megemlített nagy gödrökhöz nem tettem kitérőt.
A széles – ám az egész nap szemerkélő eső miatt egyre sárosabb – földút közepén egy levágott őzfej. Valószínűleg orvvadászok lehettek, mindenesetre elég megdöbbentő látvány.
Egyházasrádócra, ahogy Güszi is említette, a Tanítók útján érkezünk le. Az egyik házon van a tábla, amit az Atlasz szerzője nem vett észre. A főúton balra először a Falatozó feliratú kocsma, majd 800 m-re a „feltűnően rendben tartott” állomásépület. Épp lekéstem a vonatot, kénytelen voltam a következő megérkezéséig visszasétálni „falatozni” egyet.

Tanulság: A Kék végig jól jelzett, az Atlasz leírása korrekt, a térkép nem annyira. Feltehetőleg egy régebbi Kartográfiás térképet próbáltak ápgrédelni, de látszanak a terepi bejárás hiányosságai: főként az egyéb turistajelzések hiányoznak róla, pedig mindkét nap számos ilyennel találkoztam. Jó lenne ezeket is felvezetni a következő kiadásra.
Ugyanígy megváltoztak a tereptárgyak is: a jáki fasort valószínűleg az útépítés miatt – jó magyar szokás szerint – kivágták, a mostani néhány csenevész fakezdemény a legnagyobb jóindulattal sem tekinthető annak. A jelzett oladi síparadicsom is már a múltté.