A sötétben
minden lázban ég
a víz alatt
bugyog a cápabuborék
minden reggel
a rádión
a falak megfojtanak
barátok sehol
és mindenki utál
ez az élet mehet így tovább?
na mondok egy helyet
ami rád vár

Fel a cipőt és zoknit, emberek
mert csak itt van a sarkon

Mondj búcsút a sötétnek
és a suttogó szélnek
várnak téged
a képzelt betegségek

Ez kell hogy legyen a te betegséged
A tudósok ezt a betegséget
Bromodrosis-nak nevezik
De mi, mint egyszerű
edzőcipőt vagy akár alkalmi
kigyóbőr-cipőt viselő átlagemberek
ezt a remekbe szabott kis kellemetlenséget
csak igy nevezzük:
LÁBSZAG

tudod
úgy szorít a bőrcipőm
levenni már nincs erőm
egy hét elmúlt már
itt van rég a nyár
aztán lehúztam végre
és a csajom felkiált:
„Ez LÁBSZAG!
Mi ez a lábszag, édes?
A lábad szagától
megfájdul az orr!

Lábszag, lábszag
nem viccelek
nem tudnád lemosni
mit gondolsz?…”

gyere, gyere Fido
Gyere kiskutyám
Hozd ide a papucsom
Vau-vau-vau

És ekkor
Fido felkelt a földről
megfordult és belenézett
egyenest a szemembe
és tudod mit mondott?

Egyszer réges régen
Valaki megkérdezte
(mindezt egy kutya mondja)
Mi is ez az egész koncepciófolytonosság?

És ekkor azt mondtam neki
mondta Fido
A megoldás csak egy szó
a dolog veleje: az Aposztróf

És tudod
a fickó, aki a kutyával beszélt,
a kutyára nézett és
egyfajta hitetlenséggel hangjában szólt:
Nem mondod komolyan…

azt mondta

De nem
de hogyan
de miért
és: ugyan
ne már
ez nem
ez nem lehet
nem hiszem
meg nem eszem

Azt mondta:
nem nem nem
Én azt mondtam:
igen, igen, igen
ez az amit csinálok én
ez a bugi nagyon kretén

a pudli harap
a pudli rág
a pudli harap
a pudli rág
a pudli harap
a pudli rág