Én 7 éves koromtól 24 éves koromig laktam a Szent István parkban, és a mai napig nosztalgiám van (amint valaki mondta,ha azok a padok mesélni tudnának!). Az én módszerem, hogy azóta (immár 8 éve, hogy elköltöztem) nem járok arra, illetve csak 1x 2x voltam - a kerítés és a többi nekem se tetszik, de azt hiszem, mindenhol ugyanezt a jelenséget lehet tapasztalni.
Nekem a Szent István park még nagymama koromban is (ha leszek?) könnyet csal majd a szemembe, de ez egyéni.