Másutt látom a kutyát elásva. A hagyományos magyar német kiejtés (és itt elsősorban a polgári második nyelvi hagyományokra gondolok) ugyanis kiejtésben értelemszerűen közelebb volt az írott némethez, mint a beszélt német. Egyrészet a diftongusok terén (pl. ei, mint Einstein), másrészt a mássalhangzók terén is (pl. r kiejtése, illetve a kettőzött mássalhangzóbetűvel jelölt mássalhangzók hosszú ejtése). Tehát véleményem szerint bizony hosszú mássalhangzóval vevődtek át ezek a szavak a németből (noha a német ejtésben addigra megrövidültek), s így valóban független a két nyelvbeli rövidülés (legalábbis részlegesen, hiszen a magyar rövidülésre hatással lehetett a német kiejtés is, nem feltétlenül volt kizárólag belső fejlődés eredménye). Erre gondoltam hozzászólásomban, csak nem láttam szükségesnek kifejteni. Ezt a gondolatmenetet úgy látom, nem cáfolja a te érvelésed.