Köszönöm. Nem hittem volna, hogy ilyen régi fejlemény, hiszen "szinte" elemezhetőnek tűnik mai szemmel is, már amennyiben az a bizonyos uráli *-t képzőből származó -at/-et ugyanaz a főnévképző, amit ma is használunk (gondolat, képzelet, vizelet, ügyelet stb.) Az "n" a végén üvöltően rokon az -an/-en módhatározóval (ügyesen, szépen), és sarkított esetben az -atlan-képzős melléknév válaszolhat a hogyan? kérdésre is ("Én még emlékszem az első dalra, amit olvasatlan dobtak el..."). Ha jobban belegondolok, tényleg csak az -l- szorul magyarázatra, csak - mondom - hihetetlen, hogy mennyire elemezhető maradt viszonylagos régisége ellenére.