A fejlesztés a Köpenicker Strassen ment, utána ki-ki úgy gyártotta amije volt, azaz a szerszámterveket eleve testre szabták.

Nyilt titok, hogy hadigazdálkodás folyt, így ha utána mérsz, valóban minden kalliberben tökéletes.

Mikor Otto bátyánktól (Isten nyugosztalja) az üzemet elvették, mert túl nagy volt, a többieknek még adtak két évet, jött az AS(ahogy sikerül) szabvány. Akkor züllöt le a modellek színvonala.
A BR 23 berlini fejlesztés, a sorozat is mindaddig, amíg fém első gerendába két esztergált ütközöt szereltek. Később jött az egybe fröcssöntött, az már ott készült máshol, ahogy írtad.
A totális káosz akkor ütött ki, mikor egész Sonneberget és környkét (Türingia) államosították. Gyakran egy fimához öt telephely tartozott.
Még véletlenül sem hagytak meg semmit úgy ahogy volt, átszerveztek (sok értekezlettel). Évtizedek óta egymással dolgozó üzemek sora nem tudta ki-mit hol gyárt. "Nagy idők" voltak.
Akkor állt egyszer 3000 MÁV tartálykocsi (hónapokig) mert berlinből nem jött kerékpár. Csak a forgóváz keret volt Gützinál, aki örjöngött, hogy ki fogják rúgni, mert nem teljesíti a TERVET amit a minisztérium a DEMUSA-n keresztül előírt.
Nem rúgták ki, de plusz HO-s mozdonyokat kellett gyártania a népi karácsonyra 8000 (akkor még ez volt a széria) darabot.
Emlékszem , akkor csak azt lehetett kapni Bad Schandautól, Rostockig.