A Szent István park mellett laktam gyermekkoromban pár évig. Ott jártam iskolába, suli után irány a park.
Délután oda jártam ki játszani, emlékszem a Fenyő Miki volt az egyik szomszédunk, mindig ott ücsörögtek ők is a parkban. Bizony én is emlékszem a sok sakkozó bácsira, a babakocsis nénikre. Húúúúúú! De szerettem 7 évesnek lenni!
A fű mindig zöld volt, a "medencébe" mindig folyt a víz a sárkányok szájából.
A füves területen volt egy-két nagyobb bokor, ott volt a mi "lakásunk" fél napot el tudtunk tölteni ott, étlen-szomjan.
A park nekem maga volt a csoda!
Aztán pár (?) év múlva, felnőtt fejjel arra jártam... Már akkor is voltak a játszótér körül csúnya nagy vasrácsok. A medencében szenny, szemét úszkált.
Megkezdődött a "leépítés". Hm... A csoda elmúlt, a varázslatos emlékek megmaradtak.