iSTVán a dombfutó Creative Commons License 2003.06.05 0 0 38543
Beszámoló a maratonváltóról:
Nincs is olyan korán az az 5 óra - morogtam magamban 5 előtt pár perccel, amikor ismét sikerült megelőznöm az ébredéssel az óra csipogását. Gyors öltözés, csomagokat megkeresése, aztán irány a busz. Mezeket, labdákat fel, gyerekeket, szülőket meg (mármint számolni), busz indul. Rövid időszakok félálomban, aztán megérkezünk az Üllői úti stadionhoz. Csoportot átadtam a kollégának, metróval irány a tett színhelye. Balra vagy jobbra? Balra a narancsmezes csoport, jobbra a szobor, a VVVB törzshelye. Utóbbit választottam, s a csapat már valóban gyülekezett. Később már itt alakult ki narancsmezes csoport, finom kajától a Békéscsaba-Arad képes beszámolóig sok jóban volt részem. Sokaknak elpanaszkodtam, hogy milyen rossz a lábam (ők az eredmény ismeretében kicsit furcsán nézhetnek rám), de tényleg elég ramaty volt. A bal vádli húzódása és a jobb térd nyöszörgése folyamatosan megvan, bár az utóbbi napokban kevésbé. (Most megint nincs ...m futni, a fene tudja, hogy mim nincs, több összetevő is közrejátszik. Majd a hétvégén próbálkozom megint.)
Aztán kiderült, hogy zsugát helyettesítő sporttársat váltom. Kértem egy hozzávetőleges időt. 30 perc körül gondolkodott, de előfordulhat, hogy rosszabb lesz. (Utólag persze elárulta, hogy bízott a jobb eredményben, de hogy ezt miért nem mondja?) Ezért aztán 26 perc körül (szokatlanul gondos melegítés után) odasétáltam a váltóhelyhez. A tömeg elég nagy, mondom nem állok oda, majd csak 28-nál. Ahogy beléptem, már integetett is a bottal, gyorsan elvettem, aztán hajrá!
Az első párszáz méter nagyon jó volt. Futás előtt beszélgettünk a cipőmről. Jó ez a Skylon? - kérdezték. Eddig ugyan csak egy gyenge maratont már futott, de azért jó - válaszoltam. Annyira azért nem, hogy magától fusson, igaz?
Most tényleg olyan érzésem volt, mintha magától futna. Aztán egy km után cudarul elkezdett fogyni a levegő. Amikor a széllel szembe mellett, azt gondoltam, akadályoz, de tulajdonképpen jó volt hűtésnek. A szélirányban futás volt igazán cudar, mert ekkor nagyon nehéz volt a légzésem.
A rakpartra leérve éppen szembefutott 7241gabi, szép hangosan biztatott. Ennek nem tudtam, hogy örüljek-e, akinek majdnem 3 km már a lábában van, annak tán nem kellene ennyire hangosnak lennie ilyen rövid távon :-)) Persze jól esett, arra gondoltam, hogy majd a végén viszonoznom kellene. Nem tudom mennyi volt az előnye, de sokáig nem láttam. Viszont az alsó szembefutós szakaszon nem nagyon akart felbukkani, csak igen a végén. Ekkor már tudtam, hogy a befutó előtt meg kell birkózzam a biztatásával, amit az utolsó S előtt meg is tettem, bár nem állíthatom, hogy szépen artikulált volt a "Hajrá, Gabi!"-m. :-)
Így aztán kicsit előtte értem célban, bár zakka szerint nem nagyon nőtt az előnyöm az utolsó 1-200 méteren. (Nem én lassultam!)
Kerestem a levegőt, de nem találtam. Helyette találtam snecit, aztán irány vissza a "főhadiszállásra". Sört elajándékoztam, üdítőt elkezdtem inni, jégkrém nem kellett senkinek. Kár volt elkérnem.
Az összeredmény és elégedettségünk az idővel és helyezéssel már ismert. Még kicsit élveztem a társaságot, aztán irány ismét az FTC-stadion, ahol a gyerekek már az eredményhirdetésnél tartottak. Sok babér nem, de ajándék termett bőségesen, már az is szép volt, hogy eddig eljutottak. Közben elbeszélgettem egy sporttárssal a botrányos fociról és a focis botrányról, de ezt csak a történeti hűség kedvéért említem. Aztán irány haza. Az út ismét olyan hosszú, mint szokott.

Adatok a futásról (idő; átlag/max. pulzus)
3:09,7 202/238
3:40,7 193/238
3:50,9 195/221
3:53,2 193/197
3:40,7 198/205
3:55,8 196/201
3:53,0 191/210
0:16,8 199/196 (céltól a váltóhelyig)
Mint könnyen felismerhető, a pulzusmérés az első 3 km-en nem állt helyzete magaslatán, ezért az ottani max. pulzusokat nem tekintem mérvadónak. Viszont a táv második felén rendszeres 200 körüli érték igen közel állhat a valósághoz. Kissé egyenetlenre sikerül a futás, de ez van. Másnál nincsenek, illetve máshol vannak a gyorsabb-lassabb részek, ezért valószínűleg ez az igazság. Összességében örülök, hogy összejött ez az idő, nem kesergek az egyenetlenségen.