Kedves Bard!

> Lükőnek egyébként azért érdekes a könyv, mert a magyar/obi-ugor népek buddhista kapcsolatairól gondolkodik

Én sem zártam ki, hogy a könyv török közvetítésű kínai szó legyen, hanem fenntartásaim voltak (de nem vagyok sinológus, így itt inkább tévedhetek), ill. a vándorszó volta miatt vizsgálhatatlannak tartom.
De ha így lenne is, a kapcsolat nem közvetlen, így ez nem a buddhizmussal, hanem az általános szteppi kultúrával összefüggő fogalom.

Sokkal inkább mutatna a buddhizmusra, a 1591-esben említetted Krisna ?> karácsony reláció. Azaz hogy, itt nem egészen értem, hogy a hinduista hinduista Krisna isten nevének magyar ünnepnévvé válását hogyan eredményezhette a hinduizmus "ellenében" született buddhizmus. Amúgy hangtanilag a Krisna szó éppen adhatna a magyarban *karacsan(a) hangalakot, de nem tartom valószínűnek az alábbi okok miatt:
- A Krisna névben az "s" pontozott, tehát tulajdonképpen retroflex ejtésű [sz] (akusztikailag azonban [s]-hez hasonlít, bár ez a hindiben egy két külön hang). Ha ez a régi magyar nyelvbe került, akkor vagy [s], vagy kemény [cs] van a helyén (ez utóbbi csak akkor, ha ez valóban retroflex ejtésű volt). Ezeknek a folytatása azonban a mai magyarban [s] hang, csak az eredeti lágy [cs'] marad meg (később megkeményedve) [cs]-ként. Tehát a [cs] nem magyarázható, csak valami kivételes folyamattal, de azt akkor be kell mutatni.
- Nem tudok honfoglalás előtti négy szótagos nem alapszóról: csak az összetett, és a képzett szavak voltak ilyen hosszúak (a szó végi magánhangzók már a Kárpát-medencében koptak le teljesen). A Krisna név átvételekor én valószínűbbnek találnám azt a forgatókönyvet, hogy a [kr] torlódás nem egy magánhangzó betoldásával oldódik fel, hanem az [r] kiesésével, az eredmény egy *kasan(a) szóalak lenne, amely nehezen egyeztethető a karácsony-nyal.

> Egyébként hasonló dolog a hét napjai. Abban is vannak kölcsönzések, pedig elvileg ugye nagyon gyakran használt szavak. Nehéz elképzelni, hogy hogyan zajlott le a váltás.

Nem néztem utána, de szerintem legalább két sorozat szó volt a hét napjaira: egy belső keletkezésű, és egy egyházi eredetű. A mai eredmény a kettő vegyülése: a hétfő, kedd és vasárnap a belső keletkezésűek közül való, a szerda, csütörtök, péntek és szombat pedig az egyháziak közül. Mint szinonimák egymás mellett élve egymás helyébe léphettek az egyén gusztusa és a beszédszituáció által meghatározott módon. Erról sem elfeledkezni, hogy a paraszti életben a hét napjainak elkülönítése nem volt olyan fontos, csak a vásári napok és a hét meghatározott napjaira eső egyházi ünnepnapok emelkedtek ki. Emiatt a hét napjainak nevének kialakulására inkább a magasabb társadalmi rétegek voltak hatással.

A hónapok neveit dolgoztam fel másnak, itt megismétlem ezt az írást. Ebből látszik, hogy mág 1810-ben is keletkeztek új hónapnevek, és a ma használt latin szóalakok csak a XIX. sz. óta lettek kizárólagosak: és itt a művelt osztály nyelvhasználata vált kizárólagossá.

Az Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen (EWUng) adataiból öt teljes sorozat állítható össze, ezeket a)-e) betűkkel jelöltem, és első előfordulásuk dátuma az alábbi: a) 1416 után, b) 1489 körül, c) 1539, d) 1810 körül, e) 1810 körül (v. 1854, nem derül ki mindig). Ugyan a c)-ből a szeptember hiányzik (ez a forrás a "Corpus grammaticorvm lingvae Hungaricae veterum. A régi magyar nyelvészek Erdősitől Tsétsiig. Hg.: Ferenc Toldy. Pest 1866." 17. oldalaként van megjelölve; talán az OSZK-ban utánajárható a hiánynak)

Vannak még általam sorozatba nem illeszthető elnevezések is, ezeket *) jelöli, és itt tételenként megadom az első előfordulás dátumát. Ez utóbbit a teljes sorozatok esetén is hozom alternatív adatok esetén, vagy ha az első adat nem a fenti dátumhoz köthető. Az a) sorozatban szögletes zárójelek között szerepel az akkori betűhív alak (a "január" és "február" pl. csak a XVIII-XIX. sz. fordulóján veszítette el az "-ius" végződést); a többi adatnál megtartottam az EWUng által hozott írásmódot.

Speciális jelek a betűhív átírásnál: "2" - kb. kisbetű méretű "2"-es az "r" jelölésére; "$" - nyújtott, áthúzatlan "f"-re hasonlító "s".

Az EWUng természetszerűleg nem ad adatot az alakok elterjedtségére (így lehet, hogy egyesek csak egyéni nyelvújítási kezdeményezések), a XVIII. sz. közepétől erről körülbelüli adatokat nyerhetünk a Magyar nagyszótár korpuszából . Különösen célszerű ezt megtenni az 1810 körülinek jelzett adatokkal, amelyeket az EWUng a Magyar Nyelv 61. számából vett.
1. a) január [Janua2ius]; b) Boldogasszony-hó; c) erős hó; d) télhó; e) főhó, évfő; *) 1810k: újév hó
2. a) február [Feb2ua2ius]; b) böjt elő hó, 1527: gyertyaszentelő hó, c) fagyhó; d) télutó, e) másodhó
3. a) március [Marcius]; b) böjtmáshó; c) fűhegy; d) tavaszelő; e) harmadhó; *) 1810k: változó
4. a) április [Aprilis]; b) Szent György-hó, XV. sz: Szent György hava; c) kinyíló hó, 1810k: kikelet; d) tavaszutó [sic! Lehet hogy hiba "tavaszhó" helyett]; e) negyedhó, négyer
5. a) május [maius]; b) 1506: pünkösd hava; c) elő gyümölcsű hó; d) tavaszutó; e) ötödhó
6. a) június [Junius]; b) XV. sz.: Szent János hava, 1506: Szent Iván (hava); c) kaszálóhó, 1810k: kaszálat; d) nyárelő; e) 1854: hatodhó; *) 1810k: félév
7. a) július [Julius]; b) Szent Jakab hava; c) hőhó, aratóhó, 1810k: aratás; d) nyárhó; e) hetedhó, hetény
8. a) augusztus [Augu$tus]; kisasszony hava; c) szőlőérlelő hó; d) nyárutó; e) nyolcadhó, nyolcány; *) 1810k: gyümölcsény
9. a) szeptember [September]; b) 1540-50: Szent Mihály hava; c) - ; d) őszelő; e) kilenced hó; *) 1810k: előszüret, 1810k: szüret
10. a) október [October]; b) 1506: Mindszent hava; c) borvetőhó; d) őszhó; e) tizedhó; *) 1810k: utószüret
11. a) november [Nouember]; b) 1506: Szent András hava; c) borlátogató hó; d) őszutó; e) végelődhó; *) 1810k: szélhó
12. a) december [December]; b) karácsonyhó, XV. sz.: karácsony hava; c) vígan lakó hó; d) télelő; e) véghó.