te_o: Kíváncsiak lennénk O.G véleményére, sőt nagyon kíváncsiak. Érdekelne például az Opus árképzési módja (természetesen nem a POEN haszonkulcsa, s hogy abból mennyi marad nekik, ezzel körülbelül tisztában vagyunk), hanem az, hogy az ETA-tól átvett nyers 7750-esből hogy lesz ilyen méregdrága darab, mire a kiskereskedő átveszi. Azt hiszem a kiskereskedőket kitárgyaltuk, tudjuk hogy ő áll a lánc végén, egyenként kell meghallgatnia az ilyen marhákat is mint pl. glashuette, elmagyarázni szépen nekik mindent, mi miért hogyan működik, továbbá bombázni a kuncsaftokat ingyenes Chronoswiss könyvvel, hadd egye a palit a fene - természetesen egy platinatokos - Opusért. Szívesen olvasnék továbbá egy cikket Alain Silbersteinről és kis cégéről, és ebben főleg arról, hogy mi a titka egy ilyen cégnek, hogy minden közgazdasági észérv ellenére a piacon van a 9000 Eurós 7750-esekkel 2892 A2 vel meg a százezer eurós tourbillonos modelljeivel. Ezeket megveszi valaki??? És ha van valakinek 9000 Eurója, akkor miért egy ilyen órát vesz meg, miért nem egy Chopard LUC 1.96-ot? Hogy működik ez az egész, nem értem???!!! Azért, mert mondjuk 200 darabos sorozatokat ad ki? Nem tudok másra gondolni, mint arra, hogy marketing az egész. Mi benne a kuriózum??? A tok anyaga: acél. A szerkezet: milliószám gyártott tömegcikk. Csak arra tudok gondolni, hogy az ÁR A KURIÓZUM. Ha mondjuk attól "jó" egy autó, hogy alufelni van rajta, meg spoilerek, azt megette a fene. Ha rárakod ezeket a kellékeket egy Trabantra - közröhely tárgya leszel. Ha ugyanezt megcsinálod az óraiparban, tehát ha egy tucatszerkezetet kiglancolsz, kékített mutatókat raksz rá és olyan tokba teszed amely rugós fül helyett csavaros van és tízszeres áron kínálod akkor ez senkinek sem tűnik fel? Miért?