Az Othello elemzés befejezése:
Az Othelloban a Pokol és a Purgatórium külön és egymást követöen jelenik meg. Csaknem a darab egészét a Pokolra szállás teszi ki: a mór által megszemélyesített lélek fokozatosan fürkészi ki annak a tévedésnek, vagyis gondolatnak legnagyobb mélységeit, hogy a fekete fehér és a fehér fekete, hogy a hazugság igaz és az igazság hazugság. De, noha az alászállás fokozatos, e darabban a lélek fokozatos fejlödésének nincs megfelelöje. Az utazás elsö állomása csak akkor bizonyul spirituálisan hatékonynak, amikor a Pokol mélyén az igazság hirtelen - mint egy villám, amely visszamenöen megvilágítja a sötétben végbevitt alászállás egészét - feltárul Othello elött, aki egy szempillantás alatt rászedett emberböl bölccsé válik. Ezután következik a Purgatórium, rövid, tömör formában. Noha néhány sorban sürüsödik, Othello gyötrelme oly intenzív, hogy teljesen meggyözövé teszi vezeklését és megtisztulását. Elörehozza az ítélet napját, és ezzel eltöröl mindent, ami elválaszthatná Desdemonától, ettöl az édes égi látomástól. Így kiált fel:
Átkozott bitang! Korbácsolj el, ördög,
Ettöl az édes égi látomástól!
A szélbe szórj! Pörkölj kén parazsán!
Fürössz folyós tüz mély örvényin!