Michael Martin, a neves ateista filozófus írt egy kis cikket arról, abszurd-e a kereszténység. Elolvasható itt: Is Christianity Absurd?

Most igen tömören összefoglalnám az érvelését.

Először is: abszurdnak azt nevezzük, ami annyira következetlen, hogy az már nevetséges és értelmetlen.

Mármost a kereszténységet megvizsgálva, azt találjuk, hogy az több tekintetben is abszurd. Nevezetesen:

1. A kereszténység az üdvözülést tekinti az emberi élet fő céljának. Azonban nem mondja meg világosan, hogy ez hogyan érhető el. A Bibliában helyenként az áll, hogy kizárólag hit által, máshol az, hogy jó cselekedetek által. Nem egyértelmű a dolog. A különféle keresztény egyházak más és mást gondolnak erről, és hatalmas teológiai viták dúlnak a kérdésről. Mármost hogy lehet az, hogy egyfelől a kereszténység kimondja, hogy a fő cél az üdvözülés, másfelől nem mondja meg egyértelműen, hogyan lehet ezt elérni? Ez abszurd.

2. A mennyországnak központi szerepe van a kereszténységben, az üdvözülés voltaképpen a mennyországba kerülést jelenti, és minden kereszténynek ez a fő célja. Azonban a menny fogalma igen problematikus. Nem világos, mi a menny, milyen formában kerülünk oda, és mit fogunk ott csinálni. Ha a menny térben és időben létezik, és a testünk nem kerül oda, csak a lelkünk, akkor ez milyen lesz? A lelkek hogyan mozognak, hogyan ismerik fel egymást, és mit csinálnak? Ha pedig a menny nem időben és térben létezik, akkor mit csinálhatunk benne idő nélkül? Gondolkodni, érezni csak időben vagyunk képesek. De morális problémák is vannak a menny fogalmával kapcsolatban. Mi alapján jut valaki a mennybe? Ha az érdemei alapján, akkor mi ez az érdem? A hit? És ha valaki életében nem is hallott Jézusról, vagy hallott, de úgy vélte, hogy bizonyítékok hiányában nem tud hinni benne, az miért legyen megbüntetve? Vagy a tetteinkért kerülünk a mennybe, ha a Biblia szerinti erkölcsök alapján élünk? De mi van, ha valaki nem hallott a Bibliáról, vagy nem tudja, hogyan kell helyesen értelmezni, hiszen ezerféle értelmezése van? Vagy véletlenszerűen jutnak az emberek a mennybe vagy a pokolba? Ez igazságtalan lenne. Esetleg mindenki a mennybe jut? Akkor meg mi értelme a mennynek egyáltalán? Az egész kérdéskör tisztázatlan és homályos. Annak ellenére, hogy a mennybe jutás a keresztények fő célja, a mennyel kapcsolatban fogalmi és morális problémák vannak. Ez abszurd.

3. Az újtestamentumi etika még a morálisan érzékeny keresztények jó része számára is erősen problematikus. Az evangéliumokat hirdetve többször azt látjuk, hogy Jézus durva, bosszúálló és vak engedelmességet vár el. Ezenkívül támogatja a rabszogatartást, és eszébe sem jut a lázadó rabszolgák mellé állni. Mindezen okok miatt Jézus nem igazán lehet erkölcsi példakép. De ha csak annyit fogadunk el a jézusi tanításokból, hogy "szeresd felebarátodat", akkor is problémákba ütközünk, ugyanis ez a tanítás túlságosan homályos. Bizonyos értelmezései elfogadhatatlan következményekkel járnak, más értelmezései annyira lazák, hogy használhatatlanok. Abszurd dolog, hogy a keresztény etika központjában lévő tanítások ennyire homályosak, és hogy maga Jézus sem viselkedett keresztényhez méltó módon.

4. A kereszténység legfontosabb eleme Jézus története: Isten megtestesült Jézusban, a kereszten meghalt, majd feltámadt, és valamikor majd újra eljön. Azonban egyáltalán nem világos, miért történt mindez. Miért áldozta fel Isten a saját fiát a bűnösök megváltására? Ez önkényesnek és értelmetlennek tűnik. Egyesek szerint azért, mert csak egy "istenember" képes az emberiség képviseletére és csak az ő feláldozása engesztelhette ki Istent az emberiség végtelen nagy bűnéért. De miért nem lehetett inkább magukat a bűnösöket büntetni az idők végezetéig? Igazságtalannak és bizarrnak tűnik, hogy Isten annyira haragudott az emberiségre, és hogy egy teljesen ártatlan személyt büntetett meg, aki ráadásul a saját fia. És miért halállal büntette, miért nem valami enyhébb büntetéssel, vagy miért nem örökké tartó büntetéssel? És ha Jézus büntetése a halál volt, miért támadt fel? Így olyan mindegy, hogy meghalt-e, hiszen úgyis feltámadt. Az sem világos, hogy a Jézus kereszthalála óta elkövetett bűnök hogyan lehetnek megváltva, és hogy miért csak azok vannak megváltva a bűnöktől, akik hisznek Jézusban, hiszen a Jézus előtt élt emberek nem is tudtak Jézusról, és mégis meg lettek váltva. Az egész sztori, úgy ahogy van, teljesen abszurd.

5. Magával az Isten fogalmával is komoly problémák vannak. A Bibliából nem derül ki egyértelműen, hogy Isten milyen. Egyes helyeken kegyesnek, máshol kegyetlennek tüntetik fel. Egyese helyeken Isten megbánja korábbi tetteit, meggondolja magát, más helyeken úgy ábrázolják, hogy soha nem bánja vagy gondolja meg magát. Egyes helyeken azt írják, hogy Isten zavarodottságot és gonoszságot teremt, más helyeken azt, hogy ilyet sohasem tesz. Egyes helyeken az olvasható, hogy Isten megbünteti a gyerekeket az apáik bűneiért, más helyeken az, hogy sohasem tesz ilyet. Istent mindentudónak gondolják a keresztények, olyannak, aki mindent ismer. Ez azonban ellentétben áll más tulajdonságaival. Ha mindent ismer, ismernie kell a kétségbeesés, a frusztráció és a félelem érzését, holott ezeket sohasem élheti át, hiszen mindenható, mitől lenne frusztrált, mitől félne? Ha mindent ismer, ismernie kell az irigység és a káröröm érzését, de mivel erkölcsileg tökéletesnek kell lennie, ilyen érzéseket nem élhet át. Viszont ha meg azt mondjuk, hogy Isten mégsem mindentudó, és ezeket a dolgokat nem ismeri, az azt jelenti, hogy az ember, egy véges lény, ismer olyan dolgokat, amiket Isten, egy végtelen lény, nem ismer. Egyszóval az istenfogalom maga is abszurd.

Tehát azt látjuk, hogy a kereszténység összes központi tana, az üdvözülés, a menny, a keresztény etika, Jézus története, Isten fogalma, mind erősen problematikusak és abszurdak. Tehát kimondhatjuk, hogy a kereszténység abszurd.