"Encsen viszont nincs is bélyegzőhely, pedig gondolom sok túrázó érkezik oda vonattal. Logikusabbnak tűnne inkább ott bélyegeztetni, mint Gibárton, bár lehet, hogy erre is van magyarázat. "

Boldogkőváraljára is el lehet jutni vonattal, ha valaki a Csereháton akar túrázni, akkor jobb is innen kezdeni. A bélyegzőért nem kell bemenni a faluba, ott van a VÁ-on, a hernádcécei testvére társaságában. Ha meg valaki Encsről indul, akkor legfeljebb ott nem bélyegez - ezt még ki lehet bírni.... Gibárton meg amúgy is érdemes megállni a vízműnél, nem is baj, hogy ott a bélyegző.

Bélyegzőhiányról:
Tényleg nagyon gáz, ha egyáltalán nem tud az ember semmilyen bélyegzőt szerezni. Ilyenkor sajnos vissza kell menni, nincs más. Ezért különösen ajánlott, hogy többen kell menni távolabbi vidékekre, fényképezőgéppel felszerelve. A kéktúrázás amúgy is egy rakás pénzbe kerül, így igencsak felmérgelheti magát az ember, ha vissza kell utazni pl. Rakacaszendre. Más megoldás nem jut eszembe, mit a fotózás, ami még akkor is bejön, ha egyedül vagy: meg lehet kérni valakit, pl., vagy csak lekapni pl. az erdészházat, stb.

Csalásról:
Sok módja van a sumákolásnak, sajnos nálunk MO-on különösen nagy a találékonyság. Nagyon megy és sikk kikerülni a szabályokat és így elérni azt, amit más jóval nehezebben és fáradságosabb úton tud csak teljesíteni. Viszont aki szeret túrázni, felfedezni, az úgyis végigjárja az egészet - emiatt a hangulata kiváló a kéktúrának - főleg társaságban.

Akit meg csak és kizárólag a jelvények birtoklása boldogít, az turkáljon ócskások limlomjai között, biztosan talál egy csomó szép régi jelvényt, amit aztán büszkén mutogathat mindenkinek, és mesélheti fűnek-fának a hozzá fűződő sztorikat.