Kedves rumci!

> A kiadás fontosságát bizonyítandó ajánlom e két forrás összevetését ... Az egyik betűhívnek tűnik, a másik pedig átesett a szokásos modernizálásokon (ez amúgy végképp közvetett forrásnak tűnik).

De ki csinálhatta bele 1951-ben Kazinczy szövegébe az egy "l"-es Jelaschich névalakot. Hiszen te is ezt írtad a 40-esben: "de Nagy Iván például a Jellaschich alakot hozza". Aki kritikailag javít, annak tudnia kellene, hogy az "sch"-hoz két "l" tartozik...

> Pallas-lexikonban (...) Damjanich[2], Jellachich[1], Jurisics[3] alakok dívnak

[1] Jellachich
Megnézted már a Görgey címszót is? Ott ui. a webes verzióban Jellaschich van [link]. Ugyanígy 1 helyen Jellacsics [link], 1 helyen Jellashich (!) [link], 8 helyen Jellasich, 10 helyen Jellasics, ezen kívül 1 helyen Jelacic [link], 2 helyen Jelasich [link#1, link#2] és 1 helyen Jelasics* [link]. (Az arányok kedvéért: 65 helyen fordul elő Jellachich.)

[2] Damjanich
Ennél a nevnél én úgy találtam, hogy a Pallasban a ch : cs arány 55 : 8 [link]

[3] Jurisich
A Pallasban én Jurisich alakot nem találtam [link]. A név 9 előfordulásából 8 Jurisics volt, egy pedig Jurischitz, de ez utóbbi egy német mű címében szerepel, így a mi szempontunkból érdektelen.

Még akkor is, ha a fentiek közül egyeseket eredeti Pallas-féle, ill. mai rögzításkor elkövetett sajtóhibának tekintünk is, igen nagy a változatosság a kor legkiválóbb enciklopédiai munkájában. Én úgy vélem, hogy ennek az a magyarázata, hogy abban a korban nem volt a kérdésnek relevanciája, csak utólag visszanézve tűnik nekünk úgy, mintha az egyik-másik formát kiemelték volna a régiek.

De ez még ma sincs így: az alábbi lapon pl. bájosan keverednek Jurisich és Jurisics alakok: [link]. Annak ellenére pl. hogy "Jurisics szinte mindvégig Jurisics volt", Kőszegen a -ch-ra végződő alakok dominálnak(-tak).

Szóval szerintem ebben kár rendet keresni, olyan sok faktor hat, hogy a folyamatokat max. a káoszelmélet tudná leírni.

> Elgondolkoztató, hogy nem lehetett-e kiejtésbeli tükröződése a Széchényi ~ Széchenyi párnak, az ugyanis sok mindent indokolna.

Igaz, csak akkor úgy oldanánk meg a problémát, hogy egy másikat generálunk: mi okozta a két generáció közt beállt fonetikai változást. (Mert bár korábban hoztam ellenpéldákat, a névalakok eloszlása valóban igen következetes. Ugyan régebben nem mindenütt, ld. alább)

A Pallast böngészve találtam ezekhez adalékokat:
1. A Pallas csak az é : e vokalizációjú családnevet ismeri: minden tagjára így hivatkozik, és nem csak a fő szócikkben, de másutt is. Azonban egyszer cs-s változatot hoz: Szécsenyi Tamás [link].
2. Volt egy másik főnemesi család, hasonló Széchen [link], ill. Szécsen [link] írásmódú névvel.
3. A Pallas megemlít egy településnevet, hol Széchennek [link], hol Szécsennek [link#1, link#2] írva. Történelmi ismereteim alapján ezt a mai nógrádi Szécsény településsel tudom azonosítani. (Egyébként a Pallas mintegy 100-szor hoz Szécsényt a fenti három előfordulással szemben.)

Ebből megint sok hipotézis következhet. Ezek közül most azt találom a legvalószínűbbnek, hogy az egyalakú Szécsen családnév asszimilálhatta a Szécsényit, ill. hozta kétre a kettős alakot, melyek közül később Széchenyi István felmenőire a történelmileg indokoltabb alakot fixálták, Széchenyi Istvánra pedig vsz. az általa (és meglehet a kortársak, a család által) preferáltat.

-----------
* Megjegyzés: A Plalas Bosznia szócikkében szepelő Jelasics a mi bánunk egyik őse, de a Zala szócikkben egy másik előd Jellachichként fordul elő. Ez utóbbi a Légrád cikkben már Jellasich. Tehát nem állapítható meg összefüggés olyan összefüggés, hogy az írásmód "személyre szabott" lenne.