Kedves rumci!

> Szerintem a nyúlás egy olyan folyamat, mely egy nyelvben zajlik le. Ezzel szemben az ilyetén betűejtés magát az átvételt módosítja, így nem beszélnék itt nyúlásról.

Szerintem az átvétel egy olyan folyamat, mely egy nyelvben (az átvevő nyelvben) zajlik le. Ezért úgy vélem, ha a n. ck betűkapcsolatot [kk]-val vesszük át, akkor az átvételkor egy íráskép indukálta nyúlás történik. Nem látok semmi okot ezt attól megkülönböztetni, amikor a nyúlást egy akármilyen fonetikai szituáció hozza létre.

Egyébként az inkriminált szavakban a n. -rl- @gt; m. -dl- és a n. szóvégi -l > m. -li változások jelzik, hogy nem egyszerű mechanikus átadás-átvételi esemény történt, hanem egy mögöttes fonológiai forma hatott. Ugyanígy egy mögöttes alak vezérelheti az átvételkor történő (általad feltételezett) ck > [kk], annál is inkább, mivel e folyamat produktivitása időben ugyanúgy elhatárolható, mint egy nem átvételhez kapcsolódó fonetikai változásé.

------------

Ha megnézzünk az EWUng adatait, akkor azt láthatjuk, hogy az érintett szavaknál a XIX. sz. közepétől a XX. sz. közepéig vannak csak kk-s alakok; ezt megelőzőleg, és ezt követően a szimpla k-s formák az uralkodók. Számomra ez azt implikálja, hogy az átvétel rövid [k]-val történt, aztán egyes idiómákban megnyúlt. Mintegy száz évig ez a nyelvhasználói közösség volt a köznyelv szempontjából meghatározó, de később háttérbe szorult az eredeti rövid [k]-t őrző nyelvhasználattal szemben.