A klasszikus ún. szubjektív modalitás. Vagyis a folyamatok determináltak, de te nem ismered elég pontosan a kezdöállapotot, ezért használsz statisztikus leírást. Az ergodicitás, ha a rendszer majdnem minden kezdöállapotból ugyanolyan eloszlással leírható egyensúlyi állapotba jut el, az segít.

Ha a rendszer nem ergodikus, akkor fel kell tenni, hogy a kezdeti feltétel eloszlása ismert. Vagy centrális határeloszlás tételeket lehet alkalmazni, hogy ismertnek tételezhessük fel (ez az, ha sok, egymástól független, nem kontrollált tényezö befolyásolja a kezdeti állapotot).

A qm-ben objektív modalitás van, vagyis ha a kezdöállapotot a lehetö legjobban meg is ismered (pl. eleve preparálod a rendszert egy adott állapotban), akkor sem tudsz nem valószínüségi elörejelzést adni. A rejtett paraméterek ezt próbálják szubjektív modalitásra visszavezetni. A konspiratív rejtett paraméterek képesek teljesen visszaadni a qm szubjektív valószínüségeit, de ennek csak akkor van értelme, ha ezek a paraméterek elvben hozzáférhetöek, mint a gázmolekulák helyzete és sebessége a klasszikus mechanikában. Ha nem, akkor tök mindegy nekünk, hogy megismerhetetlen változók miatt van szubjektív modalitás, vagy egyszerüen azt mondjuk, hogy objektív modalitás van. A Fine-félék ennél jobbak, mert jósolnak fizikai dolgot (max. detektorhatásfok, valahogy hasonlóan, ahogy az entrópia tétel a körfolyamatra max. hatásfokot mond).