MEGJEGYZÉSEK AZ ITT SZEREPLŐ KOMPOZÍCIÓKHOZ

1. HUNGRY FREAKS DADDY… (3:27) - ezt Carl Orestes Franzoninak írtam. A feje búbjáig freak. Ha csak a szomszédba költözik, kipusztul a gyep. Hagyd ott az iskolát mielőtt a középszerű oktatási rendszerünk szétrohasztja az agyadat. Felejtsd el a ballagási bálokat, járj könyvtárba és képezd magad ha van egy csöpp eszed. Persze van aki jobban bírja a bulikat meg azokat a műanyag robotokat, akik majd megmondják, mit olvass. De felejtsd el. Ennek a dalnak nincs üzenete. Előre, zászlónak tisztelegj!

2. I AIN’T GOT NO HEART… (2:33) – (szabadon: Elég volt belőled) a társadalmi-szexuális viszonyokkal kapcsolatos érzéseimet foglalja össze.

3. WHO ARE THE BRAIN POLICE?… (3:33) Ki az agyrendőrség?) Hajnali ötkor valami ezt kezdte el énekelni a fejemben és muszáj volt leírnom. Kész vagyok beismerni rémületemet, mikor a dalt végül eljátszottam és a szövegét elénekeltem.

4. GO CRY ON SOMEBODY ELSE’S SHOULDER… (3:39) (Menj, sírj valaki más vállán) – nagyon nyálas. Ne is hallgasd meg. Kend a hajadra.

5. MOTHERLY LOVE… (2:43) (Anyai szeretet) – a zenekar kőkommersz darabja. Akkor játszuk, mikor a közönség reményekre jogosító hölgytagjait szeretnénk a velünk való szociális kapcsolat erősítésére bírni. Sima ügy.

6. HOW COULD I BE SUCH A FOOL… (2:11) (Hogy lehettem ilyen hülye?) – egy nanigo-ritmus variálására épül. Ezt hívjuk Motown Keringőnek. Végig 3/4-ben marad, de a hangsúly ütemről-ütemre eltolódik. De mint Amerikai Tinédzsernek (egyáltalán: mint Amerikainak) ez neked persze semmit nem jelent. (Mindig érdekelt, hogy tudok-e szerelmes dalt írni).

7. WOWIE ZOWIE… (2:51) – a 12 éves hallgatóság táborunkba csalogatásának céljával nagy gonddal kimunkált darab. Szeretem a második refrénnél a zongora és xilofon-kíséretet. Vidám. Ártalmatlan. Wooly Bully. Little Richardnak tetszett.

8. YOU DIDN’T TRY TO CALL ME… (3:16) (Miért nem hívtál fel?) – egy olyan élethelyzetet ír le, amelyben Pamela Zarubica találta magát tavaly tavasszal. (Ő mondja mindig, hogy Wowie Zowie, mikor épp nem hisztizik… ki hinné, hogy ebből egy dal születhet? Persze senki. Mert nem vagytok elég fogékonyak. Minek olvasod ezt? ) A You Didn’t Try To Call Me szerkezete nem forradalmi, de érdekes. Téged nyilván nem érdekel.

9. ANY WAY THE WIND BLOWS… (2:54) (Bárhonnan fúj a szél) – körülbelül három éve, a válásom felmerülésekor írtam. Ha nem váltam volna el, a triviális hülyeség e jeles darabja soha nem került volna hangszalagra. Amiért ebbe a kollekcióba került, dióhéjban, srácok, az az, hogy… hogy is mondjam? az, hogy ez értelmileg és érzelmileg számotokra még FELDOLGOZHATÓ. Hah! Talán már ott is van az utcátokban!

10. I’M NOT SATISFIED… (2:34) (Nem vagyok elégedett) – nagyon rendben van és ezzel a szándékkal is íródott.

11. YOU’RE PROBABLY WONDERING WHY I’M HERE… (2:54) (Biztos érdekel, mit keresek itt)

12. TROUBLE EVERY DAY… (5:49) (Csőstül jön a baj) – amit általában a faji türelmetleséggel kapcsolatban és konkrétan a Watts-helyzettel kapcsolatban érzek. Az éppen zajló Watts-lázadás közben írtam. Futottam egy rövid kört vele Hollywoodban, de hozzá se akartak nyúlni. Mindenkit annyira aggaszt, hogy majd esetleg nem játszák a rádióban. Ajaj.

13. HELP I’M A ROCK… (4:43) (Segítség, kővé váltam!) 14. IT CAN’T HAPPEN HERE… (3:55) (Ez itt nem fordulhat elő) – Elvis Presley-nek. Felhívom a figyelmet az érdekes szerkezetre és az elképesztő négyrészes borbély-harmóniára a darab vége felé. Felhívom a figyelmet a kereskedelmi érték hiányára. Ó-ó.

15. THE RETURN OF THE SON OF MONSTER MAGNET… (12:16) (A Mágnes-szörny fia visszatér) – (befejezetlen balett két színben) I. A gyermekgyilkos rituális tánca. II. Nullis Pretti (NINCS kereskedelmi értéke), – így hangzik egy rakás freak, mikor hajnali egykor szabadon eresztik őket egy stúdióban egy 500 dollár értékű bérelt ütőhangszer-arzenál társaságában. Vidám, dögös darab. Hopplá!

*

kérdések:
„trivial poop.”
„pep rallies”

*

Miles:
http://www.arf.ru/Notes/Freak/index.html
Itt vizsgáld meg az Appendix-eket.