Érveidet elolvastam s úgy látom, hogy - legalábbis e témában - a vita végére jutottunk.
Az a véleményem, hogy a munka- és egészségvédelmi szabályok szigorú betartása esetén a ma kapható valamennyi készítmény házikerti használata veszélytelen. Ha mindenki betartaná ezeket a szabályokat, akkor más olyan növényvédőszerekhez is hozzájuthatna a nagyközönség, amely ma csak nagyüzemi használatra engedélyezett.
De nem így van és ha valaki netán súlyos mérgezést szenvedne vagy - ne adj Isten! - még súlyosabb tragédia történne, akkor annak felelősségét senki sem vállalná magára. Éppen ezért csak olyan szerekhez lehet hozzájutni, amelyek még feltételezett felelőtlen alkalmazás esetén sem okozhatnak komolyabb bajt. És ez így helyes!

A szabd forgalmú szerek körét tekintve a helyzet kissé hasonló a recept nélkül kapható gyógyszerek köréhez. Kinek ez, kinek az a legmegfelelőbb a saját ideológiája szerint.

Vitánk során te nagy súlyt helyzetél a környezeti ártalom - a hasznos szervezetek pusztulásának csökkentésére (ugyanakkor érdekes módon a méheknek kevésebb jelentőséget tulajdonítottál), mint én, mert én inkább - önző módon - magamból indultam ki. Változatlanul úgy vélem, - még ha a beléndek halálos méreg is - hogy egy természethez közelebb álló - az eredetit csak többé-kevésbé módosított - molekulaszerkezet közelebb visz a természethez. És ha az LD50 érték (közel)azonossága esetén a piretroidok a hasznos szervezeteket pusztítják is, talán az mégis fontosabb - én így gondolom -, hogy a kolinészteráz enzim aktivitása a szervezetemben változatlan maradjon. Még ha van is rá antidotum! Mert a piretroidokhoz erre nincs is szükség. Mindezek ellenére használni szoktam a Zolone-t, mert a rezisztencia ellen mégis csak fel kell lépni. De ezért nem fogok átállni teljesen a foszforsavészterekre.

Persze, ahogy mondani szokták: kinek a pap, kinek a papné. Persze csak akkor, ha mindkettőt szabad...:-)))
Frimi