Mivel sok hasznos tippet találtam ebben a topicban, gondoltam én is hozzájárulnék egy rövid beszámolóval.

Aug 17-23 között egy hetet töltöttünk Monntenegróban. Röviden az utazásról:

Terveink szerint szombat délelőtt mentünk volna Mohácsra, ahol egy esküvőre voltunk hivatalosak, és onnan terveztük folytatni az utat másnap Montenegróba. Sajnos a 9 hónapos Skoda Fabiánk a lehető legrosszabbkor, szombat reggel féltengelytörés áldozata lett (a szerelők értetlneül áltak a dolog előtt, ilyet új kocsinál még senki sem látott). Így az első kaladunk: hogyan kerítsünk hirtelen másik autót. Mivel ismerőst nem kérhettünk meg, hogy ilyen hosszú időre és távra kölcsönadja az autóját, ezért autóbérlés jöhetett csak szóba. A Skoda Assistance ilyen esetben max. 4 napot fizet, tehát a maradék 4 napot saját zsebből kellett állnunk. Ekkor jött az első pofáraesés: a legtöbb autókölcsönző egyáltalán nem, aki igen, az csak horribilis kaució letétele után (4-500 ezer Ft) hajlandó kiengedni az autóit Boszniába ill. Montenegróba. Végül sikerült egy szimpatikus és segítőkész sutókölcsönzőt találni, aki hajlandó volt kiengedni az autót Montenegróba, és nem is volt elviselhetetlenül drága (Reanult Megane Classic, számlával 13000 Ft/nap). Mivel nagy szarból húztak ki minket , hadd reklámozzam kicsit itt őket:
Autó-Yacht Kft., 06304977493

Így sikerült elindulnunk 5 óra körül, és este 8 körül Mohácson voltunk.
Mohácsról vasárnap reggel 8 körül indultunk az udvari határátkelőn át Horvátországba , szinte várakozás nélkül mentünk át a határon. Eszéken át mentünk, először Dakovoban áltunk meg ásványvizet (Boszniában elvileg iható a víz a legtöbb helyen, Montenegróban azonban nem!) és filmet venni egy nagyobb áruházban. (Horvátországban nem jellemző a magyarhoz hasonló TescoMetroAuchan koncentráció), majd Brodnál léptünk át Boszniába. Innentől a Boszna folyó völgyében mentünk Dobojon és Zenicán keresztül Szarajevó felé. Első benyomások: nagyrészt síkság, szép folyóvölgy, elég jól lehet haladni, de autópályára ne számítsatok. A nemhivatalos boszniai szerb köztársaság (Republika Srpska) területén rosszabb állapotok, az újabb táblák csak cirill betűkkel, sok városnév eltér a térképpen szereplőtől illetve nem írják ki a nem szerb városneveket, így nehéz a tájékozódás a kisebb utakon. Rengeteg a rendőr, itt állítottak meg először: záróvonal átlépés 15 EUR.
Szarajevón nem terveztünk keresztülmenni, hanem Krupac, Jablanica felé a Zeljanica folyó völgyében futó utat néztük ki. Szarajevóban nem volt rendesen kitáblázva az út, nehezen találtunk rá, 1 óra kevergés után. Idegen nyelvet szinte senki nem beszél, és ez igaz Montenegróra is, orosszal érdemes próbálkozni. Végül sikerült rátalélni a Foca felé vezető útra. Az út elég keskeny, kanyargós, de gyönyőrű szurdokban visz. Az jöjjön erre, aki nem siet (1000m fölötti hágók, 40km/h átlagseb.), viszont szereti a szépet. Sietősebbek inkább menjenek Mostar felé Szarajevó után. Az út Trebinjéig gyönyörű hegyek között visz, érdemes kicsit megélni a kicsit holdbélinek tűnő Bilecko tónál. Trebinje után Brgatnál (Dubrovnik alatt) léptünk Horvátországba, ahol lent a tengerparton már sokkal gyorsabban lehett haladni. Sem a bosnyák-horvát, sem a horvát-montenegrói határon nem volt komolyabb fennakadás. Aki Tivatba vagy annál délebbre megy (Budva, Bar, Ucinj) az mindenképpen válassza a kompot ahelyett, hogy megkerüli a kotori öblöt, ezzel benzint és kb. egy órát lehet spórolni, 3.5 EUR-t kell fizetni kocsionként, utasok után nem kell fizetni.
Tivatban volt a szállásunk, az Adria Toursnál foglaltuk. Az apartban nem jött be, zajos főút mellett volt, mellette pékség, műhely, alig lehetett aludni. Nem ajánlom senkinek. Tivat állítólag tele volt, az árak már a Horvátországihoz közelítenek. Ha most mennék, akkor egy kevésbé felkapott nyugis kisvárosba mennék nem utazási iroda közvetítésével, hanem magam keresnék szállást pl. a festői Perastban, ahol a helyi nénikék fejenként 5 Euróért kínáltak volna szobát. Tivat nem egy izgalmas hely a kikötő és és a belső részek rendben vannak, este nagy nyüzsgés, külföldi nem sok, inkább crnagorácok és szerbek nyaralnak errefelé. Általában az emberek kedvesek, de azért akadnak agresszív bunkók itt is, különösen a sofőrök között (nekünk a visszapillantókat törte össze egy szűk hegyi úton szembejövő részeg szerb az egyes golfjával. Amúgy rengeteg a régi golf, és kadett, meg a Yugo. A benzin legolcsóbb Boszniában, utána Montenegró, de még Horváto is olcsóbb a magyarnál. Boszniában egységesedett a pénzem, KM (Konvertibilis Márka), de általában az Eurót is elfogadják 0.5-ös szorzóval, a bazárokban a Kunával is lehet fizetni. Montenegróban Eurót használnak, nincs felülbélyegezve, itthon vissza lehet váltani a maradékot. Tivatban nem volt normális stand, hacsak a valaki nem szereti a városi strandokat (mi nem). Első tengerélményünk roppan lehangoló volt, kijutottunk egy tengerpartra, ahol bokáig érő szemétkupacok között feküdtek az emberek, láthatólag nem zavarta őket ez a körülmény, és úgy néztek ránk mint a marslakókra, mikor összeszedtük magunk körül a szemetet… aztán eljutottunk az itta fórumon is reklámozottg Jaz stradra, ami egy más világ: gyönyörű tiszta sziklákkal határolt, de homokos talajú tengeröböl, krisztálytiszta vízzel. Megközelítése: Tivátból (vagy Kotorból) Budva felé kell menni, és ki lesz táblázva, hol kell lekanyarodi (a félalagút előtt az emelkedő alján). Lekanyarodás után ne menjetek le az Autokamphez, hanem a következő öbölben lesz a strand. Ha tovább mentek van még egy plázs a félsziget csúcsán, az is szép, de nem öbölben van, nincs homok, de van gyerekmenedce. Ha beálltok a parkolóba, 2 EUR, de meg lehet állni azon kívül is ingyen. A strandbüfé drága (0,33L Nik Gold 2 EUR, hamburger 2 EUR (de óriási grillhúsból, nem MCDönci!), cevapcica és társai 5 EUR, napernyő 1 EUR/nap, napernyő nyugággyal a stégen 5 EUR/nap, máshol ezen összegek felével számolhattok). Állítólag a Jaz előtt is van egy gyönyörű strand, a Blue Horizon, amihez úgy lehet eljutni, hogy Tivat után az első kereszteződésben jobbra kell fordulni, de ott nem voltunk, hűségek maradunk a Jaz-hoz. Megnéztük Kotort (érdemes, de az erődhöz fölösleges felmászni a nagy hőségben, annyit nem ér) és Budvát (érdemes, de a várfal valóban egy takarítatlan nyilvános vécére emlékeztet). Sveti Stefanra 6EUR a belépő ide nem mentünk be, helyette a szigetbejárónál lévő strandon megvártuk a naplementét, gyönyörű volt. Kotorból egy nagyon vékony, és kanyargós úton fölmentünk a Lovcenre, Njegusi falun keresztül. A Lovcen a montenegróiak “szent hegye”, Petar II Njegus fejedelem miatt a nemzeti identitás szimbóluma. A mauzóleumot kiahgytuk az még plusz sok km lett volna. Cetinje, a régi főváros nem volt egy nagy durranás, de a kolostor emlékezetes maradt, épp istentisztelet volt és egy egész testet befedő fehér köpenyt adtak ránk, csak úgy mehettünk be. Akinek kevesebb az ideje de kíváncsi a Cetinjere, a Lovcenre és a mauzóleumra, az inkább Budva felől menjen, sokkal gyorsabb. Tervezünk egy hajókirándulást Tivatból, de a hajót megtöltötte egy szervezett csoport, így a kocsival jártuk körbe a Kotori öblöt. A már említett Perast nevű városka és az előtt lévő két szigecskén lévő kolostor elvarázsolt mindenkit, nem szabad kiahagyni. Az étterem viszont drága volt, helyette Molinjban a Catovica Mlini nevű étteremben ettünk, ami szintén nem olcsó, de igazi luxushely, egy valamikori malom, csobogó patakágak veszik körbe, gyönyörű, több oldalnyi tengeri ételválszték. “Szárazföldi” ételek kisebb számban, de ami van az kitűnő: pl Njegusi steak, 9EUR, körettel. A vegyes haltál (seafood) valójában különféle rákokból (30cm körüli is!), kagylóból és tintahalból állt 18EUR, a Buzara nevű étel meg hasonlóan rákokból és különböző kagylókból állt ami egy sűrű fokhagymás lében úszott (17 EUR). A lé is ehető, de nem volt hozzá bátorságom. Nagy élmény volt. Amúgy máshol a Horvátországban is szokásos kaják voltak: grillek: (cevapcica (kolbászkák), pleskavica, raznici (hússzeletek) kb. 4-5 EUR), meg tegeri halak. Ez utóbbi általában kilóra van és elég drága: 25EUR/kiló, ráadásul a fejétfarkát belemérik még sütés elkőtt, így egy másik helyen hárman több mint 40 EUR-t hagytunk ott sült halért meg 4 sörért. A helyi (niksici) sör jó, különösen a Nik Gold, amit sajnos csak 0,33l-es kiszerelésben kapni, de a Niksicko is elfogadható (kb. Borsodi minőség).
Megnéztük még Dubrovnikot, ez egy napos program. Nagyon nehéz volt és drága parkolóhelyet találni. Érdemes kis mellékutcákban próbálkozni. A várfalon körebenni a nagy melegben elég megerőltető (1-1.5 óra), de meégéri. Vannak kijáratok a várfalon a tengerhez, így fürödi is lehet a vár tövében. Megnéztük a aquáriumot, érdekes volt, de cápákra ne számítsatok, az óriásteknős és a tonhal a legnagyobb példányok. Dubrovniktól visszafelé Montenegróba megálltunk fürdeni még a horvát oldalon asszem Cavtatnál, hát közel sem éri el a Kototri öböl szépségé, viszont nagyobb a tömeg, több a külföldi, és egy vacak betonozott tengerparti sétány van felszórva kővel, szóval nem bántuk meg, hogy nem ezt választottuk, hanem Montenegrót. Megnéztük még Herceg Novi belvárosát, nagyon tetszett, kis ékszerdoboz. Nehéz parkolni. A rendőrök Kotorban is lekapcsoltak, gyorshajtás (66km/h 50 helyett, 10 EUR), akik itt nyilvánvalóan saját zsebre dolgoztak. De itt is udvariasak és normálisak voltak.
Hazafelé Dubrovnikon keresztül jöttünk fölfelé. Neumnál meg sem kellett állni a kis bosnyák határszakaszon. Megnéztük Ston városát, de a híres sólepárló üzemből nem láttunk semmit. Viszont a városka gyönyörű, és továbbmenve találtunk tőle pár km-re egy nagyszerű öblöt, kempinggel, ahol fürödtünk, majd mentünk tovább a Neretva völgyében vissza Boszniába. A Neretva szép, tisztának tűnt, sokan fürödtek benne. Mosztárban megálltunk, egy szimpatikus fickótól béreltünk egy négyágyas nagyon szép apartmant, közel az öreg hídhoz egy éjszakára, 15 EUR/fő/éj (Tanovic család, németül gyengén beszél a tulaj tel: (00387)-36-550953). Nagyon ajánlom mindenkinek Mosztárt, bár még rengteg a romos ház és a hidat is csak 2004-ben fogják átadni, de ami megmaradt az romosan is gyönyőrű. A mecseteket, dzsámikat felújították, szépen ki vannak világítva, és valami varázslatos hangulata van, hogy párszáz km-re Magyaországtól egy nyűzsgő keleties kultúrát találunk, a müezzinek gyönyőrű énekkel hívják imába a híveket, hangulatos fények, csobogó kutak, bazár stb. Érdemes egy éjszakát ott tölteni. Vettünk jugoszláv lövedékből gyártott szépen díszített virágtartót (4-40 EUR, mérettől függ), kis borsdarálókat (2 EUR) de nagyon sok minent kapni és a kereskedők minden nyelven beszélnek. Amúgyis itt jobban beszéltek nyelveket, mint Monetegróban. Másnap Jablanica felé folytattuk az utunkat, gyönyörű, meredek folyóvölgyben (Neretve majd a Vrbas), melyet néhol tóvá duzzasztanak. Itt köszönt ránk egy magyar biciklis, akiről azt gondoltuk, hogy talán KovA a fórumról, de kiderült, hogy nem ő az, habár ő is székesfehérvári volt. Ígérte, hogy benéz ide a fórumra és beszámol a tapasztalairól. Ő épp ellenkező irányba, a Kotori öböl felé igyekezett. Jajcén meg akartunk állni, de aztán úgy találtuk, nem érdemes. Brutális vaskohók ontják a füstöt a völgyben, a vár meg nem tűnt izgalmasnak, a vízesést meg nem talátuk. Banja Luka előtt jött megint a republika sprsa határa, innentől főleg cirill betűs táblák és minen bokorban rendőr. Bos. Gradiskánál érkeztünk vissza Horvátországba. Itt (és csak itt az egész út alatt) nagy szívás volt a határ, mert vasárnap révén a horvátoknál kamionstop, nem engedték be őket, viszont a bosnyákok fölengedték a Száva hídra a kamionokat, így az bedugult. Balkáni káosz, agresszív sofőrök, egy sávban szembeforgalom, anyázás. A horvátoknál már jól lehetett jönni, (nem raknak ki 40-es táblákat, csak ha indokolt), Barcsnál Magyarország, Szigetváron hosszabb pihanő (komolyan bármelyik montenegrói város jobban nézett ki, mint Szigetvár (lepusztult házak és emberek)), majd a 6-on pestig, éjfélre értünk haza, úgy, hogy Mostarból 11 körül indultunk.

Ami még eszembe jut: Montenegróból, Boszniából prepaid kártyával nem lehett hívást kezdeményezni (de fogadni igen) sem SMS-t küldeni (Praktikum, Voda), kizárólag Wesel Dominóval, de azzal kicsit bonyolult (pl. 9999999 pesti szám: *104# -el aktiválni, aztán *101*3619999999#). Telefonkártyával (5EUR) tudtam hívni Montengróból de nem 00-val, hanem 99-el kell külföldi hívást indítani (pl a fenti megfelelője: 993619999999)

Elnyomtam 8 tekercs filmet, ha előhívódik akkor a jobbakat felrakom valahová. Ha valakinek kérdése van, szívesen segítek ha tudok, írjatok, akár magánba is : andresen@freemail.hu
Üdv,
Andersen