Nna, akkor itt lenne az idezet az "Aludj jol, gyermekem!" cimu konyvbol:
"Képzeljük el, hogy este fél kilenc van, és Juanito (ez Jánoska magyarul -
Blan), aki már túl van a fürdetésen és a vacsorán, mehet lefeküdni. Apu és
anyu beviszik a szobájába, és néhány percet töltenek vele (de lehetőleg
inkább a nappaliban vagy másutt, nem pedig az ő szobájában). Ezek után a
kellemes percek után valamelyik szülő megmondja Juanitonak, hogy a rajzot,
amit a vacsora alatt készitettek, most felszögezi a szobája falára, vagy a
forgót most fellógatja valamire, hogy ott legyen nála. Fontos, hogy mindezt
a legnyugodtabb hangon mondjátok neki. Ha nyugodtak vagytok, a gyerek, ha
nem is azonnal, de néhány nap múlva hasonlóan nyugodt lesz. (Ha a munkátok
miatt későn értek haza, és esténként a bébiszitter fekteti le, neki kell
újraszoktatnia a gyereket. Nem számit, ki csinálja, csak jól csinálja.)
Ha mág cumival alszik, többet vegyetek neki, amennyi csak tetszik, és
tegyétek oda köré. Hogy miért? Logikus: ha éjjel felébred és keresi a
cumiját, meg kell találnia, mert ha nem, akkor benneteket kell hivnia
miatta, és ezt szeretnétek elkerülni. (megjegyzés Blantól: nálunk már most
is három cumi van este üzemkészre állitva, mert Linus ugyan nem találja még
meg a cumit, de nem egyszer előfordult, hogy nekem kellett négykézláb a tök
sötét szobában az ágya alól kivadászni a cumit, vagy a gyerek alól
előbányászni, amire garantáltan felélénkül a kis boszi. Szóval azóta az ágy
sarkában várakozik a hármas kollekció, éjjel csak nyúlok a következőért, ha
az előzőnek lába kélt.)
Ezek után az egyik szülő válasszon ki egy babát a már meglévők közül, és
adjon neki valami nevet, mondjuk Pepito. (ez magyarul Józsika - Blan :o)
Tegye oda a gyerek mellé, és mondja azt, hogy "mától kezdve Pepito barátod
mindig veled fog aludni". Fontos, hogy a babát mi válasszuk ki, ez is
hozzátartozik ahhoz a stratégiához, hogy a magabiztosságunkat megmutassuk
neki és magunknak is: nem engedhetjük, hogy a gyerek mondja meg, minek kell
történnie, nekünk, a szüleinek kell megtanitanunk az éjszakai alvásra.
- a gyerek lefekvéskor kifejezett óhajai megzavarhatják az esti elalvás
mindennapos rutinját
- ne a gyerek "mondja meg" a szüleinek, hogyan és mivel akar elaludni. A
gyereket a szülők tanitják meg az éjszakai alvásra
Ha a gyerek már nagyobb, akkor se engedjetek a csábitásnak, és ne hagyjátok,
hogy ő válasszon. Bármilyen nagy is, gondoljatok arra, hogy a ti számotokra
ma született, és úgy fogtok bánni vele, mint egy magatehetetlen újszülöttel.
Amint látni fogjátok, csupa olyan elemet választottunk, amelyhez nem
szükséges egy felnőtt jelenléte. Ne feledjétek, az a célunk, hogy se
anyuhoz, se apuhoz, se a cumisüveghez, se semmi máshoz, amit aztán elveszünk
tőle, ne asszociálja az alvást. Mindaz, amit kiválasztottunk (a rajz, a
forgó, a baba és a cumik), ott lesz mellette, amikor felábred. Lehet, hogy
utálattal fogadja szegény Pepitot, de amikor majd hajnali háromkor felébred,
"hűséges" barátja ott lesz mellette, s bár ez nem olyan lesz, mintha anyu
vagy apu lenne ott, vagy a cumisüveg, mert ezek mind eltüntek mellőle. Peito
lesz, és soha semmi körülmények között sem hagyja el őt.
Lássuk a következő lápást. Nyolc óra harmincöt perc van, a gyerek "élete
első napjának" estéjén. A rajz a falon lóg, a forgó és a cumik is ott
vannak, és Pepitó szabályszerű bemutatása is megtörtént. Ha eddig még nem
tettük volna meg, most le kell fektetnünk a gyereket. Két lehetőség van,
asszerint, hogy miben alszik:
Kiságy: beleteszik, és ha nem hajlandó lefeküdni, ülhet is éppen. Ha feláll,
ne kényszeritsétek, hogy lefeküdjön. Miután betették a kiságyba, lépjetek el
mellőle olyan távolságra, hogy a gyerek ne érjen el benneteket a kezével (ne
túl messzire, csak körülbelül egy méterre), és tegyetek úgy, mintha semmi
szokatlan nem történne. Az ő számára úgyis az lesz, ezért ne csodálkozzatok,
ha sirva fakad. Ne feledjétek, hogy nagyon magabiztosan kell viselkednetek.
Ágy: az lenne a furcs, ha azonnal simán lefeküdne. Juanito egy csöppet sem
ostoba, és tudja, hogy át akarjátok ejteni. Az a normális, hogy amikor
megpróbáljátok lefektetni, idegesen feláll, és rögtön sirni kezd. Fogjátok
meg a kezét, ültessétek az öletekbe, ha akarjátok, és főleg, őrizzétek meg a
nyugalmatokat.
Ekkor egyiktek odafordul a kicsihez, és valami ilyesmit mond neki: "Kis
csillagom, apu és anyu most megtanit egyedül aludni. Mától kezdve itt
alszol, a kiságyadban, a rajzoddal, a forgóddal és Pepitóval." és mindazzal,
amit kiválasztottatok, vagyis a körülötte lévő dolgokkal, melyek egész éjjel
ott fognak maradni. A "szónoklatnak" 30 másodpercig kell tartania, mely idő
aatt még a függönyöket és a járókáját (ha nagyobb, a triciklijét) is meg
tudjátok emliteni. Nem érdekes. Akár érti, amit hall, akár nem, a
hanghordozás a lényeges. persz csak úgy mondjuk, mert ezekben a
pillanatokban valószinűleg torkaszakadtából üvölt, mert azt szeretné, ha
minden úgy lenne mint eddig (de a ti számotokra ez a múlt már nem létezik).
Az arcizmotok se ránduljon. Beszéljetek tovább, mintha mi sem történt volna.
Ezt például úgy tudjátok megtenni, hogy csak arra figyeltek, amit mondtok,
minden szavatokra, mialatt arról beszéltek neki, hogy milyenek lesznek
ezentúl az éjszakái.
Most kell apunak meg anyunak igazán erősnek lennie. Nem szabad Juanitóra
gondolniuk, aki halálra vált arccal emeli a karját, vagy ha nagyobb, akkor
kétségbeesetten ordit, mert a nappali kanapéján szeretne elaludni, tévénézés
közben. Viláágos, hogy nem fog könnyen lemondani a "privilégiumairól". Mi
sem természetesebb, hogy sir, kiabál, hány, rugdalózik, azt mondja "inni",
"enni", "baba", "bibi", "nem szeretlek". és bármi mást, csak elérje, hogy
engedjetek neki, de ti rá se hederitsetek. Ne feledjétek, hogy nem a gyerek
mondja meg, mit hogyan kell csinálni, hanem nekünk kell megtanitanunk rá. És
ha nehezetekre esik, gondoljatok arra, hogy ő és az egész család egészsége
érdekében teszitek, és hogyha pontosan betartjátok az előirásokat, maximum
egyhét múlva mindnyájan alusztok, mint a bunda."
Amikor eltelt a 30 másodperc, egyiktek újra befekteti a kiságyba vagy az
ágyába Juanitót, úgy, hogy a lehető legkényelmesebben feküdjön, de csak
egyszer. Odateszitek a keze ügyébe a cumikat, és ezt mondjátok neki: "Jó
éjszakát kicsikém, holnap reggel találkozunk." Utána rögtön eloltjátok a
lámpát és kimentek a szobából, négy ujjnyi résre nyitva hagyva az ajtót. Ha
zenét hallgattok vagy tévét néztek, kicsit lehalkithatjátok, de ne legyen
siri csend, mert Juanitonak kell hozzátok szoknia, nem pedig nektek őhozzá.
Újra leszögezzük, mindegy, hogy mennyi idős a gyerek, számotokra most
újszülött. Az átnevelés technikája féléves kortól ötéves korig ugyanaz, csak
az a különbség, hogy minél nagyobb, annál ügyesebben vet be ellenetek két
veszélyes "fegyvert":
- a szavak: ahogy a gyerek nő és gyarapodik a szókincse a helyzet nehezebb
lesz, mert a szavakkal is tudja manipulálni a szüleit. Nem véletlen, hogy
rosszul alvó gyerekek korán kezdenek beszélni: kevés szülő tudja megállni,
hogy ne "siessen a segitségére" a gyerekének, aki azt kiabálja, hogy "vizet"
, "bibi", vagy "félek", mert nem jönnek rá, hogy a kicsi nem éhes, hanem
ravasz, és tudja már, hogy ha ezt mondja, eléri, hogy hallgassanak rá (ez az
akció-reakció elve, amelyről még röviden beszélni fogunkk). Ha szöksége
lenne rá, azt is megtanulná kimondani, hogy "Nabukodonozor". Hogy lehet
kivédeni ezeket a cseleket? Nagyon egyszerűen: nem szabad odafigyelni rájuk.
A gyerek most újszülött, olyan, mintha nem tudna beszélni.
- A testi ügyesség: ahogy ügyesebb lesz, ki tud majd mászni a kiságyból,
vagy lemészni az ágyról és kijönni a szobájából apuhoz vagy anyuhoz. Nem
tölthetitek azzal az éjszakát, hoogy folyton visszaviszitek az ágyába. A
megoldás? Egy torlasz a szobája ajtajába, és akkor nem kell becsuknotok az
ajtót, amitől a gyerek nagyon megijedne, de olyan, mintha be lenne csukva,
mivel a gyerek nem tud kijönni a szobájából. Ha felkel, hát keljen fel,
aztán úgysem a földön fog elaludni. A gyerekek nem buták, és ritkán esik
meg, hogy végül a földön alszanak el, de ha mágis megesne, vissza lehet
fektetni az ágyába, amikor már alszik. Fő az, hogy a szobájában legyen és
ott aludjon el, magától.
Mindeddig a ti szemszögetekből nézve mondtuk el a történetet. De mi történik
Juanito szemszögéből nézve?
A gyerekek az akció-reakcio elve alapján kommunikálnak a felnőttekkel. A
kicsi azért hajt végre egy akciót, mert a felnőttöl reakciót vár rá. Ha
például egy hat-hét hónapos csecsemőt ott hagyunk a kiságyban, jó éjszakát
kivánunk neki és kimegyünk, lehet, hogy csapkodni fog egy kicsit, és azt
gőgicséli, hogy "a-a-a". Milyen reakciót vált ki ezzel az akcióval? Nem
valami nagyot. Legfeljebb a szülei azt mondják egymásnak: "hallod, milyen
édes?" és nem történik semmi más. De mi lenne, ha velőtrázó sikoltásokat
hallatna? Rögtön berohannának hozzá. Erre a reakcióra vadászik a gyerek.
Milyen akciót indit akkor, amikor majd újra "raportra hivja" a papát és a
mamát? Világos, hogy nem gőgicsélni fog és nem csapkod majd a kezecskéjével,
hanem "heavy metal" koncertet ad. Ha egy féléves csecsemő ilyesmire képes,
mi mindenre lesz képes egyéves korában azután, amikor már beszélni is tud,
és már többé-kevésbé ügyesen vagy kifejezetten ügyesen mozog!
Mindezek után egy csöppnyi kétségünk sincs afelől, hogy Juanito eszes,
nagyon eszes gyerek, és nem fogja azonnal beadni a derekát. Ha látja, hogy
otthagyják az ágyában és nem úgy bánnak vele, mint addig, mit fog csinálni,
hogy visszaszerezze kiváltságait? Mindennel meg fog próbálkozni, hogy azt a
reakciót váltsa ki a szüleiből, amit szeretne.
Térjünk vissza ahhoz a pillanathoz, amikor a papája vagy a mamája belekezd
az esti szónoklatba. Valószinű, hogy Juanito az első szavakra fogja Pepitot
és kihajitja az ágyból, aztán a cumikat hajigálja ki. Ha fölveszitek őket, a
gyerek megint ki fogja hajigálni, és ha megint fölveszite, megint kirepülnek
a kiságyból. Ki győz? Persze, hogy Juanito, mert végrehajtott egy akciót, és
ti lépre mentetek: elérte, hogy reagáljatok: pontosan ezt akarta.
Mit kell hát tenni? Képzeljük bele magunkat ebbe a helyzetbe: egyiktek éppen
beszél a gyerekhez, az meg dobálja a cumikat, hogy felhivja magára a
figyelmet, és közben keservesen sir. A "szóvivő" tovább beszél a gyerekhez,
mintha mi sem történt volna, és amikor befejezte, sorba felvesz mindent a
földről, és csak úgy mellékesen visszarakja a kiságyba, jó éjszakát kiván,
megfordul ás kimegy (ha ketten vagytok, mindketten kimentek). Juanito
valószinűleg újra kidobál mindent az ágyból, de ti már kifelé mentek, és nem
veszitek fel a tárgyakat. Ki győzött?
Ugyanez a helyzet, ha ágyba fektetjük és felkel, mi meg visszafektetjük az
ágyába. Mit fog csinálni? Megint fel fog kelni. Ugye nem akartok egész éjjel
ezzel szórakozni? Juanito biztosan akar, mert akkor mellette maradnátok.
Ezért, hogy ne ő győzzön, fektessétek le Juanitot a lehető
legkényelmesebben, aztán csináljon, amit akar: rá se hederitsetek.
Még milyen trükkjei lehetnek? Azonkivül, hogy vizet kér, vagy azt mondja
"bibis" és a többi, aniről már beszéltünk, lehet, hogy hányni fog. Ne
ijedjetek meg, semmi baja: a gyereknek mi sem könnyebb, mint hányni egy
kicsit. Hogy mit tegyetek? Titokban akár dühönghettek is, de őrizzétek meg a
látszólagos nyugalmatokat, mossátok le a kis csibészt, cseréljétek le az
ágyneműjét meg a pizsamáját ha kell, és folytassáto az "akcióprogramot",
mintha mi sem történt volna.
Mi mást tehet még Juanito? Sir. És nemcsak, hogy sir, hanem olyan keserves
arcot vág hozzá, amilyet csak tud.Ez a leghatásosabb fegyvere, és ennek
tudatában is van: végül is ez volt az első nyelv, amelyen megértette magát.
Tudja, hogy ha sir, melyiktek az, aki előbb reagál rá, apu vagy anyu, és őrá
fog nézni (neki fog sirni) abban a reményben, hogy horogra akad. Az akció ez
esetben maga a sirás. De a szülei már tudják, hogy mikor sir azért, mert
valamilye fáj, és mikor azért, hogy elérjen valamit, igy azt is tudják, hogy
nincs semmi tragédia, éppen ezért továbbra is nyugodtnak kell mutatkozniuk,
és folytatniuk az esti szónoklatot. Utána, akkor is ha sir a gyerek és a
lelkük mélyén ők is sirnak, kimennek a szobából."
A "nagy csata" persze még csak most kezdődött el. Nyilvánvaló, hogy mihelyt
kimentek a szobából, Juanito még jobban rázendit, és úgy bömböl, hogy az
egész lakásban hallani lehet (sőt talán a szomszédban is). Mi az, amit nem
tehetünk meg? Az, hogy végleg kivonulunk a szobájából, és hagyjuk, hogy
Juanito addig sirjon, amig el nem ájul a fáradtságtól (biztos volt már
olyan, aki ezt a helytelen tanácsot adta nektek). Miért nem tehetjük meg?
Mert újra neveljük, nem pedig büntetjük őt. Ha úgy hagyjuk ott, hogy azt
gondoljuk: "majd kifárad, azután összecsuklik", abból a gyerek azt fogja
érezni, hogy megbüntettük és elhagytuk. De azt se tehetjük meg, hogy idő
előtt bemegyünk hozzá, és megvigasztaljuk.
Mennyi időnek kell eltelnie? Először csak egy percnek, utána egyikünk
bemehet a szobába, hogy Juanito lássa.
A célunk nem az, hogy elhallgasson vagy lecsillapodjon, vagy elaludjon: csak
azért megyünk be, hogy lássa és tudja, hogy nem hagytuk el. Ezért, aki
bemegy hozzá, annak kellő távolságban kell maradnia az ágyától (hogy a
gyerek bele ne tudjon csimpaszkodni) vagy tegye be az ágyába, ha lemászott
róla, és még egyszer tartsa meg a kis beszédet, kb. tiz másodpercen át, és
nyugodtan magyarázza el neki a korábban mondottakat : "édes kis csillagom, a
mama meg a papa nagyon szeret téged, és most megtanitunk aludni. Te most itt
fogsz aludni szépen Pepitóval, a rajzzal meg a cumikkal. Úgyhogy jó
éjszakát." Ezek után, ha kidobálta a tárgyakat az ágyából, vissza kell tenni
őket, majd kimenni a szobából. Akkor is, ha Juanito sir, kiabál, vagy
kimászik az ágyából.
És megint ki kell birni. akár szenvedve is. Ezúttal három percig várunk. Ha
három percig várunk. Ha három perc leteltével Juanito még mindig sir, az
egyik szülő menjen be a szobába (válthatjátok egymást), és tegye ugyanazt,
amit előzőleg tett. A következő várakozási idő 5 perc, és utána megint
ugyanazt kell tenni. Ettől kezdve ötpercenként kell bemenni hozzá, de ha
nagyon szenvedtek, hárompercenként is bemehettek.
Ez a rendszeres belátogatás a kicsihez nagyon fontos, mert ebből látja, hogy
nem hagytátok el. Nehogy öt percnél tovább várakoztassátok, mert ez az a
maximum, amit el tud viselni "átnevelésének" első napján. Tovább
várakoztatni kegyetlenség lenne: a kisgyerek legnagyobb félelme az, hogy a
szülei megszűnnek szeretni és elhagyják őt, és ha nem tartanátok be ezeket
az időtartamokat, ezt olvasná ki a viselkedésetekből. Ha viszont
benézegettek hozzá és gyengéden, kiabálás nélkül, harag nélkül, nagyon
nyugodt hangon beszéltek hozzá, végül meg fogja érteni, hogy apu és anyu nem
hagyta el, hogy nagyon szeretik őt, de akármennyit sir és akármilyen
jelenetet rendez, nem maradnak benn a szobában, és nem lesz abból semmi baj,
ha egyedül alszik el. Mindez megnyugtatja és megadja neki azt a
biztonságérzetet, amelyre olyan nagy szüksége van, és végül sikerül
elaludnia. Mintha már hallanánk is a kérdéseteket : "Mennyi idő múlva alszik
el?" Némely gyereknek tovább tart amig megérti az üzenetet, de általában
legkésőbb két óra múlva elalszanak.
Juanito is el fog aludni, de mivel ő még olyan óra, amelyet nem igazitottak
be, egy-két-három óra múlva újra fel fog ébredni. És mit fog csinálni? Sirni
fog, vagy kiabálni, vagy mindkettőt egyszerre, hogy "szomjas", "éhes" vagy
hogy "fél", hogy néhány példát mondjunk. És mit csinálunk mi? Újra aludni
tanitjuk, megismételve az egész műveletet, és betartva az időtáblázat
utasitásait (az idézet végén mellékelem - Blan). Mivel ez az első nap,
először egy percig várunk, aztán bemegyünk hozzá, és megtartjuk a kis
szónoklatot: "Édes kicsikém, a mama és a papa megérti, hogy nagyon
haragszol, mert aludni tanitunk, de te itt alszol Pepito barátoddal meg a
rajzzal. Jó éjszakát, holnap reggel találkozunk." És megint ki a szobából. A
második alkalommal 3 percig kell várni, mielőtt bemennénk hozzá, a harmadik
és minden további alkalommal 5 percig, amig el nem alszik.
Igy kell eljárni, függetlenül attól, hogy hány óra van, mert a gyerek azt
úgysem tudja. De vigyázat: ha hajnali háromkor, négykor vagy ötkor ébreszt
fel, valószinűleg nagyon kimerültek lesztek, és ezért könnyebben rá fog
szedni benneteket. (Timea, a bölcsességed határtalan - Blan :o) Ha csak
egyszer megteszitek, amit a gyerek kér - vizet, vagy hogy énekeljetek neki
valamit, vagy fogjátok meg 'egy kicsit" a kezét, vagy vegyétek föl.
elveszitettétek a játszmát: mindaz, amit addig elértetek elvész, hiába
vesztegettétek az időt, mert rá fog jönni, hogy ott van a rés, ahol
átfurakodhat, és akkor az egészet előröl lehet kezdeni. Ha viszont szigorúan
az előirásokhoz tartjátok magatokat, meg fogtok lepődni, hogy milyen gyorsan
és jól beválik ez a módszer.
Időtartamok
Hány percig kell várniuk a szülőknek, mielőtt bemennek a siró gyerekhez?
nap Első várakozás Második várakozás Harmadik várakozás További várakozások
1 1 3 5 5
2 3 5 7 7
3 5 7 9 9
4 7 9 11 11
5 9 11 13 13
6 11 13 15 15
7 13 15 17 17
Ezek az időtartamok mind az este fél kilenckor történő lefektetésre, mind
pedig az éjszakai felébredés esetére érvényesek. A gyerek kifáradása
céljából fokozatosan nőnek, míg végül a gyerek megérti, hogy sirással nem ér
el semmit, és magától elalszik. Amint látjátok, az időtartamok a napok
múlásával is nőnek."
MuTeR
