Ez meg az 5000. :)

Ezt a kis ismertetot elsosorban kezdoknek vagy digitális fényképezogépet vásárolni szándékozóknak készítettem. Azért az iromány elolvasásához szükség van a fényképészeti alapfogalmak ismeretére (mint pl. mi az a zár, mi az a redony, mi az a zoom, stb.). Elöljáróban még annyit hogy mivel én egy Olympus E-10-el rendelkezem ezért elég sokszor hivatkozom arra. Szóval:

Célszerű a tesztoldalakat megnézni ott vannak minta képek is:
http://www.dpreview.com
http://www.steves-digicams.com
http://www.imaging-resource.com
http://www.megapixel.net
http://www.digitalcamera.com
http://index.hu/tech/digicam

Itt nagyon sok géppel hozzánk hasonló fényképészek által készített képeket lehet megnézni, mindenféle géptípussal:
http://www.photosig.com
http://www.fotozz.hu

Fórumok (magyar):
http://forum.index.hu/forum.cgi?a=t&t=9007419&uq=21571
http://www.lx.hu/threadlist.php?session_id=&lang=hu&group_id=79
http://www.fotohaz.hu
Nagyon fontos, hogy a fórumokon mindig konkrét kérdést tegyünk fel ha értelmes választ akarunk kapni!

Összehasonlító honlapok:
http://index.hu/tech/digicam/kereso_mc/
http://www.dpreview.com/reviews/sidebyside.asp
http://www.imaging-resource.com/IMCOMP/CDISPLAY.HTM

A 'Nap fotója' oldalon rengeteg magyar emberke által készített kép van ahol mindegyikhez fel van tüntetve milyen géppel milyen beállítással lett készítve:
http://anapfotoja.pcdome.hu/index2.htm
A tulajok link alatt konkrét email címek vannak az egyes géptípusokhoz akik szívesen válaszolnak az adott típussal kapcsolatos kérdésre emailben.

Amit érdemes tudni vásárlás elott, itt is mint minden terméknél fényképezogépet fényképezogép gyártótól vegyünk:
5 kategóriára oszthatok a gépek:
1. Gagyi olcsó típusok: ilyen SpyPen, Aiptek, JVC, Sipix, Ezonics, Premier, és a HP, AGFA, Panasonic alsóbb típusai, ezeket nem szabad megvenni mert pénzkidobás.
2. Amator felhasználásra kompakt gépek (Optikai zoom, átnézeti kereso).
3. Félprofi, tükörreflexes kinézetű gépek, nem cserélheto az objektív, általában közepes optikai zoom (3-7x), optikai kereso vagy EVF (Electronic View Finder).
4. Profi gépek, egy hagyományos tükörreflexes gépbol átalakítva, cserélheto objektívvel (D-SLR). (Digital-Single Lens Reflex)
5. Speciális nagyfelbontású műszaki kamerák, hátfalak.

A digitális videokamerák fényképezésre használhatatlanok (kicsi a felbontás nagy a képtömörítés, igénytelen színvisszaadás, sokszor csak Fire-Wire port van rajtuk, amit a PC-hez külön kell megvenni). A képeket szintén memóriakártyára rögzítik (nem a szalagra!).

A digitális gépek fobb részei:

Képérzékelo (CCD/CMOS):
A képérzékelo felbontását mindig megadjak, ez a gépek egyik legfontosabb ismerve. Ha egy gép dokumentációjában két értéket látunk akkor biztosak lehetünk benne hogy a kisebbik a tényleges méret.
Ez fokozottan igaz a Fuji Super CCD-re, ez a ráírt felbontás felét is jelentheti mivel egy interpolációs eljárással készíti a képeket (hátránya a feleslegesen nagy fájl méret ami nagykapacitású memóriakártyát igényel). A képérzékeloknek két fajtája van a CCD és a CMOS. CCD-t használnak a legtöbb amator és profi kamerában. Jelenleg elterjedoben vannak a CMOS érzékelok is ezek vagy a nagyon gagyi kamerákban (legtöbbször Web-kamerákban) vagy a professzionális tükörreflexes (slr) kamerákban találhatók meg. Ennek technikai okai vannak. Egyszerűbb amator kamerák eseten a CMOS-érzékeloktol óvakodjunk (sajnos nagy az alapzaja).
Szép képet készíttethetünk a következo felbontásokkal,: 2MPixel kb. 10x15cm és képig, 3MPixel 13x18cmig, 4MPixel A4, stb.
Fontos paraméter még az igényesebb felhasználok számára a színenkénti bitek száma. Alapgépeknél ez 8bit/color de jobb gépeken 10-12-16bit/color.
Elonye a nagyobb kontraszt átfogás és finomabb színvisszaadás.
Mostanában terjednek azok az olcsó kamerák melyekben a ráírt felbontásnál lényegesen kisebb felbontású képérzékelöt tartalmaznak. Nem ritka a 3 Megapixeles felirat ami mögött csak egy 1.5-2 Mpixeles érzékelo van a nagyobb felbontást csak interpolálják, ez egyértelműen a vásárló megtévesztése.

Optika:
Jó ha nagy fényerejű (minél kisebb az értéke annál nagyobb a fényero) kb. 2.4-3.5 már jó érték. Ennél kisebb esetén fokozottan jelentkeznek a képhibák, legfeltűnobben a kromatikus abberáció (kék és piros vonal a sötét és világos képrészletek találkozásánál). Ha nagy az értéke akkor sötétebb lesz a kép ami hosszabb záridot eredményez, ugyanolyan megvilágítás esetén. Ennek hátránya hogy megno a kép bemozdulásának veszélye. Altalában a fényerore két érteket adnak meg az egyik a zoom teljes wide állasára, a másikat a teljes tele állásra.
Léteznek kép stabilizátorral ellátott gépek, általában nagy zoom tartományban (>7x). Ennek elonye, hogy nagy nagyítás eseten sem mozdul be a kép. Akár rossz fényviszonyok esetén is fényképezhetünk kézbol. A képstabilizátorok két csoportra oszthatók, van optikai és elektronikus. Az optikai igényesebb megoldás de jelentosen drágább mint az elektronikus. Az elektronikus stabilizátor némi felbontás csökkenés fejében nyújtja majdnem azt a minoséget mint az optikai, hátránya hogy a nagyobb 'rándulásokat' csak jelentos felbontás csökkenés mellett tudja csak korrigálni.
Sokszor kerül szóba a DOF (Depth Of Field), magyarul mélység élesség. Ez annak a mértéke hogy egy élesre állított témánál mekkora az a távolság aminél még élessek a téma elott és mögött lévo tárgyak. Ez elsosorban a képérzékelo méretétol az optika fókusztávolságától és a rekesz nyílásától függ. Kicsi a mélységélesség ha az élesre állított téma elott és mögött közvetlenül már homályosak a tárgyak, ez elsosorban nagy rekesznyílás esetén van így (sajnos makrózáskor nagyon zavaró míg portré fényképezéskor igen hasznos). A nagy mélységélesség ennek az ellenkezoje azaz viszonylag sok minden egyszerre éles a képen (ez kis rekesz és rövid gyújtótávolság esetén jelentkezik). A nagy mélységélesség a digitális fényképezogépekre jellemzo mivel a képérzékelo mérete a filmes képformátumhoz képest jóval kisebb.

Zoom:
Sok gép rendelkezik kétféle zoom-al (Optikai és Digitális).
Az optikai zoom mértéke a mérvadó hiszen így a tényleges képet nagyítja a teljes CCD érzékelo felületére (Optikai zoom nélküli gépet ne vegyünk). Létezik még a digitális zoom aminek mértéke óriási nagy is lehet.
Ez a gyakorlatban annyit csinál hogy úgy nagyítja a képet mintha photoshop-ban átméreteznénk. Haszna nem sok van, maximum annyi hogy még a JPG tömörítés elott történik a nagyítás így kisebb a JPG hibák mértéke a kész képen. (Vásárlásnál a digitális zoom mértékét ne nézzük mert gyakorlatban nem használjuk.)
Vannak olyan gépek melyek bekapcsoláskor kitoljak az objektívet. Figyelni kell arra hogy ilyenkor ne legyen akadályozva. Pl. fent felejtett objektív sapka stb. Nagyon kényes dolog mert könnyen tönkremehet eroltetés hatására, és a javítása nagyon sokba kerül és nem garanciális.

Kereso:
Legegyszerűbb az átnézeti kereso, ez független a gép optikájától a gépvázon egy külön keresooptikán keresztül nézünk át. A legtöbb amator vagy kompakt gép ezt használja. Hátránya hogy parallaxis hibát okoz, azaz nem teljesen ugyan azt a képet (más látószögbol látószöget) látjuk mint az optika, ez foként közelfényképezésnél okoz gondot. Probléme még hogy az élességállítást nem tudjuk ellenorizni hiszen azaz objektívben történik. A zoom jelzése sem túl jó, némely gépen a kereso is zoom-ol de van ahol a keresoben levo képmezo kivágás csökken ahogy növeljük a zoom-ot.

Hátsó LCD. Vannak olyan gépek amelyek csak ilyen keresovel rendelkeznek de a legtöbb gépen ez bekapcsolható plusz funkció. Hátránya az alacsony felbontás a lassú szaggatott mozgás, és a nagy fogyasztás. Ráadásul az LCD nézését zavarja az eros napsütés. Maga a fényképezés is furcsa, mert a gépet magunk elé a levegobe kell tartani, hogy lássuk mi lesz a képen.

EVF (Electronic View Finder). Mostanában terjedt el, használatban a tükör reflex és
lcd-s kereso kombinációja. Lényege hogy a kereson benézve egy miniatűr LCD-t látunk (olyat mint a hátsó LCD), annak legtöbb hátrányával együtt.
Elonye az olcsóbb gép hiszen így nem kell optikai keresot készíteni, és rengeteg expozíciós információt lehet fényképezés közben megjeleníteni.
Szintén elonye hogy a külso fény nem zavarja mindig jól látható. Hátránya ugyanaz mint a hátsó LCD-nek. Sötétben eléggé rosszul látható, némely típus ilyenkor átkapcsol fekete fehér módba. Hátránya még hogy kézi fokuszálásnál szintén nehéz megítélni a kép élességet az alacsony felbontás miatt (némelyik gép ilyenkor kinagyítja a kép középso részét segítségképp).

SLR Like, kereso. Ez mar valódi optikai kereso, amely az objektíven keresztül a tényleges képet mutatja. Ilyet használ pl. az Olympus E-10. Elég egyedi mert az objektív képét egy féligátereszto tükör juttatja a keresobe.
Elonye hogy a tényleges optikai képet látjuk, az élesség is precízen beállítható.
Hátránya hogy az expozíciós adatokat külön, a kereso köré csoportosítva írja ki és abból is csak a lényegeseket. Ha nem használjuk akkor le kell zárni egy kis karral, mivel az ott bejövo fény zavarja a fénymérést és a képen 'tejfölösödést' okozhat.

Valódi SLR. Az igazi tükörreflexes kereso. Elonyei ugyanaz mint az elozo megoldásnál, hátránya hogy kereséshez nem használható a hátsó LCD hiszen ilyenkor a CCD elott van a tükör.
Ha van lehetoség választani akkor az optikai keresoket válaszuk, ezután az EVF, az átnézeti és ha más nincs akkor az LCD.

Memóriakártya:
Különbözo típusok vannak forgalomban. Leggyakoribb a CF (Compact Flash), SD/MMC (Secure Digital/Multi Media Card) és a SM (Smart Media).
Az SM kártya hátránya hogy a kapacitása technikai okokból korlátozott így max 128MByte-os kapható. Elonye az volt hogy olcsóbb mint a többi típus, mivel a vezérloáramkört a fényképezogép hordozza, így azt nem kell minden kártyával újra megvenni. Ennek ma már nem sok jelentosége van mivel a CF-kártyák ugyanolyan áron kaphatok, mint a SM.
CF-kártya a leguniverzálisabb kártyaformátum. A CF-ból több fajta van. CF I. és II. ez a fizikai méretben jelent eltérést. Persze ennek kapcsán a kapacitásban is jelentkezik a különbség. Nem minden fényképezogép alkalmas mindegyik típusú CF-et fogadni, vásárlás elott nézzünk utána.
Amelyik gép a CF II-t kezeli az a CF I-et is képes használni.
Jelenleg van mar 8GByte-os változat is (de ezt nem minden gép tudja kihasználni a FAT fájl rendszer korlátai miatt).
Létezik a CF-kártyák egyik különleges fajtája az IBM MicroDrive (röviden MD). Ez egy CF-II. memóriakártya méretűre zsugorított merevlemez. Kapacitása jóval nagyobb volt, mint a megjelenésekor kapható legnagyobb flash kártya.
Jelenleg az 1GByte-os kapható, elsosorban a jó ár/MByte aránya miatt érdemes venni. Viszont gyozodjünk meg arról, hogy a fényképezogép képes kezelni (az MD nem teljesen CF-II szabványos ezért a fényképezogép-gyártók mindig külön kiemelik hogy az adott gép képes-e kezelni, pl. az E-10 nem képes kezelni az 1GByte-os verziót az E-20 már igen). Jelenleg már az 5Gbyte-os gyártását tervezik.
További kártyaformátum a MS (Sony MemoryStick). Leginkább csak a Sony gépei használjak, és korlátozott a kapacitása (max. 128Mbyte). A legutóbbi idokig csak Sony gyártmányút lehetett kapni ami elég drága volt kb. másfélszerese a CFf-nek. Jelenleg ez megváltozott és vannak után gyártottak is kb CF árban, érdemes megnézni az aktuális árlistákat. Most jelent meg a felezett fizikai méretű változata, ami nem minden gépben használható. Szintén megjelentek nagyobb kapacitású változatok (256MB) de ez gyakorlatilag 2-db 128MB-os kártya egybeepitve amelyen egy kis kapcsolóval kell váltani hogy melyik 128MB-os egységet (bankot) akarjuk használni (elég kényszermegoldás, de legalább van).
SecureDigital/MultiMedia (SD/MMC) kártyaformátum. Arban egy kicsit a CF felett áll. Nagyon kis méretű, elsosorban PDA-k, mobil eszközök számára fejlesztettek. Altalában kis méretű fényképezogépek használjak. Fizikailag és használatban az MMC és SD kártyák között nincs különbség az SD tartalmaz egy adatvédelmi lehetoséget amit a gyakorlatban nem használnak ki a gyartók.
XD kártya, a legújabb fejlesztés, az Olympus és a Fuji új gépei használjak, újdonsága ellenére az ára annyi, mint az SM hiszen annak leváltására készült. Jelenleg 8GBbyte a felso korlát.
Jó választás az olyan kamera amely CF I-et és II-t támogat vagy az új XD formátumot. Vannak olyan gépek amelyek kettos kártya helyet tartalmaznak, pl. Olympus E sorozat CF II és SM kártyahellyel, de van SM+XD változat is.
PCMCIA kártya. Ezt csak a nagyon drága professzionális gépek használják (elsosorban a Kodak DSC-PRO gépei). Fizikai méretében a legnagyobb (laptopokon találhatunk ilyen aljzatot). Már induláskor is 3Gbyte-os kapacitásúak voltak ma már az 5Gbyte megszokott.
Van még egy speciális panoráma funkciós SM kártya amit csak az Olympus gépek tudnak kihasználni. Ilyenkor panorámakép készítés közben a hátsó LCD-n látható az elozo kép széle ami segíti a képek összeillesztését. Az ilyen kártyák nagyon drágák. Viszont némi munkával (hozzáértéssel) egy normál SM kártya átalakítható ilyenné (neten megtalálható az átalakítás menete).
Egy új géphez adnak memóriakártyát de az éppen csak a kipróbálásra elég kb. 8-16MByte-ost, ez csak néhány képhez elegendo. Mindenképp kell egy nagy kapacitásút venni (min 128MByte kell az induláshoz).
Minden kártyatípus kapható márkás és noname gyártású verzióban. Természetesen a noname olcsóbb, de gyozodjünk meg arról hogy a gépünk képes e kezelni (sajnos sokszor csak huzamosabb használat után derül fény a hibás működésre).

Telepek:
Két megoldás van. Szabványos telepek (legtöbbször ceruzaelem méretü akkuk) vagy speciális a géphez tervezett telep (LiPo akku). Mindkettonek van elonye és hátránya.
A ceruzaelem (vagy akku) sokszor kisebb kapacitású mint a speciális LiPo akku. A ceruza akku nagy választékban olcsón bárhol beszerezheto. Célszerű NiMh típusút venni ezek kb. 1600-2000mAh-kapacitásúak (4 db. kb. 4000 Ft).
A speciális akku csak szakboltban és igen drágán (>10k Ft) veheto meg, és speciális töltot igényel (ezt a töltot a géphez adják). A ceruza akku egy jó töltovel bármikor üzemkészen tartható akar több garnitúrában, de ha kimerül akkor is vásárolható a sarki trafikban néhány nagykapacitású ceruzaelem.
Speciális akkus gépnél új gép esetén 1 db speciális akku és tölto van a csomagban. A ceruzaelemes gépeknél nincs az alapcsomagban akkumulátor és tölto.
Elterjedt megoldás még az akkupack használata. Ez egy olyan megoldás ahol egy nagykapacitású akkumulátort (pl. zselés akkumulátor 7000mAh) egy külön tokban tartunk. Ezt a tokot tarthatjuk zsebben övre tűzve stb. Az áramot egy vezetékkel juttatjuk a géphez. Kicsit körülményes de jól használható megoldás (legtöbb profi is ezt használja). Ilyen akkupack-ot vásárolhatunk de csinálhatunk is.
Professzionális gépek hasznának még egy külön megvásárolható kiegészíto markolatot (power grip) is amely tartalmaz további akkumulátorokat. Ez általában a gép aljához csavarozható, és plusz exponáló gombot is tartalmaz.

Vaku:
Legtöbb gépben van beépített vaku. Ez az egyszerűbb kategóriáknál automatikusan működik, komolyabb gépeken többféle üzemmódra is képes (derítés, elso redony, hátsó redony, stb.). A legtöbb vaku képes vörös szem csökkentésre is de ettol csodát ne várjunk.
Nem minden gépen van lehetoség külso vaku csatlakoztatásra. Némely gépen nincs vaku sín de van vakucsatlakozó, ezeknél utólag megvásárolható vakumarkolatot kell használni. Vannak olyan gépek ahol a vaku erejét változtathatjuk, ez néha jól jöhet.
Problémát okozhat ha meglevo vakunkat akarjuk használni. A gépek nem nagyon szeretik a magasfeszültségű (HotShoe) csatlakozójú vakukat mivel azoknak nagyon nagy a talpfeszültsége (200-300v), sajnos a legtöbb régebbi olcsó vaku ilyen.
Ezt nem minden elektronika bírja ki. Nézzük meg a dokumentációt vagy kérdezzük meg a fényképezogép forgalmazót. (Egyébként szinte biztos hogy mindenütt azt fogjak mondani hogy ne használjuk mert tönkremegy a gép és elveszik a garancia, inkább vegyük az adott típushoz javasolt vakut). Létezik még olyan egyszerű kis adapter ami képes a vaku talpfeszültségét csökkenteni néhány volt-ra, de mo-on elég nehéz beszerezni.

AF/MF:
Nem minden gép rendelkezik manuális fokuszálási (MF) lehetoséggel. Ezt nézzük meg ha szükségünk van rá. A legtöbb gépnél a manuális fokuszálást egy elektronika végzi amit a fókuszállító gyűrű / gomb vezérel. Foleg az alacsony kategóriákban a használhatósága erosen korlátozott.
Az AF működés kontraszt detekciós módszerrel történik, a sötét és világos tárgyak közötti átmenetet próbálja csökkenteni az optika mozgatásával. Ez sötétben pontatlan szokott lenni. Egyszerűbb esetben ilyenkor a gép végtelenre fókuszál vagy nem enged exponálni.
Komolyabb gép eseten segédfényt ad amire történik a fokuszálás, ez a segédfény néha egy vörös rácsként vagy vakuszerű villanásként látható. Más gépeken kettos AF van. Az egyik része a kontraszt detekciós módszer, a másik egy aktív infravörös rendszer ami két érzékelovel háromszögelési módszerrel mér távolságot.

Program funkciók:
A legtöbb gép rendelkezik valamilyen programozott üzemmóddal azaz nem kell mást tenni mint lenyomni a gombot és kész a helyesen megvilágított gép. Természetesen ez így nem igaz de az alapveto működés hogy valamilyen algoritmus alapján a megfelelo megvilágításhoz igazodva automatikusan beállítja a zársebességet és rekeszt. Ennek az algoritmusa több gépen választható beépített motívumok közül (sport, tájkép, esos ido, napfényes ido stb. akar több 10 is lehet), sot lehetoség van saját beállítások elkészítésére.
A haladóbb fényképészek szertik maguk beállítani a gépet. Ami a manuális beállíthatósághoz nélkülözhetetlen, az a Full Manual az Apperture Priority (rekesz eloválasztás) és Shutter Priority (zársebesség eloválasztás), üzemmódok. Ilyenkor a rekesz és zársebesség már a fényképész által közvetlenül megadható. Ezek általában a kompakt kategória felsobb szintjétol vannak meg. Elonyük a egyéni beállíthatóság kísérletezés a fényekkel, és extrémebb az átlagostól eltéro megvilágítás eseten is jó képeket csinálhatunk.

Makro üzemmód (azaz közelfényképezés):
A legtöbb gép tartalmaz makro funkciót. Ez azt jelenti hogy jóval közelebbrol készíthetünk nagyméretű képeket mint normál állasban.
Ehhez át kell kapcsolni a gépet, ilyenkor a használható tárgytávolság lecsökken néhány tíz és néhány cm köze. Ebben az esetben gondot okozhat a kicsi mélységélesség azaz a közel és távol levo tárgyak nagyon elmosódottak lesznek a témához képest.

Fehéregyensúly:
Lényege hogy olyan képeket készítsünk aminek a színhűsége minél jobban közelítse meg a fényképezett témát.
A gépek legtöbbje a fehéregyensúlyt automatikusan állítja.
Néhány gépnél az automata mód mellett elore beállított értékek közül is választhatunk (izzólámpa, neoncso, felhos ég, napos ido, stb.). Célszerű akkor használni ha a normál körülményektol nagyon eltér a megvilágítás (pl. naplemente idején, mesterséges fényben, stb.).
A komolyabb gépeknél van arra is lehetoség hogy a fehéregyensúlyt egy fehér felületre kalibráljuk így az adott megvilágítás eseten a leheto legszínhelyesebb képet kapjuk.

ISO értékek ('film'-érzékenység):
Hasonlít a filmes gépek ISO értékeire és a célja is ugyanaz.
Nagyobb ISO érték eseten a CCD nagyobb jelet szolgáltat ami növeli a helyes, bemozdulás mentes kép készítésének lehetoséget pl. sötét félhomályos idoben. Ennek ára a zajosodás ami a képen elég erosen meglátszik. Normál alap értéke ISO 50-80 de ezt állíthatjuk maximum 320-ra vagy egyes gépeken 1600-ra is.
Lehetoség van automatikus ISO választásra így ha a gép úgy ítéli meg hogy nagy a rekeszido (azaz nagy a bemozdulás lehetosége) akkor emeli. Némely gépnél az automatikus ISO állítás csak vakuhasználat mellett lehet aktív.

Fájl formátumok:
A gépekben beállítható hogy az elkészített kép milyen formátumban kerüljön a memóriakártyára. Ez nagyon fontos mert így tudjuk jól beosztani a mindig szűkös memóriakártya kapacitást.
Minden gép tartalmazza a JPG formátumot. Ennek is vagy a JFIF vagy a korszerű EXIF verzióját. Mivel a JPG tömörítés veszteséges formátum ezért beállíthatjuk a tömörítés mértékét. Ez gépenként eltéro van ahol arányszám másutt csak egy fantázia név mint pl. fine, medium, stb. A képek felbontása is beállítható. Elofordulhat, hogy pl. Internetre kerülo képekhez elég az alacsonyabb felbontás is (gyakorlati tapasztalat alapján mindig a legnagyobb felbontással és a legkisebb tömörítéssel fotózunk, mivel utólag a képeket lehet kicsinyíteni tömöríteni szoftveresen, de fordítva ez már nem megy).
Speciális lehetoség az igényesebb gépeken a TIFF vagy RAW formátumú mentés. A RAW formátum fényképezogép-gyártótól függo formátum, kiterjesztése lehet .ORF, .CRW stb. Ebben az esetben nincs veszteséges tömörítés (adatvesztés) és a JPG 8 bit/color-jával szemben akar 16bit/color-t is megtarthatunk. A RAW formátum nagy elonye hogy a nyers átalakítatlan CCD adatokat tartalmazza.
RAW formátum esetén szükség van egy speciális szoftverre amivel megnézheto formátumba alakítjuk a képeket (ez a szoftver nem mindig jár a géphez hanem külön meg kell venni). A konverziót saját magunk, számítógépen, a leheto legjobb minoségben tudjuk elvégezni (ahol változtathatjuk a fehéregyensúlyt élességet stb., mindezt a 8bit-esse alakítás elott!).
Mind a JPG,TIFF, és egyes RAW formátumok tartalmazzak az EXIF információkat. Ez egy olyan táblázat ami minden információt tartalmaz a kép készítésére vonatkozóan (idopont, fókusztáv, zársebesség, rekesz, ISO, fehéregyensúly, GPS-el összekötve helyszín koordinátáit, kép nyomtatási paramétereket, stb.). Ez késobb jól jöhet, megfelelo EXIF reader szoftverrel kiolvasható.

Shutter lag:
Shutter lag az a késleltetés ami az exponáló gomb megnyomása és a tényleges kép exponálása között eltelik. A shutter lag-ot két részre oszthatjuk.
Az autofókuszalás idejére és a kép készítés idejére.
Természetesen az autofókusz beállásához idore van szükség. Ez függ a géptol az objektív felépítéstol a távolságmérési módszertol, a téma kontrasztosságától, a környezeti megvilágítástól, stb. Ezt az idot megspórolhatjuk manuális fókuszálással (ha van a gépben) vagy a legtöbb gépnél megtalálható (igen hasznos) prefókusz funkció használatával. Ez a gyakorlatban annyit jelent hogy a gépet a kívánt témára állítjuk vagy vele egyezo távolságú témára majd az exponáló gombot félig lenyomjuk. Ilyenkor megtörténik a fókuszálás. Ezután az exponáló gombot már nem engedjük fel (azaz tartjuk a fókusztávolságot) és mikor eljön a kívánt pillanat akkor teljesen lenyomjuk. Ez a professzionális gépek esetén is így működik, természetesen kiegészítve további lehetoségekkel (pl.: követo af, több szegmenses af, stb.).
A kép elkészítésének ideje az autofókusz beállása és a kép készülte között eltelo ido. Sok gép van amelyiknél ez igen nagy akar 1 mp-es is lehet, de jellemzo a 0.5-0.05mp. Ha ez az ido hosszú akkor nagyon kellemetlen lehet mozgó tárgyak (pl. emberek, sportesemények, stb.) fényképezésénél. Hiába nyomjuk le a gombot mikor megtörténik az esemény sajnos a kép jóval késobb készül el, ezáltal lemaradunk a fontos pillanatról.
A tükör reflexes és fél profi kategóriánál a késleltetés ugyan olyan mint egy hagyományos filmes gépnél, azaz gyakorlatilag észrevehetetlen.

Videó:
Sok gépben van videó rögzítési lehetoség. Ettol ne varjunk túl sokat mert ez csak egy mellékes funkció. Eléggé korlátozott a hossza és felbontása. Némely gépen van mikrofon így hangot is rögzít. Sok gépnél videó felvétel közben az AF és a zoom nem működik. A videofelvétel hossza általában függ a gépbe épített puffer memória méretétol. A videó rögzítése ide történik majd ha ez betelt akkor tovább nem lehet felvenni, meg kell várni míg a tartalmat a memóriakártyára írja. Ma már vannak olyan gépek is ahol ez nem akadály hanem folyamatosan a memóriakártyára kerül a felvétel ezért csak a memóriakártya mérete a korlát (nézzük meg a leírást).

Képek letöltése a gépből:
A képeket többféle módon vihetjük át számítógépbe. Légyszerűbb a fényképezogépet csatlakoztatni a számítógéphez és úgy áttölteni.
Ez történhet a soros porton (rs 232), USB porton vagy FireWire porton keresztül. Gyakorlatban az USB terjedt el hiszen az már kielégíto sebességű és minden számítógépben van. A FireWire nagy sebességű elsosorban professzionális felhasználáshoz használt. Szükség van egy FireWire kártyára is a számítógépben.
Ha USB-n keresztül csatlakoztatjuk akkor a fényképezogépben levo memóriakártya tartalma mintegy cserélheto lemezes meghajtóként jelenik meg. Ilyenkor egy egyszerű copy-val át tudjuk másolni a képeket. Persze szükség van a megfelelo usb driver szoftverre is.
Másik egyszerű mód valamilyen kártyaolvasó adapter használata.
Ez szinten USB-porton csatlakozik és mint cserélheto lemezes meghajtó jelenik meg a számítógépben. Az adapter elején levo résbe kell behelyezni a kártyát. Sok olyan adapter van amely több fele formátumú kártyát is képes olvasni (SM,CF I+II, MS, MMC/SD, stb.).
De vannak olyanok is amelyek csak egy típushoz jók (persze olcsóbb is).
Laptopot használóknak megfelelhet a PCMCIA adapter. Ez is létezik a legtöbb kártya formátumhoz és p&p működnek. Igen gyors megoldás.

Képek visszanézése:
A legtöbb gépen a képeket a hátsó LCD-n visszanézhetjük, a nem jól sikerülteket törölhetjük. A képek visszanézésekor lehetoség van a képet nagyítani és mozgatni a kijelzon. Lehetoség van megjeleníteni az expozíciós adatokat is, vagy hisztogramot ami egy fontos funkció (a túlvilágított, beégett képeket tudjuk vele kiszűrni).
Érdekes lehetoség a TV kimenet. A fényképezogépet tv-hez kapcsolva nézhetjük vissza a képeket. Igaz ennek a felbontása meg sem közelíti a tv-képet (általában a hátsó LCD-vel megegyezo felbontású). A tv kimenet lehet PAL (Eu+magyarország) vagy NTSC (USA+távol kelet) szabványú.

Hibás pixelek a képérzékelőn:
(Ne keverjük a hátsó LCD képpontjainak hibájával.)
A kamerák CCD-jén elofordulhatnak 'Dead/Stuck vagy Hot pixel'-ek*, ami annyit jelent hogy egyes pixelek nem megfeleloen működnek (elsosorban elektronikai hiba miatt, DSLR-ek esetén még szennyezodés is okozhat ilyen problémát).
A hibás pixeleknek több fajtája van.:
- Van olyan amely nem működik azaz mindig fekete színt ad (Stuck pixel).
- Lehet olyan amely hibásan működik általában teljes telítettséggel világit (Hot pixel).
- Van még egy olyan speciális pixel hiba amely a gép használatától függoen változik. Ez általában úgy jelentkezik hogy normál használat esetén nem vagy csak nagyon kevéssé válik láthatóvá (mint egy Hot Pixel). Nem szokványos használat esetén a hiba el kezd növekedni, teljes Hot Pixel állapotig, ilyen eset pl. a hosszú záridok használata (1/8...20mp) vagy a nagy meleg, vagy a magas ISO érték.
Hogy ez mitol adódik az csak a CCD működésének ismeretében értheto, lényeg hogy a CCD minél tovább minél nagyobb feszültséggel tartó gerjesztése eredményezi, és ez természetes folyamat (sajnos).
Ez a fajta Hot Pixel nem maradandó visszatérve normál fényképezési körülményekre eltűnik / csökken.
(Extrém fényképezési körülmények között több tíz/száz is megjelenhet, pl. hosszú ideju éjszakai felvételek.)
Sajnos a CCD öregedésével megjelenhetnek új maradandóan hibás pixelek is!

A nem működo pixelek helyén fehéres folt jelenik meg a képen.
Ennek oka hogy a hibás pixel mindig csak egy színcsatornán jelentkezik de a színinterpoláló algoritmus ezt fehérré változtatja (esetleg egy halvány színes gyűrűvel körbevéve).

Téves feltételezés azt hinni hogy a pixelhibák miatt cserélnék a kamera CCD egységét (erre csak nagyon extrém hibáknál volt példa, de olyankor inkább cserélték magát a kamerát).
Van a kamera memóriájában egy hibás pixel táblázat (Hot Pix Map). Ez tartalmazza a CCD-n lévo hibás pixelek koordinátáit. Fényképezés után e táblázat alapján a kamera szoftvere a hibás pixel helyére beátlagol egy megfelelo színt, azaz így 'javítja' a Hotpixel-t.

Néhány kamera tartalmaz egy Hot Pixel Map menüpontot. Ezt elindítva lefut egy automatikus Hot Pixel kereso algoritmus és újraírja a táblázatot, kvázi feljavítja a gép szoftverét. E menüpont indítása elott egy fontos teendo van, mégpedig felhelyezni a lencsevédo kupakot, mégpedig azért hogy ne zavarjuk meg a HotPixel kereso algoritmust. Ez a gyakorlatban azt csinálja hogy készít egy átlagos képet, a kupak miatt feketére exponálva, és a hibás (azaz a sötét ellenére fényesen világító) pixeleket feljegyzi.

Ha valakinek nincs ilyen funkciója a gépben akkor az Interneten találhat olyan szoftvereket melyek képesek a hibás pixelek detektálására, és ezután azok eltüntetésére (igaz ezt raw fájl esetén nem tudják, JPG-nél meg az újratömörítés okoz adatveszteséget...).

Hibás pixelek keresése házilag: Felhelyezett lencsevédovel, készítsünk néhány képet lehetoség szerint manuális módban egyre hosszabb záridoknél. Célszerűen raw vagy tiff formátumban (JPG esetén a veszteséges tömörítés miatt kicsit szétmosódik a hiba). Ezután konvertáljuk be a képet és keressünk a fekete képen fényesen világító pontokat.

*Az hogy az angol nyelvben milyen megnevezést használnak az adott fajta pixelhibára sajnos nem egyértelmű, azaz minden szerzo a saját belátása alapján használja ezeket a fogalmakat. Altalában a Dead/Stuck/Hot pixel egy valamilyen okból nem működo pixelt jelent.

Egyéb funkciók:
Sok gép tartalmaz extra szolgáltatásokat is.:

Time-lapsed funkció. Ilyenkor automatikusan beállított idoközönként készít a gép felvételeket (pl. egy virág kinyílása, felhok mozgása stb.).

Autobracketing, amikor a gép képsorozatot készít a beállított expozíciós értékekhez képest eltéroen, így látható hogy az adott korrekció milyen változást okoz a kész képen (pl. eros napsütésben vagy sötétben milyen lesz a kép más-más záridokkel). Létezik olyan gép is amelyen az autobracketing funkció nem csak az expozíciós értékeket hanem pl. a fehéregyensúlyt vagy a fókusztávolságot változtatja.

Sorozatfényképezés, ilyenkor amíg nyomva tartjuk az exponáló gombot addig folyamatosan exponál a gép, míg be nem telik a belso memória puffere. Ez kb 4-10 kép szokott lenni 1.5-3 kép/mp-es sebességgel. Sport vagy gyorsan mozgó tárgyak fényképezésekor hasznos.

Követo AF, elsosorban a tükörreflexes gépeknél található funkció. Ha az élesre állított témát követjük a keresovel akkor folyamatosan követi és élesen tartja az AF rendszer. Elonye mozgó tárgyak fényképezésekor jelentkezik. Hátránya a nagy energiafogyasztás, és könnyen célt téveszt.

Webkamera funkció, foként az olcsóbb egyszerűbb gépek képesek web kameraként is működni, de ez nem jellemzo a fényképezogépekre.

PC-re kötés (remote funkció), némely gépet a PC-re kötve egy speciális szoftverrel vezérelni tudunk. Exponálhatunk, állítgathatjuk a fókuszt zoom-ot stb. Manapság mar nem támogatott dolog elsosorban a régebbi soros portot használó kameráknál van meg.

Távkioldó. Két fajta távkioldót szoktak alkalmazni. Az egyik az infravörös vezérlos. Ezzel néhány méterrol a géppel szemben állva készíthetünk képeket, néhány gépen a zoomot is állíthatjuk. Az Olympus kamerák alaptartozéka szokott lenni az infra távirányító.
Vezetékes távirányító, általában csak a komolyabb gépekhez használható (elég drága). Makro, panoráma és stúdió fényképezéshez nagyon fontos.

Hangok kiadása: Sokszor ki-be kapcsolható hangok vannak a gépbe építve. Ilyen az AF beállását jelzo kis csipogás ami nagyon praktikus foként félhomályban sötétben. Szokott lenni expozicós kattanás hang is, ami praktikus akkor amikor személyeket fényképezünk, így ok is tudják mikor készült el a kép.

Firmware frissítés: Hasonlóan az alaplapok BIOS frissítéséhez néhány kameránál szintén cserélheto az alapszoftver (firmware). Ez általában hibajavításokat és új funkciókat tartalmaz. Legtöbbször a memóriakártyára felmásolt fájl betöltésével lehet frissíteni.

Allvány:
Sok gépen van állványcsatlakozó (1/4" Withwort menet, ritkán 3/8" Withwort menet). Ennek kialakítása is több féle lehet. Fizikailag lehet műanyag vagy fém. Természetesen a műanyag nem túl tartós. Használt gépeknél találkozhatunk kirágódott menetűvel is.
Az elhelyezés is változó, a legjobb ahol az objektív középvonalában a gép tömegközepéhez legközelebb van. Ez fontos makrózásnál és panorámázásnál.
Elofordulhat az is hogy az állványra helyezett gépbol nem lehet kivenni a memóriakártyát vagy az elemeket, minduntalan le kell venni az állványról ami kényelmetlen.

Tartozékok:
A legtöbb géphez alaptartozék a lencsevédo kupak és a vállszíj, egy db kis kapacitású memóriakártya, speciális akku és tölto vagy egy garnitúra elem, letöltéshez driver-ek, néhány egyszerűbb katalógus szoftver stb.
További használható tartozékokat nem szoktak adni (táska, pótakku, tölto, memóriakártya, stb. ezeket külön meg kell venni).

Garancia:
Hivatalos mo-i gépekhez kötelezoen jár a magyar garancialevél (ami csak a számlával együtt érvényes) és a magyarnyelvű papír alapú használati utasítás / kézikönyv. Ha ezek nincsenek akkor a forgalmazó szürke importból hozza a gépet (általában olcsóbb is), amivel megkerüli a magyar hivatalos importot. Ebben az esetben a hivatalos márkaszerviz nem fogja intézni a garanciális javítást csakis az importor cég jóindulatára hagyatkozhatunk.
A külföldön vett gépek melyekre World-Wide garanciát adnak, szintén nem javíttathatok Mo-on garanciában!

Beszerzendok:
Egy új gép vásárlása után mindenképp számítsunk a következo további költségekre:
-Táska
-Pótakkuk + gyorstölto
-Nagy kapacitású memóriakártya (min 128Mbyte a mpixeltol függoen)
-A legjobb minoségű lencsevédo szűro (HOYA vagy B+W gyártmányú, UV0 vagy SKY)

Opcionális:
Idovel a következo dolgok fognak hiányozni:
-Egy jó állvány (Manfrotto 190, 055)
-Elotétlencsék (Wide, Tele, Macro)
-Mobil háttértár (DigitalWallet, MindStor, ImageTank, stb. min 20Gbyte legyen)
-További akkuk vagy valamilyen external battery pack
-Vezetékes távirányító
-Vaku

Szóval kezdésnek ennyi.

Üdv
optikus