[A hivatkozott kép már nem található meg a tar.hu-n]ťť Tisztelt politikai Vitafórum!
Érthető módon a mentőszolgálat vagy mentőszolgálatok átalakítása, privatizálása és a szokásos konckét való felosztása, megkaparintása sikamlós és (más botrányos ügyekhez hasonlóan) jól "rágható" téma. Azonban ezeknek a szervezeteknek, függetlenül attól, hogy állami vagy magán tulajdonúak (tehát már privatizáltak vagy azok lesznek), a nyilvánvaló funkcionális, azaz humanitárius feladataik mellett voltak és vannak ma is a politikai titkosrendőrség, az állambiztonsági (azaz az úgynevezett rendvédelmi) szervek által jól meghatározott és általuk vezényelt megbízatásaik. Ennek általam ismert és nyilvánosan publikált nyomaként Kenedi János: "K. belügyi iratfelmérő jelentése a kastélyból" című (Magvető Kiadó és Kereskedelmi Kft.; ISBN: 9631422151) könyvének alábbi oldalain a következőket lehet olvasni:
[80.-81. oldalak]: "... felismertem az autóban várakozó férfiakat, a mentősofőrt és a taxisofőrt, akik lassan haladnak mellettek .. ... az állambiztonsági szolgálat - az operatív eljárásoknál nemzetközileg szabványosított - zaklatás módszerével követve ... megölte ... Az Alkotmány 61.§-a titkosszolgálatok számára biztosítja a hazugságot, míg egykori áldozatainak nem teszi lehetővé az igazság megismerését az 59.§ segítségével. ...."
[111.-113. oldalak]: "... akinek tönkretették házasságát, szerelmét a ’bomlasztás’, ’leválasztás’ operatív intrikáival, ... akit látszólag ok nélkül kipenderítettek állásából, ... ... a III/III-as csoportfőnökség 2/b alosztálya előirányzott. Kényszergyógykezelés, levélcenzúra, ... személyre és barátokra állított ügynök, irányított kérdezősködésre megbízott személy és azzal a külön céllal, hogy összeveszejtsék környezetével és így elszigeteljék környezetétől. ... a nyomozati anyagba bedolgozott egészségügyi adatokat nyilvánosságra hozzák, amit az adatvédelmi törvény a legszigorúbban tílt ...."
A két idézet a zaklatás egyik módját és annak következményeit, velejáróit érzékelteti. Ezen fenti irodalmi adatokat magam is meg tudom saját tapasztalataimra alapozottan erősíteni, s határozottan kijelenteni, hogy mind a formálisan (de valójában meg nem) bukott kádárista hatalom, mind pedig az úgynevezett "magyar demokratikus állam" ma is (tehát a félreértések elkerülése végett még 2003. augusztusában is mások mellett) használja ezt a zaklatási módszert, technológiát. Azaz az állami és nem állami mentőszolgálatokat (a meghirdetett és tiszteletre méltó humánus funkciójával ellentétesen) zaklatási célra is bevetik. Természetesen közpénzeken és az eü-s pénzalapokból finanszírozottan.
Az elmúlt időszakokban számtalan olyan nyilatkozat és újságcikk jelent meg, amelyekben állami tisztségviselők és a mentőszolgálatok vezetői arról panaszkodnak, hogy nincs pénzük a kocsik üzemeltetésére. Talán kevesebbet kellene költeni politikai titkosrendőrségi, állambiztonsági (vagy úgynevezett nemzetbiztonsági) igényeket kielégítő zaklatási futásokra! Én magam immár több mint 16 éve ezt élem meg az ország minden pontján: városokban, országúton, szántóföldeken, dűlőútakon, stb. helyeken. Az évek során jó sok pénzt feleslegesen, azaz kifejezetten zaklatási céllal elkölthettek rám. (Ez szerény becslésem szerint akár kitehet több 10 millió Ft-ot is.)
Az állami propaganda hiszékenyeinek, a hozzá nem értőknek (és zöldfülűeknek) ez, a mentőszolgálatok révén végzett zakalatási/vegzálási folyamat az alábbi jellemzők, azaz elvek és célok szerint zajlik:
(1) Az emberi alaptermészet egyik jellemzője, hogy szeret folyamatos flusztráció nélkül élni és alkalmanként elvonulni a világ és a fürkésző szemek elől (sokszor tömegbe rendeződve). Ez kell az egyed fizikai és szellemi regenerálódásához! Ha valameny egyed (jelen esetben célszemély) azt tapasztalja, hogy köz- és magántéri mozgása, közlekedése során állandóan demonstratíven ismétlődő és meglehetősen erőszakos, s hangos kísérete van, akkor ezen jelenség előfordulási gyakoriságától függően előbb-utóbb zaklatott idegállapotba kerül. Ennek belső mechanizmusát, egyfajta modellként jól mutatja be a Gárdos Péter által 1988-ban rendezett és készített, "A hecc" című film, melyet legutóbb a FilmMúzeum TV csatornán vetítették 2003. augusztus 3.-án 20.30-tól kezdve. Néhány szó a rövid filmismertőből: "Valaki valamiért haragszik ..-ra. Kegyetelen tréfákat űznek vele. Nap mint nap tudják merre jár és kivel találkozik. A halállra rémült ..." Az említett film csak egy modell. De jól mutatja be, hogy a célszemély hogyan is viselkedik ilyen zaklató helyzetekben és válik torzulttá: beteggé, pszihéssé. Csodálkozom is rajta, hogy 1988-ban ezt a filmet meg lehetett csinálni. A forgatókönyv tervezetet átengedték a cenzúrán. Hisz a háttérben a titkosszolgálatok és a politikai rendőrség által használt eljárások következményei (pl.: kriminalizálás, kialakult mentális sérülések tucatjai, életvezetési defektusok, megöngyilkolás, stb.) vonulnak vagy vonulhatnak fel, válnak láthatóvá a hozzáértők/szakértők előtt.
(2) A bukott és még most is jelen lévő kádári rendszer, valamint a jelenlegi, (ha jól emlékszem rá!?) a III. Magyar Köztársaság különféle: nyilvános és magán helyeken (vezénylés révén) - a rendőrség mellett – a mentőszolgálatot használja fel a célszemélyek zaklatására. Én magam immár 16 éve folyamatosan naponta mintegy 2-10 alkalommal vagyok kitéve olyan eseteknek, amikor is közterületi mozgásaimra szinkronizáltan megjelennek ezek a szirénázó és villogó "mérges rovarok"”. Számos alkalommal feltünő rendőrségi kísérettel. (A kapun való kilépésemtől kezdődően.) Úgy tűnik, hogy "mérgességi fokuk" attól függ, mennyi és milyen hatású tiltakozó ellenlépéseket tettem, kinek mit mondtam vagy hány balesetük volt. Ha az utóbbi előforult egy vagy netán kettő is történt egymást követően, akkor a "mérgességi fok"” hosszan meg is haladhatja a 100 dB-t, a gyakoriság pedig ugrásszerűen megnő.
(3) Mindezek a kívülállók számára nehezen hihetőek. Képszerűen, de nem egzakt módon, a megértést segítve támpontként az esemény-gyakoriság egyenletes és csúcsot vagy csúcsokat tartalmazó eloszlások eltérő törvényszerűségeit tudnám ajánlani. Azaz ha valamely esemény másokkal együtt véletlenszerűen oszlik el, időbeli gyakorisága, azaz előfordulása alacsony, eloszlása pedig (csúcsot nem tartalmazva) egyenletesnek minősíthető. Kivétel, ha olyan hatás van a generáló folyamatokban, amely valamely más eseménysorhoz kötődik. Például: utazáskor kollégákkal, ismerősökkel való nem véletlenszerű, megbeszélt találkozás, stb. A véletlenszerűség vagy annak alacsony volta időben és térben értelmezendő. Ha az eseményismétlődésből (jelen esetben a mentőszolgálattal és/vagy a rendőrségi járőrökkel való ismételt találkozásokból – határpontokon vagy vonal mentén) hiányzik vagy nagyon alacsony a véletlenszerűség és hosszú időn keresztül magas az esemény-gyakoriság, akkor majdnem állandó jelenlétük (és feltehető szándékosságuk) szemet szúr bárkinek, így a célszemélynek is. A magas gyakoriságból pedig feltételezhető, hogy ismétlődő felbukkanásuknak valamilyen célja, oka van. Ez a cél és ok: a zaklatás.
(4) Az ilyen jellegű hatósági vagy egyéb célzatú zaklatást a törvényeink nem tiltják. Bizonyítani pedig nagyon nehéz. Aki megpróbálja szóbahozni, hogy ilyen egyáltalán létezik, azt elmebetegnek, üldözési mániásnak minősítik: stigmát ragasztanak rá. Ha a célszemély személyisége gyenge, pszichéje összerogy, s a legtöbb esetben öngyilkos lesz, hisz nem tudja az okokat, a módszereket azonosítani, a társadalom pedig az orvosi diagnózis révén megbélyegzi és kiveti. Idegösszeomlással végződő politikai rendőrségi zaklatásból nehezen lehet felépülni, különösen ha az a kilábalást követően is folytatódik vagy megimétlődik és netán hathatós, nyilvánvaló (de tanúkkal nem igazolható) fenyegetéssel is társul. Ilyenkor a szándék egyértelmű: a célszemély kiiktatása, mely öngyilkossággal vagy a hatások elleni erőszakos fellépése következtében előidézett kriminalizálódással is végződhet. (Az említett film - hatásmechanizmusként - ezen utóbbi végeseményt, mint egy lehetséges kimenetelt mutatja be.) Azonban az is elképzelhető, hogy a célszemély ugyan elkerüli ezeket, de véglegesen neurotizálódik és nagyon hosszú ideig, esetleg élete végéig gyógyszeres kezelésre szorul, hogy fel tudja dolgozni a zaklatást, s elmeneküljön az elől. Felteszem, hogy nagyon kevesek voltak képesek elviselni és tudatosan kitérni a politikai rendőrség erőszakos vegzálásai elől. Én magam immár több mint 16 éve viselem ezt a terhet, azt követően, hogy a külső katonai hírszerzés egyenruhás katona tisztjeként kellett volna NATO elleni tudományos és műszaki felderítést végeznem. Mivel ezt a kényes és bizalmas megbizatást NEM vállaltam, azt a sorsot mérték rám, hogy (1987-ben) célszemélynek nyilvánított a Magyar Népköztársaság, majd ebbéli státuszomat fenntartotta a Magyar Köztársaság is a mai napig.
(5) A különféle mentőszolgálatok (legyen az állami vagy magán) szirénázó és villogó ("mérges") objektumainak személyzete sokszor nem is tudja, hogy mit csinálnak. Csak az utasítás vagy parancs szerint ott és akkor vanulnak, ahogy előírják vagy ahogy a megteremtett, előidézett helyzet diktálja. Tehát sok esetben a zaklató rendszer lényege a vezénylő központokban vagy az eseményt elrendező, netán előidéző és megrendezett helyzetekben van. Feltehetően és remélhetően a rendszer kommunikációjára árnyékot vető és a felett jelen lévő ellenőrző és lehallgató (velem szemben elvárhatóan nem barátságtalan) nemzetközi hálózatok (pl.: Echelon, stb.) ismerik és rögzítik is a tartalmat, valamint az eseménysorokat. Ha feltevéseim valamilyen szinten némileg valószínűsíthetők, akkor a vegzálást vezénylők és végrehajtók sem ringathatják magukat abban a tévhitben, hogy törvényeink és a politikai bűntetteik államtitokká minősítése megvédi őket, s amit csinálnak az nyom nélküli, láthatatlan marad! Aki pedig ennek, ilyen jelenségek következtében öngyilkos lett vagy valamilyen más ok miatt (pl.: szomatikus hátterű testi panaszok sokaságától, a folyamatos flusztráció következtében legyengült immun rendszerrel kísérve) exitált, ott az idegenkezűség lólába már nagyon és jól láthatóan ki is lóg.
(6) A mentőszolgálatokat ettől a politikai természetű megterheléstől a privatizáció, azok magán kézbe kerülése nem nemtesíti. Pénzért az üzletemberek és a tulajdonosok sok mindenre hajlandók. Különösen, ha egy másfajta logika vagy történés-sorozat egyáltalán nem vagy nehesen bizonyítható. Ha pedig demonstratív módon nem pucolják ki a megtőszolgálatokból és azok "szolgáltatásaiból" a most is meglévő politikai titkosszolgálati akaratot és jelenlétet, akkor a jelenleg is futó történelmi igazságtétel fogja azt a maga kemény eszközrendszerével és logikájával megtenni.
Tisztelt Vitafórum! Írásom feltehetően sokok számára megdöbbentő, másoknak pedig érthetetlen. Javaslom, hogy járjanak nyitott szemmel, s maguk is próbálják megérteni a körülöttünk zajló eseményeket. Ha erre nem képesek vagy nem akarják, akkor jöhetnek a vádaskodások. Arra is felkészültem. Magam itt és most csak az élet, az életünk egy-egy darabjának lenyomatát kívántam ha nem is a pusztában, de világgá kiáltani. (A felősök – és egereik – reszkessenek!)
Útfigyelő (fedőnév: dr. CAT)