Kedves emberek!

Talán még nem késő reagálni egy régebbi témára. A Mt 27,52-53 az Őrtorony Társulat fordításában így hangzik:

„És az emléksírok megnyíltak, és sok, alvásba merült szent teste előtűnt (és emberek, akik a feltámadása után kifelé jöttek az emléksírok közül, bementek a szent városba), és láthatóvá váltak sokak számára.”

Ugyanez a Nestle-Aland 27. kiadásában így áll:

kai ta mnhmeia anewxqhsan kai polla swmata twn kekoimhmenwn agiwn hgerqhsan, kai ecelqontes ek twn mnhmeiwn meta thn egersin autou eishlqon eis thn agian polin kai enefanisqhsan pollois.

Szóról-szóra fordítva:

"És a sírok kinyíltak és sok testei az elhunyt szenteknek fölkeltek, és kimenők (kimenve) a sírokból (a sírok közül) az ő feltámadása után bementek a szent városba és megjelentek sokaknak."

Az "égerthészan" szenvedő alak alapjául szolgáló ige (egeiró) a feltámasztás cselekvésének egyik szakkifejezése az Újszövetségben. Jelenthet még egyszerűen annyit: "felébreszt, felállít," átvitt értelemben: "támaszt, felindít," szenvedő alakjában pedig rendszerint: "felébred, felkel" a jelentése. Maga az 53. vers Jézus feltámadását is "egerszisz"-nek mondja. Semmiképp nem lehet tehát a testek puszta "előtűnésével" fordítani az első helyen. (Érdekes, a kezemben lévő angol, 1961-es NWT még így adja vissza: "were raised up," azaz "föl lettek keltve" vagy "támasztva," és ugyanezt a szót alkalmazza Jézus feltámadására is az 53. versben.)

A "exelthontesz" igenéven is sok minden múlik. Általában lehet mindkét módon fordítani: "kimenők" és "(ők) kimenve." Ennyiben a NWT fordításának megvan a szótári igazsága. Viszont valóban nincs nyoma a szövegben az "emberek, akik" szavaknak, és a természetes olvasat mégiscsak az, ha nem toldunk be zárójelet és nem változtatjuk meg egyszersmind az alanyt. Ez utóbbi megoldás semmitmondó információt szőne a szövegbe - mert ugyan hová lenne köthető a NWT által zárójelbe tett félmondat? - és ezzel is csak homályosabbá tenné azt. A kétszeri (jelöletlen) alanyváltás nem hat természetesen, rontja a szöveg érthetőségét és egységét, és a szövegkörnyezetből sem következik szükségképpen.

Ezenkívül az Új Világfordítás megoldása ("kifelé jöttek") rosszul adja vissza az igenév "actióját", azaz "szemléletét" is. A görög ugyanis (általában pontszerű cselekvésre utaló) aorisztoszt használ (exelthontesz), nem pedig folyamatost (exerkhomenoi). Ebből is valószínűbbnek látszik az az értelmezés, hogy akik kijöttek a sírokból (sírok közül), azok nem folyamatosan szállingóztak kifelé onnan, hanem egyszerre (vagy csak egyszer) mentek ki onnan. Igaz, az Újszövetség nem teljesen következetes az igeactiókban, de egy aorisztoszt folyamatos cselekvéssel fordítani nagy vakmerőségre vall, így, egyértelmű szövegkörnyezetbeli indok nélkül.

Teológiailag a NWT álláspontján elég nehéz volna megmagyarázni, miért említi a szöveg kifejezetten a "szentek" testeit, ha nem történt velük több, mint hogy valami földrengés hatására kigurultak a sírból. Ez bízvást megtörténhetett volna akármilyen nem-szent halottak testével is. A feltámadott "elhunyt szentek" azonban (a hagyományos keresztény értelmezés szerint) sokaknak megjelentek, s ezzel tanúságot tettek arról az erőről, amely feltámasztotta őket.