szia Bonny:-)
Először is a tegezés teljesen természetes, hülyén érzem magam még mindig inreal is, ha a srácok magáznak, itt meg aztán főleg..:-)

Hogy milyen orvos vagyok? Kapásból erre a kérdésre azt szoktam válaszolni, hogy "Jó" :-) Komolyabban véve pedig falusi háziorvos. Amolyan mindenes:-)
Hogy öt gyerkőcöm van, az se egyszerü, mert nem akarok más tollával ékeskedni, de az ötből csak kettő valójában a "saját termés", a 20 éves és a 6 hetes. A középsőket a zaciból vettem ki, ők állami gondozottak voltak, 3, 6, és 9 évesek, 3 hónapos, 3 éves, és 5 éves koruk óta az enyémek. Tehát a terhesség, és a GYES nagyjából kimradt az életemből velük kapcsolatban. A melót nem hagytam abba, ami könnyebbé is de nehezebbé is tette az életet. De mindent lehet, csak akarni kell:-)
( kukkants be a honlapomra ha már ilyen gyerek-mániás:-) vagy, biztos tetszeni fog, többnyire az adoptálásról, a mi történeteinkről, a gyerekekről szól, én barkácsoltam:

www.adoptalas.uw.hu

A valódi témához visszakanyarodva pedig hidd el, nekem is van gyerekem, testvérem, unokahugom stb, mégisa más a keresztszülőség. A körülötted levő gyerekekeért nem te vagy a felelős, nem te vagy az anyjuk, mig a keresztgyereked más. Érte közel olyan felelősséget érzel a keresztelése pillanatától, mint a sajátodért. Magam sem gondoltam volna, de hidd el, tapasztalatból beszélek. És persze nem állitom, hogy ugyanaz. De nagyon hasonló...