Persze, hogy nem egyszerű. Visszakanyarodva az alapkérdéshez, hogy mennyire veszi figyelembe az előadó a közönséget:

1.) Vagy kiszolgálja (eljátssza azt, hogy "kékaszeme" - még ha nem is esik a stílusába)
2.) Megy a saját feje után (ráveszi a közönséget, hogy próbálja megérteni őt)
Persze nem árt figyelnie a kitermelt közönség reakcióit (pláne ha egy igényes zenehallgatói társaságot gyűjt a művész maga köré), mert lehet, hogy nem mondanak butaságot.

3.) Lavírozik az előző kettő között. Elmegy haknizni, de kiül a sajátjával is. Abszolúte prózai, pénzügyi okokból. A haknit is meg lehet csinálni igényesen.
És ezen 3. esetben nem egyszerű megítélni a zenészt. Mert nem biztos, hogy igazán tetszik neki, amit csinál, csak jó képe vág hozzá - mint ahogy nekem sincs minden nap bejárni dolgozni, de kell.