Szerintem a XXI. század a spiritualitás százada lesz. Nemigen lehet másképp - a posztmoderrnel sikerült lebontani mindent, ami elavult volt és nem működött már - most már ideje építeni, különben csak a depresszió növekszik tovább.
Én a következőképpen képzelem el:
1) A buddhizmusnak nem kell, hogy túl népszerű legyen. No persze a "nem túl" azért legalább a tízszerese a mostaninak. Egyszerűen arról van szó, hogy relatíve kevés embernek alkalmas a tudata a rá. Alkalmasság alatt olyan tulajdonságokat értek, mint annak a tudását, hogy a problémáink oka bennünk van, nem másokra hárítani, egyfajta nyitottságot, fogalmakba nem túlzottan belekapaszkodást, az ilyesmik asszem "alapfeltételek". Ez mondjuk a népesség 1-2 %-a lehet. Azér ez is elég sok - képzelj el kétszázezer buddhisták Magyarországon - de ennél nem több. Ha tömegvallássá akarnánk tenni, fel kéne higítani... és azt azért ne.
Ez az 1-2% viszont kellemes módon részben az elitből jön. Filmsztárok, zenészek, élsportolók, üzletemberek egyre nagyobb mértékben kattannak rá. Van egy tibeti mondás: az első osztályú üzletemberből első osztályú gyakorló lesz. Mert megszokta azt, hogy kitűzni egy célt és megvalósítani. Szóval alapvetően a gyakorlatias, valamit megcsinálni, valamit elérni akaró emberknek szok leginkább passzolni a buddhizmus és hát az "elit" általában ilyen emberekből áll. Szóval kissé afféle elitvallás lesz, asszem. Jó lenne azért áttörni végre Magyarországon mondjuk a húszezres határon - most olyan nyolcezren lehetünk, az összes irányzat összeadva --, kb. ott hirtelen öngerjesztővé fog válni szerintem.
2) Feljön a katolicizmus is. Buddhista körökben eléggé eltérnek a vélemények a katolicizmusról, van, akinek igen rossz, van, akinek jó véleménye van róla. (Általában annak van rossz, aki a gyakorlati életben találkozott vele, bigott nagymama képében, és annak van jó, aki inkább a katolikus teológiát olvasgatta egy kicsit régebben.) Nekem pl. igen jó véleményem van róla - azt hiszem, aki nem feltétlenül változni és fejlődni akar, mint mi ugye, hanem el akarja fogadni magát, meg akar békélni magával, annak tényleg nagyon jó a katolicizmus és nagyon jó lenne szerintem, ha az emberek azon 98%-a, aki nem alkalmas a buddhizmusra, katolikus lenne. Mert ad nekik némi belső békét, ami jó dolog. Figyelgettem a Taizés gyerekeket (ez valami katolikus találkozó) a metrón - jobb tudatállapotban vannak az átlagnál, kiegyensúlyozottabbak egy kicsit, mosolygósabbak, nyitottabbak. Szerintem aki nem alkalmas a buddhizmusra - azaz: akinek nem tetszik - jól teszi, ha elnéz egy misére. Kell valami spirituális plusz az életben. Arról nem is beszélve, hogy pl. a gyónásban a negatív karma megtisztításához szükséges négy feltételből megvan legalább három - szóval vannak hasznos dolgaik. Szóval remélem, hogy ők is "feljönnek", nem csak mi. Ők a kevésbé sikerorientált rétegben fognak aratni szerintem, azaz a szolídabb, "polgári" rétegekben, akik nem annyira folyamatos fejlődést (mint mi), hanem csak belső békét és stabilitást szeretnének.
3)Sajnos szerintem fel fognak jönni a fanatikus, szektás jellegű vallások is, pl. hitgyüli meg ilyenek - a globalizációban leszakadó rétegek szerintem igen fogékonyak rá, sajnos...
