Kedves Gonda!
Nekem a világon semmi gondot nem okozott szembesülni azzal, hogy izgalmat jelent számomra a fenekelés, pedig már 5-6 éves koromban ez igy volt. Természetesen lelkiismeretfurdalás, vagy önutálat sem merült fel bennem emiatt soha. Neked egy nagy levegőt kellene venned, és fejest ugrani a mélyvízbe, azaz leírni a legtitkosabb vágyaidat a fenekeléssel kapcsolatban, és azt megosztani a nyilvánossággal, akár itt a fórumon, akár egy levélben, ami aztán kikerülne egy erre specializálódott oldalra, éppen tudok is egy ilyet! :)
Ha ezt kiírnád magadból -elmondani személyesen úgysem fogod senkinek-, ez olyan lenne, mintha sokáig szégyellnél levetkőzni a kedvesed elött, aztán egyszer mégis rászánod magad, és utána már nem lesz benned többet sem szégyenkezés, sem önutálat, hanem büszkén, és élvezettel mutatnád meg magad mindig neki.

"De mintha említetted volna, hogy neked a fenekelésben a büntetés, és nem a szexuális töltés vonzó igazán."
Ez igy van, Vincével értek egyet, nagyon fontos a körítés, a szerepekkel való játék. Számomra semmi plusz izgalmat nem jelent, ha pl szex közben paskolom egy nő fenekét, a különleges izgalamat az jelenti, ha eljátszuk, hogy valamiért büntetést kap, és igy fenekelem el. És fenekelés közben nincs szex, legfeljebb egy-egy intim érintés, simogatás.

"transzszexuális és a transzvesztita közt, és a végeredmény az lesz, hogy "semmi fontos: mind undorító"."
Erről meg csak annyit, hogy sokan undorítónak tartják pl a spenótot, most akkor lelkiismeretfurdalásod lesz, ha Te esetleg szereted?