nekem nagyon fontosak az almaim. azt is mondhatnam, hogy csak az almaimnak hiszek. plusz ebben az egesz alom-dologban en bizonyos ezoterikus iskolak magyarazatait vallom magamenak, miszerint is az "alom kozmikus itelet az elmult napod felett!". bar ez teljesseggel igazolhatatlan (es egy buddhistat ez a fajta interpretacio talan riaszthat is, mert szamara az ilyesmi magyarazat ellenorizhetetlen-tul szubjektiv-stb. stb.), megis ugy hiszem, hogy az almok, bizonyos ertelemben es helyzetekben, tanitasok, megpedig, ha lehet igy mondani, utve neveloek - legalabbis az en esetemben ez van: az utve neveles! :)

relativ szinten (tetszik ez a dolog :) letezne egy genya, orzo-vedo mestered, aki allandon szopat teged pokollal, rettenetes viziokkal, szornyekkel etc. - viszont mindezt csak a te erdekedben teszi. es ez a mester, ahogy egyre nagyobb ebersegre teszel szert ama mindennapi tudatfolyam folott, amit alomnak nevezunk (mert szerintem ez csak folytatasa a napkozbeni tudathullamzasnak, csupan az Egonk habarodik az alomban azokba egyre bele, tokeletesen azonosulva a tudatrezdulesekkel, mikozben az eber figyelo, szinten tokeletesen, elhomalyosul), ugy vonul vissza az almaidbol. mert mar nincs, van nem olyan mertekben van szukseg ra, mint annakelotte, mert mar ott vagy te. ha fenn tudod tartani az eberseget, tobbe nics szukseg ezoterikara. megallsz a sajat labaidon is.

neha (nagyon ritkan), ha olyanom van, ha minden klappol, lefekves utan, egy "sikeres"-nek mondhato meditaciot, eberseget at lehet vinni az alomba is, legalabbis szerintem. nalam ez ugy van, hogy ugyanugy figyeled tudatrezduleseid vegtelen ok-okozati, karmikus hullamzasat, mint amikor fenn vagy, es meglathatod (ez nem kinyilatkoztatas, csak nalam igy mukodik a cucc), hogy az almaid tulajdonkeppen folytatasok. plusz ezt a folytatast - hogy tanuljal beloluk - addig szemlelheted, amig eberseged ereje kitart. egy ponton a novicius kezdi erzeni a faradsagot magan (ebersegileg), kezd belezuhanni az almaiba, hogy vegul teljesen azonosuljon az ottani tortenesekkel. na, a bennem elo negativ szimbolumokon keresztul (tobbnyire mindig valami pokoli jelmezbe bujva :) a Mesterem ekkor lep kepbe, ekkor szokott keresztben lenyelni, megragni kikopni, megalazni es kirohogni! :-)

ps.
mar majdnem kezdtem hinni a "Satan"-ban, meg ezekben a dolgokban, annyi ilyen pokolinak mondhato izem volt, szornyu kutyas sztoriktol medvesekig :), amikor egyszer, amikor mar nagyon melyen voltam, es ugy ereztem, teljesen elvesztem, vegem, nem birom tovabb ezt a gecit, aki csak jon felem (szerintem a felelmeink jonnek felenk kulonfele formakban), es akitol eppen megint nagyon feltem, szoval amikor egyszer csak ez a rettenetes, szornyu hidegseget, kilatastalansagot, remenytelenseget magabol kioklendezo sotet alak arca recsegve-roppogva robbant szerteszet, es akarha valami negativ lotuszbol, kiemelkedett egy dagadt, vigyorgo, szines szerzetes goncokbe oltozott, otvenes eveiben jaro ilyen kinai buddha, es csak rohogott, rohogott rajtam, valami hihetetlen szeretetett arasztva magabol, majd egy ido utan megkerdezte: "mitol felsz? ne felj, nincs okod felni!". elkezdett felem jonni, ahogy jott, hihetetlen boldogsag arasztott el, majd kezeink egyszer csak, ugyanabban a pillanatban, osszecsattantak. ekkor, ugy erztem, egy pillanatra eggyevaltunk, majd kilobbant az almombol. en meg felebredtem. :-)