És azt mondom; igaza van.
Megvallom őszintén, még mindig nem igazodom ki a hazai busztipusok útvesztőjében. Annyi féle van, hogy egyszerűen képtelen vagyok eligazodni közöttük.
transport írt is valamit a sokféle típus hátrányáról, amivel maximálisan egyetértek. Sokan talán fújolnak rám vagy megmosolyognak, hogy a 266-os a kedvencem. Nekem ez a busz nemcsak nosztalgia, henem jelkép is. A tartósság, az egységesség (15-20 éve, szinte csak ez a helyi szóló tipus létezett) jelképe. Amikor szó volt itt egy targoncásról, aki összetörte Kanizsán valami "új csodának" az ablakát, mindjárt kiesett a forgalomból, egészen addig amíg (arany árban) le nem gyártoták hozzá az újat. Mert ugye raktárkészletet ilyesmiből nem érdemes tartani. (Ezt szintén megbeszéltük már.)
Bezzeg, ha 266-osuk lett volna!
Nem azt mondom, hogy térjünk vissza a fapados, laprugós, sárga-csoda korszakba, hanem legyen egységes(ebb) járműpark.
Carpy ezt látta Egerben.
Tisztában vagyok vele, hogy anyagi okokból egyszerre nem lehet lecserélni egységesre a járműparkot, annál is inkább nem, mert egy-egy új tipust manapság nem gyártanak túl sokáig és a beszerzési ciklus végére óhatatlanul megjellennek a továbfejlesztett (immár más alkatrészeket is tartalmazó) buszok.
Ezért tartom szimpatikusnak a hagyományos pofával rendelkező 260-as és 280-as beszerzéseket. Ezek alkatrészeiből van raktáron, mert 1000 éve változatlan formában készül, lehet rá alapozni. Hogy nem túl modern? Valóban nem. De nekünk csak ennyi pénzünk van. Ha több lenne, egyszerre minden buszt lecserélhetnénk valami új csodára.