Október 25-én: munka után utaztunk Bakonybélbe. Üdülési csekkel a Bakony Hotelben foglaltunk szobát.
Esti bevezető túraként ledörgöltünk 8,5 km-t.
Elmentünk a Bakony legnagyobb (és foglalatlan) forrásához, ami a Tiszta-víz nevet kapta. Gyönyörű környezet, fenyőerdők és elegy erdők váltották egymást. Rengeteg, részünkről máig beazonosítatlan gombát találtunk, de csak gyönyörködtünk bennük. Érdekes, hogy a Bakonyban már lezajlott a lombhullás. (A D-dunántúlon még máig színesek az erdők.) Ebben az volt az izgalmas, hogy sokkal nagyobb távokat belátni az erdőn keresztül. Olyan "látni érdemes" részletek tárulnak fel ilyenkor, amit lombos időszakban eltakarna a szemlélődő elől az erdő. A forrás környéke igazi nagyvadas terület. Lépten-nyomon őzekbe, szarvasokba botlik a kiránduló. Vaddisznó is valószínüleg sok van, a "felszántott" tisztásokból gondolom.

26-án: a Gerence partján felmentünk az Odvaskő-bg-hoz. Tuti jó hely, érdemes felmászni a sziklák tetejére, nagyon csodás a kilátás. Útközben gombaztunk a Boroszlán tanösvény környékén. Pihenő után indultunk tovább a tanösvényen, egészen a Bakony legmagassabb csúcsára a Kőris-hegyre tartottunk. Itt aztán volt kiránduló dögivel: családosan, csoportosan, magányosan.
A csúcsról páratlan kilátás nyílik minden irányba.
Kicsit hazanéztünk a Balaton D-i oldalára, meg Pannonhalmára, Alpokaljára. Ha tisztább lett volna az idő, bizonyára felismertük volna a Mecseket is. Sajnos ezerrel jöttek a felhők, és eleredt az eső. Innen Kisszépalma felé vettük az irányt, megnéztük a könyvek szerint jó vízű Bödön-kút forrást. Abban biza nagyon régen lehetett már víz! Tovább mentünk a Tekeres-kút forráshoz, de vizet ott csak az aktuális esőből valót találtunk.
Zuhogott mikor a halomsírmezőhöz értünk. Állítólag 230 db van, mi csak pár db-ot sejtettünk felfedezni. Hosszú ereszkedés, csúszkálás után csuromvizesen kapaszkodtunk fel Bakonybélbe. Itt már csak csepergett az eső, így még tettünk egy kitérőt az újabban Szent-kútnak nevezett forrásig. Szép kálvária-hegye-dombja van a falunak. Alatta Szent Gellért kápolna, -szobor, a fenti forrás és tó van. Innen már sötétedett, így a Hotel felé vettük az irányt. Ezen a napon 25,5 km-t tettünk meg. Tartalmas napunk volt.

27-én: Becsomagoltunk, elköszöntünk vendéglátóinktól. Autóval felmentünk Csesznekre. A faluban leparkoltunk. Gyalog a Zörög-tető felé vettük az irányt. Sajnos a térkép által jelzett kilátót romjaiban sem találtuk. Zörög-tetőn megtámadtak minket a "kutyabogarak". Százával tapadtak ránk. Valószínüleg sok a vad azon a területen, és azért szaporodtak el ennyire a "kutyabogarak". Szinte menekülve előlük robogtunk végig a Zörög-hegyen. Innen egy tisztáson átvágva jutottunk el a Cuha-szurdokba. Felmásztunk a Betyár-bg-ba. Mikor felértünk, akkor repült ki belőle az ott fészkelő bagoly. Nagy élmény volt ilyent látni. A rövid szurdok végén kiértünk az Ördög-rétre. A következő szakasz kissé uncsi volt, mert kb. 3,5 km-t jó állapotú döngölt úton kellett megtenni Vinyéig. Klassz kis Csárda van a vasútállomás mögött. (Olcsó). Kis pihenés után elérkeztünk a Kőpince-forráshoz. Üdítő vizével feltöltöttük palackjainkat, majd megnéztük a Kőpince-bg-ot.
Innentől az igazán szép Cuha-völgyben vezetett utunk. Csodaszépen faragott ismertető táblák jelezték az egyes fafajtákat. Érdekes ötlet, példaértékű amit ott láttunk. A völgy fantasztikus élményeket tartogat az oda kirándulóknak. Barlangok, Sziklaereszek, vasút, alagutak, viadukt, kőfejtő, erdő, patak surrantókkal, szalonnázó helyek. Ide még el kell mennünk, mert fogyott az időnk. Részleteiben is meg kell ezt a helyet csodálni. Porva-Csesznek vá-tól a sárga jelzésen indultunk Csesznek irányába. Jó időbe telt, amíg az ide-oda tekergő ösvényen, sűrű zanócosban kiinduló állomásunkra, Csesznekre értünk. Maradandó élményekkel lettünk gazdagabbak. Ezen a napon 23 km-t tettünk meg gyalogszerrel. Páromnak 3 vízhólyag nőtt a talpán.

Mindenkinek ajánlhatom az ismertetett túrákat.