Talán még nem késő, ezért leírom gyorsan, ami eszembe jut. Szóval a mi célunk egy Bodrogközi falu volt, ahol egy volt csoporttársnőm lakik. Innen tettünk kisebb kirándulást a Zemplénbe. A 4-es úton mentünk, ami az autópályás rész után életveszélyes volt. Olyan a forgalom, és az abban résztvevők, hogy többször nagy téteket tettem volna arra, hogy mindjárt csattannak. De megúsztuk. Meg ők is. Sok a teherautó és emiatt sokan türelmetlenek előzgetnek, amikor talán nem kéne. Így jutottunk el Nyíregyházáig, ahol egy kisebb úton mentünk Dombrádig. Hát a Nyíregyháza-Sóstói részen nem az jutott eszembe, hogy Magyarország sok segítséget igénylő részén járunk. Jó, persze mindenhol vannak gazdagok de jópár palotát láttunk. Aztán a Tisza-part Dombrádon is csak bámultunk. Szép, gondozott, kifestett közintézmények a Polgármesteri Hivatalhoz képest külön házasságkötő terem. Igaz itt van idegenforgalom is, de jó volt látni, hogy Keleten is vannak ilye helyek. Megállni nem álltunk meg, a hídon átmenve jutottunk el Borsodba. A bodrogközi falvak eléggé változatosak, van amelyik elhanyagolt, van amelyik szépen gondozott, innen Sátoraljaújhelyre menet végig lehet látni a szlovákiai településeket. Pácinban van egy kastély, amit nem tudtunk megnézni, de érdemes lett volna.

Karos mellett pedig van egy régészeti park. A tavasszal nyílt, a honfoglalás időszakára koncentrálva. Vannak itt ősi háziállatok (puli,racka, szürkemarha,lovak) Lehet lovagolni, nyilazni. És felállítottak egy jópár első évezredbeli házat, jurtát. Kis ismertető táblák vannak minden ház mellett. Nagyobb létszám esetén szerveznek lovasbemutatókat, Ópusztaszerre is szoktak lejárni, de még nem teljesen kialakult az egész. A tulaj elmondta, hogy vannak bent pályázataik a minisztériumoknál, azok sikerétől sok minden függ. Érdekesség, hogy elmondta, arra törekednek, hogy mindent újraalkossanak az akkori életből. Több házon nem láttunk füstkivezető nyílást. A tulaj azt is elmondta, hogy neves szakértők által készítették el az épületeket, de mindegyikkel ki akarja próbáltatni is őket. Azt mondta, hogy egy éjszakát muszáj a tudós uraknak is egy ilyen házban eltölteni, és ha nem fulladnak meg reggelre a füsttől, akkor jó az elképzelés. Hiszen honfoglaló őseink se haltak meg füstmérgezésben a kis házikókban. Ez a jóember egyébként 1996-ban a millecentenárium alkalmából végiglovagolt az Uráltól Ópusztaszerig, amit az őseink is megtettek, csak ők többszáz év alatt. Neki azért ennyi ideig nem tartott…

No, de rátérve a Zemplénre. Sajnos borongós esős nap volt amikor Sátoraljaújhelytől elindultunk, de néh-néha azért kisütött a nap. Sátoraljaújhelyen nem időztünk, a várost már korábbról ismertük, csak a szélén álltunk meg ahol egy új libegőt építettek a hegyre, de nem működött akkor. Átsuhantunk a városhoz tartozó Széphalmon, itt van egy Kazinczy-múzeum.
Először a füzéri várat néztük meg. Már az útról jól kivehetően áll egy magaslaton, szerintem nagyon mutatós. A parkolótól egy jópár száz métert kell még felfelé baktatni, a végén egy igen meredek lépcsőn. A kilátás nagyon klassz, maga a vár kicsi, de éppen akkor is dolgoztak rajta. Tehát fel lesz újítva, Önmagában belülről a vár nem túl érdekes legfeljebb a szakmabélieknek, de kihagyni kár lenne.Van belülről egy tábla amely szerint egy időben itt is őrizték a Szentkoronát.
A következő megállónk a Nagy-Milicen lévő kastély lett volna, de itt is írták már, és mi is tapasztaltuk, hogy a kanyargós hegyi útnak vége lett, s egy kapu miatt tovább nem mehettünk. Szóval magántulajdonba került, és mások is csalódottan fordultak vissza. Volt egy hegyi gyalogút amin továbbmehettünk volna, de a kastélyhoz így se jutottunk volna el. Volt egy Sinkó László közreműködésével is készült filmsorozat egy pár éve a Tv-ben. Kerekek és lépések címmel, aminek az alcíme: Szekszárdtól a Nagy-Milicig. Nem emlékszem ők mit láttak itt, de én a sorozat nagy részét felvettem videóra. Majd előkaparom.
Szóval így Telkibánya felé mentünk tovább, ahol a helyi kis múzeumot néztük meg. Ásványok, népművészeti dolgok, régi porcelánok, a bányászat történetét, és egy a Zemplén élővilágát bemutató kiállítás farönkökkel, kitömött borzzal, lepkékkel stb.
A múzeum előtt jópofa faszobrok vannak.
Ekkor már eléggé esett, ezért elmentünk a Pálházához tartozó Kőkapura. Itt is egy kanyargós út után jutsz el a célhoz de megéri. Egy magaslaton az egykori Károlyi-kastély. (errefelé egyébként majdnem minden kastély Károlyi, nagyurak voltak valamikor itt) Mellette van a hotel és egy kisvasút, ami egy „Kőkapun” át megy le Pálházára. A kastély mögött egy szép, új fából készült étterem. Állítólag egész olcsón lehet itt lagzit tartani. (3000 Ft/fő) A környék pedig tényleg szép. Az út mellett egy gyors folyású patak folyik. Valaki írta, hogy csak itt van pisztráng. No, én halat azt nem láttam benne, de én úgy tudom, hogy azért másutt is van pisztráng. (az is lehet, hogy itt nincs) A Bükkben Szilvásvárad környékén több pisztrángos tó is van, ahol lehet, hogy tenyésztik, de a legjelentősebb természetes élőhelye az én tudomásom szerint a Bakonyban lévő Viszló-patak. A horgászati rekordok itt szoktak születni, egy pár éve legalábbis biztosan így volt, azért teljesen nem vagyok naprakész pisztrángból. Visszatérve Kőkapuhoz az emeli még a szépségét, hogy a kastély előtt az út másik oldalán van egy tó, ha jól emlékszem Áfonyás-tó a neve. Jól mutat a kastély előtt, és a teraszáról is kellemes látványt nyújt. A kastély felújítás alatt volt, bemenni nem tudtunk. Az étteremben töltöttünk el egy órát körbesétéltuk a kastélyt és a tavat, kellemes volt. Nyugisnak nem biztos, hogy mindig az, mert amikor megérkeztünk, akkor is hangos csiripeléssel egy „úttörőcsapat” várakozott a kisvonatra, de amint elmentek egyből csönd lett. Ha valakit ez nem zavar, akkor feltétlenül ajánlható.
Közben elfelejtettem, hogy voltunk Hollóházán is, de nem lévén a porcelántárgyak rajongói, a múzeumot kihagytuk. A bolt kínálatát átnézni számunkra elég volt. Tavasszal jártunk Herenden, ami klasszisokkal fejletteb, kiépültebb, a múzeumi belépő 1000 Ft-ja duplája volt a hollóházinak, de ott is kihagytuk. Nem az 1000 Ft miatt.
Kőkapu után szóba került még Kéked, ahol szintén van egy kastélyszálló, de nem fért már be. Ehelyett Füzérradványra mentünk. A főútról egy szép fasorral szegélyezett út visz el a kastélyhoz. Vigyázat ! Az első kapunál nem kell megállni, hanem balra követni kell a szilárd utat, ami bevisz a kastély parkolójához. Mi nem így tettünk, ezért egy kicsit kanyarogtunk a külső park földútjain. Van egy portaépület, de ott senkit se láttunk. A kapu viszont nyitva volt. Kb. délután 6 lehetett. Egy kanyargós lépcsősoron jutottunk fel a kastélyhoz. A változatosság kedvéért ez is felújítás alatt állt, bemenni ide se lehetett. De azért ez persze jó is. Az épületet megkerülve mutatta meg magát a maga méltóságában. A hátoldalán, ami valójában a homlokzati rész, egy nagyobb füves terület van, mögötte és mellette viszont egy igazi kastélypark van gyönyörű tölgyekkel, platánokkal és sajnos az aknázómoly miatt itt is rozsdásodó, de mégis impozáns gesztenyékkel. Bekukkantva volt, ahol csak a levert vakolatot és a csupasz téglákat láttuk, de másutt már be volt rendezve ízléses bútorokkal, a falakon trófeákkal. Szóval szép lesz ez nagyon, szerintem kötelező látnivaló.
Nagyjából ennyi. Készítettem fényképeket és videófelvételeket is, ahol az információs táblákat is rögzítettem, mert annyi mindent az ember hirtelen nem tud fejben megjegyezni, utólag viszont nagyon jó. Ezeket átnézve nyilván többet is tudtam volna írni, ha egyszer odajutok és találok valami érdekeset, akkor leírom.

Az itteni barátaink mondták, hogy érdemes lett volna útlevelet vinni, mert át lehet ugrani Szlovákiába is, ahol szintén vannak látnivalók, de tankolni is olcsóbban lehet, főleg autógázt. Ebből eléggé állítólag kevés van errefelé, csak Sárospatakon, vagy Kisvárdán.
Jó volt egyébként itt is látni, hogy több községben is új műv.házak,(Pálháza,Ricse), szép községházák, virágos parkok, villanyoszlopok voltak. Szóval erre is vannak jó példák, persze azért ez még nem általános.

Bocs, ha hosszú voltam.

Zsolt