Szerencsére lósz*r nálunk nincs a környéken.
Viszont pocsolya az dögivel.
ismerem azt az elégedett pofát! De előtte még van egy sanda ábrázat is, amidőn visszazén a "Látod mit csinálok, de nem tudsz megállítani!" ábrázattal, és akkor már hiába ordítok neki, hogy "Ha eszedbe jut, akkor megverlek, nem kapsz vacsorát és a lakásba sem jöhetsz be!" - már késő (túl okos, és tudja, hogy nálunk ilyen szankciók nincsenek).
És lefexik a tócsába. És elfordul oldalra, majd a másik oldalára, majd nyújtózik egyet és beletúr a pofájával a sár mélyére.

Szerencsre nekünk annyira nem gond, mert mi gyalogszerrel járunk sétálni, de hogy mocskosan és vizesen ő is sokkal szebben megy láb mellett, az tény.

Egyszer viszont én is megjártam: egy barátnőmhöz mentem a Zsepivel Bp-re busszal. leszálltunk és a kis parkban, ahol lődörögtünk megtalálta a legmocskosabb pocsolyát. Persze bele is feküdt. Még az volt a szerencsént, hogy volt egy kis csőtörés a környéken, ahol le lehetett mosni és utána megszárítani. Küldönben nem tudom, hogy mentünk volna haza. :-)

Fruzsi