Kedves Alkmaión !

Talán nem D. Chrysostomos (aranyszáju) van szó? , kit Coccejusnak is neveztek, görög retor és filozofus, született Prusában, Bithiniában Kr. u. 50., tekintélyes családból, megh. a II. sz. kezdetén. Először a szónoklat művészetét, ugy mint akkor a szofisták művelték, gyakorolta, később a stoikus iskola buzgó követője lett. De ugy élt mint a cinikusok, oroszlánbőrt viselt s az idők romlottsága ellen keserüen kifakadt. Midőn egyik barátja Domitian császár ellen való összeesküvésben vett részt, D. elszökött Rómából s a gétákhoz menekült. Domitian halála után visszatért Rómába s nagy kegyben állott loccejus Nervánál, később pedig ennek utódjánál Trajannál. 80 beszédje maradt fenn, melyek izléséről, ismereteiről s filozofiai szelleméről tanuskodnak. Először megjelentek 1551. Velencében, később több izben, utoljára Dindorf adta ki Lipcsében 1857. V. ö. Martha Les moralistes sous l’empire romain (Páris 1864). Arnim J. Dionis Prusaensis quem vocant Chrysostomorum quae extantomnia (Lipcse 1893).
Pallas Lexikon-ból vettem:
http://www.mek.iif.hu/porta/szint/egyeb/lexikon/pallas/html/027/pc002726.html#5

Talán az unokája volt :

Dio Cassius

görög történetiró, szül. Nicaeaban Kr. u. 155-ben és mint D. Chrysostomos unokája gondos nevelésben részesült. 190. már a szenátusnak volt tagja, 221. először, 229. másodizben konzullá választották. Szigora miatt, melyet mint hadpa rancsnok gyakorolt a pretoriánusok fenyegetéseinek volt kitéve, ugy hogy a császár ajánlatára második konzulsága alatt Rómát elhagyta, nemsokára azonban teljesen visszavonult a közügyektől. Történelmi munkája: Rvmaich ostoria, melynek 22 esztendőt szentelt, 80 könyvben tartalmazza Róma történetét, K. u. 229-ig. Teljesen csak a 37-59 könyvek maradtak ránk. Róma korábbi nagy férfiait kellőleg nem méltatja, mig hatalmas kortársainak tulságosan is tömjénez. Műve különböző forrásokból van merítve s azért nagyon változó értékü; nem ment továbbá egyenetlenségektől, pártoskodásoktól; szereti a bőbeszédü szónoklatokat, szivesen beszél a csodajelekről. Mindamellett nagy fontosságu különösen a római alkotmány, joggyakorlat és hadügy szempontjából. Első kiadása Stephanus Robertustól való (Páris 1548), legjobb a Fabricius és Reimrusé (Hamburg 1751-1752. 2 kötet).

Feltétlen nézd meg ezt a lapot!:
http://www.mek.iif.hu/porta/szint/tarsad/tortenel/atfogo/studia3/html/szlavik.htm

Üdv: Paleo