Most már tudom, hogy amit visszahallottunk, az igaz. Mármint hogy mi állítólag megsértődtünk tavalyelőtt és ezért nem neveztünk a bajnokságba. Ez nagyon rosszul hangzik, de még nagyobb baj, hogy nem erről van szó. A helyzet ennél is egyszerűbb. Abban az évben annyi lutriverseny volt, hogy semmi értelme nem volt az egésznek. Nem az volt a bajunk, hogy nem mi nyertünk: volt lutriverseny, ami nekük jött be, volt ami nektek, vagy másoknak. A lényeg: a szezon után leültünk egy másik baráti csapattal és jó sokat beszélgettünk az egészről. Végül arra jutotunk, hogy
1. az addigi tapasztalatok alapján semmi garancia nincs arra, hogy valóban a legjobb nyerjen.
2. nem akartuk túl komolyan venni az egészet. Családtagjainktól sok kritikát kaptunk, hogy elmentünk olyan versenyekre is, melyekre korábbi tapasztalat szerint nem akartunk. Teljesen feleslegesen pazaroltuk az időnket és pénzünet, mert úgy gondoltuk, hogy a bajnokság korrekt dolog és érdemes versenyezni. Már meginogtunk év közben néhányszor, de a Mátra Kupa volt a kegyelemdöfés. (Pedig nagy reményekkel mentünk rá, mert előző héten a Zöldpont nagyon nagyon korrekt volt és nagyon nagyon elrontottuk.) Ezt követően egyébként nyitva állt a lehetőség, hogy az Őszi Kupán nyerjünk, amivel miénk lehetett volna a bajnokság. De itt már elszakadt valami, úgy döntöttük, felesleges elmenni. Drága lutri lett volna. (Néhány beszámolót hallva jól döntöttünk.)

Szóval nincs itt semmi sértődés, csak csalódás. A bajnokság a szemünkben korrekt és lutiversenyek eredményének összesítése, ami nem adhat reális eredményt. Ami nekünk most számít: az eredmény a jó versenyeken. Ha korrekt volt egy verseny, magunkban összesítjük és kiszámoljuk, ez alapján ki lett volna a legjobb. De hát ez magánügy. Szeretjük a túraversenyeket, különben nem járnánk gyakran és nem rendeznénk egyre többet. De az a korábbi illúziónk, hogy többnyire a legjobb nyer, már rég elveszett. A tiltólista épp ezért működik. Voltunk annyi versenyen, hogy megismerjük az összes rendezőt. A pályáikat, a gondolkodásmódjukat, a hozzáállásukat, a rugalmasságukat, vagy fafejűségüket. Ha év verseny közben, az időtől szorítva tökéletesen látom, hogy valamit elcseszett és ő úgy reagál, hogy neki biztos igaza van, nincs miről beszélni. Nyelés, aztán nem menni többet. Nem tudom, mi ebben a kivetnivaló. Az, hogy melyik öreg melyikkel van fasírtban, minket nem izgat. Egyetlen dolog számít: az nyerjen, aki aznap a legjobb. Ezért keressük azokat a versenyeket, ahol erre van esély. És elfelejtjük azokat, ahol nincs. (Többen felvetitek, hogy egy hibáért tiltóra tesszük. Nem igaz, legalább két elcseszett verseny kellett ehhez. Utána valóban nem érdekel, hogy javít-e az illető rendező. Megnézzük pár év múlva.)

Ami a versenyünket illeti: jó, hogy szóba hoztad, mert eszembe jutott, hogy más felvetésre is elfelejtettem korábban reagálni. Az 1-es pont a többihez hasonlóan egyértelmű volt. Ahol az árokból metsződés lett, OK. Az útkanyarból irányban mérve OK. Az árokban végigmenve az úttól valóban nem stimmelt néhány méterrel. Tudnék még mondani néhány pontot, ami egy-egy helyről nem stimmelt. Épp ezért említettük meg már a kiírásban, hogy a térkép szar (ez nektek nem újdonság, biztos Ti is görcsöltetek, mire kitűztetek egy pályát a Sötét-völgyben)s a feladat nehezítéseként kell felfogni. Azért rendeztük itt ezt a versenyt, mert bajnoki fordulót nem lett volna pofánk itt csinálni. Az álbójás helyek azért egyértelműek voltak mindenhonnan. És úgy gondoljuk, hogy reális eredmény született.
Érdekes, hogy mi felírtunk magunknak néhány hibát, amit korrigálni akarunk legközelebb, de ezeket épp senki sem jelezte.
Vissza a Tavaszira: a 8. és a 10. ponttal kapcsolatban végülis egyetértünk, utóbbit én is "csak" erősen vitathatónak neveztem. (Hogy lehet egyetlen számmal jelölt feladatban pont, távmérés, aztán időmérő? Ez utóbbit persze kivették.) Ilyen alapon ugyanis a TR-TC pontnál is lyukasztani kellett volna, az is jelölve volt, külön idő is volt rá. Csak nem sorszáma volt, hanem kódja.
A TTT-re kiváncsi lennék, hogy milyen.