Olyan, mintha csupán egy elem hiányozna tökéletességének teljessé tételéhez - a bölcsességnek vagy látásának az eleme. Nos tehát, a Pokolra szállás, a lélek legsötétebb lehetöségeinek felfedezése céljából, csak azért szükséges, mert ezek a lehetöségek a pszichikus szubsztancia szerves részét képezik, és reintegrálni kell öket, mivel ahhoz, hogy a lélek tökéletes legyen, teljesnek kell lennie. Othello esetét úgy lehetne leírni, hogy amikor a Pokol mélyére ér, felfedez egy addig ismeretlen vak szemet, nevezetesen a látás elveszett elemét, amely a lélek mélységeiben nyugszik. Corruptio otimi pessima (A legjobb korrupció az amelyik a legrosszabb.), és mivelhogy ez a szem - azonkívül, hogy a legértékesebb - a pszichikus elemek között a leghatalmasabb, vakságát a lélek többi részébe is kisugározhatja - és Othello eldobja az "értékes gyöngyöt". Ekkor elöbukkan az igazság. Shakespeare-nek lenyügözö hatást sikerül itt teremtenie, olyat, amilyet valamennyi müvészeti ág közül csak a színház tesz lehetövé. Emilia Desdeemona ártatlanságára és Jago aljasságára vonatkozó leleplezése - annak azonnali és holtbiztos bizonyítéka, hogy a fehér fehér, a feket pedig fekete - úgy jön, mint a fiat lux, az ellenállhatatlan isteni parancs: "Legyen világosság!" A vak szem megtelik fénnyel és elfoglalja az öt megilletö helyet a lélek csúcsán. "A kö, amit az építészek elutasítottak, szegletköként lett letéve."

Na mostmár tényleg itt a vége.