A volt Fidesz-elnök maga sietett a magyarázattal, miért vállalt besúgószerepet édesapja 33 éven keresztül. Zsarolta a hatalom: visszaviszik a börtönbe, ha nem ad jelentéseket környezetéről. Lehet, így történt. Nincs jogunk kételkedni Pokorni szavaiban. Még akkor sem, ha a Kádár-korszak történészei egybehangzóan állították lapunknak: kizárt, hogy valakit több évtizeden át – egészen a rendszerváltásig – azzal láncolt magához a III/III-as csoportfőnökség, ha megtagadja az együttműködést, le kell ülnie maradék börtönéveit, amelyekre az ötvenes években ítélte a Budapesti Hadbíróság. Kutatók úgy vélekednek, ezzel legfeljebb 1959-ig zsarolhattak valakit. (1989-ig bezárólag többször is hirdettek amnesztiát.) Ráadásul akadt olyan besúgó is, aki lelkiismereti okokra hivatkozva később felmentését kérte a jelentgetések alól. ….

… A Táborkereszt című internetes cserkészlap azonban a múlt év elején beszámolt egy dokumentumfilm ősbemutatójáról, amelyen – az újság állítása szerint – Pokorni Zoltán személyesen is megjelent. Érthető módon, hiszen édesapja, Pokorni János volt a film egyik szereplője. Az alkotás címe: Rettegés az örökségük. Lapunk kíváncsi volt, miről is szól a mű. …
… Az kétségtelen, hogy a Fidesz volt elnöke látta a Rettegés az örökségük című filmet. Talán a „kegyelmi értesítés” sem kerülte el a figyelmét. És ha addig – tegyük föl – nem ismerte a tényeket, rákérdezhetett volna az iratra: ha édesapját forradalmi csapatok szabadították ki, később hogyan tudta elkerülni, hogy visszavigyék a börtönbe. Pokorni Zoltán történelem szakos tanárként eltöprenghetett volna azon: miért engedték el édesapjának a további börtönéveket éppen a megtorlások kemény időszakában. Természetesen nem kizárt, hogy mindezt megkérdezte, és kapott is válaszokat. Mellesleg: átolvastuk a fideszes képviselő régebbi nyilatkozatait – szüleiről, családjáról alig beszélt, édesapjáról csak annyit árult el, mérnök volt.