Köszönöm a tanácsokat; azt hiszem nem voltam teljesen tiszta: ha látja, hogy kaja jön, vagy csak a hintáját akarom visszaerősíteni, le se teszi a másik lábát, csak néz ki a fejéből (és elveszi a kaját); ha harcolunk a csengőért, még az ujjamat is megmorzsolgatja, vagy nekitámaszkodik, de öt év alatt nem engedett ennél közelebb. Szerinte ennyi és netovább. Viszont halálos, ahogy simogatja a feje tetejét a csengővel; látszik, hogy hiányzik neki. Ha az ember odamegy hozzá, odatipeg, és lehajtott fejjel búg egyet; mintha azt mondaná, simíts meg, de az utolsó pillanatban mindig elkapja a fejét.
Láthatóan teljesen falkatársak vagyunk, de nem hagyja megát megfogni. Ráadásul a barátnőmet vele egyenrangúként kezeli, és néha bizony odavág. (Ha elmegyünk hosszabb időre és valaki más vigyáz rá, egy ideig döbbenten nézi az illetőt, majd pár nap múlva elkezdi kínozni: megcsípi, kirángatja a tálat a kezéből, ilyesmi.)
Szóval erről a holtpontról kellene elmozdítani.