Acti0nman Creative Commons License 2003.04.15 0 0 73
Sziasztok!

Most vagyok itt először és gondoltam megosztom veletek rövid, tanúságos BKV-ellenőrös történetemet.

18 évesen kerültem Budapestre és a kezdeti hónapokban szorghalmasan vásároltam a BKV bérleteket. Teltek a hónapok és rájöttem, hogy teljesen felesleges, mert valahogy biztosan meg lehet úszni, arról nem is beszélve, hogy diákként, akkor a bérlet árából elég csúnyára (macskára) ihattam magam. Teltek az évek és bérletvásárlási szokásomon nem változtatva közlekedtem a klasszikus BMV-vel. Diploma után, munkahely, drágább bérlet (no diák). Vidéken élő szüleimnek kidava ukázként, postás jön, BKV-tól hoz levelet, akkor kezébe egy 500-1000-es és címzett ismeretlen megjegyzéssel vissza.
Később ügyvéd barátom tanácsára átváltottam az útlevélre a személyiről. Teltek a hónapok. Egy szép nyári reggelen a 6-os villamoson, jön ellenőr asszony, (tipikus IQ-harcos, akinek nem jött be az élet): és a következő párbeszéd zajlott le:

-Jegyeket, bérleteket.
- Csókolom! Nekem sajnos nincs, de adok egy igazolványt!- felcsillan a szeme, és már vettem is elő a kék színűt és teszem a kezébe.
-AJAJ! - mondja, az nem lesz jó.
-Mi a baj vele? - kérdem
-HÁT EZ NEM IGAZOLVÁNY!
-Hogy-hogy?
-Belföldön ezzel nem igazolhatja magát! - mondja.
-Már hogyne igazolhatnám magam. A tájékoztató részben az áll, hogy az állampolgár külföldön, belföldön hivatalosan igazolhatja magát vele- mondom.
-Nem-nem, ezt a rendőr sem fogadja el.
Dagadt a fejem és mondem neki, hogy akkor a következő megállónál szálljunk le és hívjunk oda egy rendőrt. Erre megsértődött, pofákat vágott és elkezdte szidni a mai fiatalokat.
Annyira felhúztam magam, hogy a villamoson utánakiabálta, hogy ha BKV-ellenőr lennék, akkor addig ütném magam amíg mozgok.
Erre nagy röhögés a tuján és a qrva elsomfordált.

Aztán teltek a hónapok és szereztem egy középiskolás diákot :)) és megvszem az 1400ft-os bérletet és röhögök, amikor elkérik, hogy mutassam be. :)

Röviden ennyi a történetem,
üdv mindenkinek,
Actionman