Ha a számlapig eljutott a szemlélődő, akkor valószínűleg érdekli, mi van a csuklómon, így ismerni fogja a Rolexet. Ha nem tud esetleg olvasni, az pech...
Alapvetően el kell dönteni, hogy az ember magának veszi fel az órát, vagy a társaságának. Ha magának, akkor mindegy, ez esetben én síeléshez valami strapásabb darabot választanék, amiért esetleg nem szakad meg a szívem, ha a rugósfül elengedi és soha nem látom viszont a hómezőn. Ha magamnak veszem fel, akkor nem érdekel, ki mit vesz észre, számomra fontosabb alkalmakra én egy ETA-szerkezetes Kolber-t szoktam felvenni. Se nem arany, se nem drága, viszont a feleségemtől kaptam tízéves házassági évfordulónkra. Hóláncszereléshez meg levenném és odaadnám valakinek a kocsiban, hogy vigyázzon rá. Erre mindíg van idő, hiszen olyan sürgős hóláncszerelés nem adódhat. Esetleg ráhúzom a kesztyűt, vagy mondjuk én az órát eleve kabát alatt hordom, ott nem éri a sós latyak, a kabát alatt hordva meg nem kell Rolex, hogy a hóláncszerelést kibírja.
Ha az öltönyt el tudod vinni, akkor az órát is hozzá.
Tudod mit, tégy próbát a kedvemért! Kérdezz meg tíz embert, hogy nevezzen meg három svájci óramárkát kapásból! Komoly pénzem lenne rá, hogy a Rolex nem lesz közötte. Ha megemlíted, esetleg "ja persze, az is" lesz a válasz, no persze itt nem az órákat különösen szeretőkre gondolok, hanem az átlagemberre. Hát még ha a tíz megkérdezettben mondjuk öt nő! És ne szóljuk le a nőket, az operabálokat főleg nekik csinálják, ahol ugye mi Rolexezünk...

WF