1. nap
2003.08.16. Szekszárd - Hajós
Táv: 92,3 km
Szint: 300 m
Idő (nettó): 5.53’
Idő (bruttó): 9.50’
Max.seb.: 33,5 km/h
Átlag: 15,8 km/h

Éjszaka többször csepergő esőre ébredtem, és legnagyobb meglepetésemre reggel, a kollégiumból kilépve is ez fogadott. A vasútállomásnál bekerült az első pecsét a tiszta igazolófüzeteinkbe, és elkészítettük az első közös fotót is. Bár az interneten többször is elhangzott a pontos indulási időpontunk, a rajtban végül senki nem csatlakozott hozzánk, és nem is jött el megnézni bennünket. Az eső Szekszárd határánál már el is állt, a borús idő azonban egészen kora délutánig kitartott. Sikeresen megtaláltuk a szántóföldön átvezető földutat, amin a Gemenci Kisvasút egyik végállomásáig, Bárányfokig tekertünk. Mivel semmilyen vendéglátóegységet nem találtunk nyitva, így bélyegzés helyett fotóval igazoltuk ottjártunkat. Alighogy beértünk a gemenci erdő lombjai közé, magával ragadott bennünket különleges hangulata. Élvezettel figyeltük az óriási fákat, a zöldellő füvet, és időnként még egy-két vadat is megpillanthattunk. A Keselyűsi Csárda után volt alkalmunk kipróbálni egy teljesen friss aszfaltborítású gátat, majd erről leereszkedve épp elcsíptük az arra pöfögő kisvasúti szerelvényt. Beérve a Rezéti-Holt-Duna ágához igen vadregényes tájon éreztük magunkat. Sok kis hídon keltünk át, több helyen láttunk víztükröt. Az egyik uszadék fákkal és békalencsékkel borított vizet elneveztük Tatuin bolygónak. A vén Dunához közeledve egyre több szalonnasütőhely és pad látszódott, Dunafürdő üdülőtelepen pedig igazi hétvégi életbe csöppentünk. Rákanyarodtunk a Bajára vezető Türr István hídra, megdöbbentünk a Duna alacsony vízszintjén. Lekanyarodva a hídról a Tesco Áruház felé vettük utunkat, és megrohamoztuk az ügyfélszolgálatot igazolópecsét reményében. Az ott dolgozó hölgyek tágra nyílt szemekkel nézték füzeteinket, majd némi tanakodás után sorban adták a pecséteket. Visszatértünk a Duna partjára, melyen egészen Ósükösdig kellett tekernünk. Ám előtte egy információs táblára figyeltünk fel, mely szerint a mai célunk, Hajós, még 50 km-re volt. A gáton végig jó minőségű aszfaltúton haladtunk, közben Vajasfoknál megnéztük a gátőrházba épített élő fát. Jelzést nem sokat láttunk, de itt nehéz is lett volna eltévedni. A Dunai dűlőnél lekanyarodtunk az ósükösdi kulcsos ház felé, ahol csak egy békés cicát találtunk. Igazolásként ismét fotót készítettünk, majd haladtunk tovább Sükösd felé. Utóbbi falu az előbbiből jött létre, azután, hogy lakói megunták, házaikat folyamatosan az árvíz fenyegeti. Sükösd felé haladva a szántóföldön jól látszódott, hogy az új falu jóval magasabban helyezkedik el, mint a régi. Útközben megnéztük a Szent Anna kápolnát - ezt egy erdész állíttatta, aki véletlenül lelőtte a saját lányát. Sükösdön a Sörház Étteremben pótoltuk az elveszett energiákat. Szükségünk volt a nagy feltankolásra, mert tudtuk, Hajósig összesen egy települést érintünk, és elkezdődik a híres-hírhedt bács-kiskuni homok. Ezzel kapcsolatos félelmeink szertefoszlani látszódtak, ugyanis az előző napok esőzésének köszönhetően az utak jól tekerhetőek voltak, csak a mélyedésekben összegyűlt esővíz miatt kellett időnként a szántóföldre gázolnunk. Hamarosan bal oldalról feltűnt a környék legmagasabb pontjának, az Ólom-hegy 172 m-es csúcsának geodéziai tornya. A bicikliket hátrahagyva négyesben (Tibet, Larzen, Somi, Múzsla) fel is másztunk a magaslatra. A tornyot jó állapotban találtuk, és csúcsáról meglepő panorámában részesültünk, eddig ugyanis egyikünk sem járt síkvidéki kilátóban. A toronyból körbenézve nem a számunkra szokásos hegyvidéki változatosságot láthattuk, hanem körös-körül zöldellő erdők borította tájat. Megnyugtató volt az a nagy erdőség, ami körbevett bennünket. A távolban „felrémlett” Rém falu tornya, és látszódott a csávolyi antenna sziluettje is. Még egy rövid ideig tekerhető utakon haladtunk, ám a korábban már megpillatott Rém falu bekötőútjától kezdve megtapasztalhattuk a futóhomok nehézségeit. Innen két részre szakadtunk: Balázs, Larzen és Pisti előremerészkedtek, míg a többiek egy későbbi bolyban haladtak utánuk. Ez a felállás a túra végéig gyakran megismétlődött. Szentgyörgy-pusztánál sikerült rossz irányba fordulni, így némi kitérő után sikerült csak Érsekhalmára érni. A faluban két srác focizott az úton. Gyorsan megragadtam az alkalmat, és kértem tőlük vizet. Gyönyörű fasor alatt hagytuk el a települést, és nemsokára beértünk az aznapi célba, Hajósra. Szállásunk a Judit panzióban volt, melyért 2 500 forintot fizettünk fejenként. Este még megnéztük a pincesort, illetve én még bementem a faluba a templomig. Nem feledkeztünk el a kerékpárok reparálásáról sem. Ezt a későbbiekben is minden megérkezés után megtettük. Az útközben készített képeket Larzen letöltötte a laptopra, így mindíg üres kártyával vághattunk neki az új napnak.

Előzetes a következő részből:
...Lükepék itt elszórakozott egy kutyával, akit Béla néven szólított...