http://www.es.hu/0149/index.htm

MEGYESI GUSZTÁV: A nagy szopás

Azt mondja a kisbolt eladója, aki mindennap félreteszi nekem az összes napi- és hetilapot - és áfás számlát is ad hozzá! -, hogy 168 Órával ezúttal nem tud szolgálni, mert elkapkodták az emberek, nekem azonban mégis megmentett egy példányt, nézzem meg a címlapját, mi a véleményem róla.
A címlapon egy ősz férfit látok, előtte vörös hajú nő térdepel háttal a fényképezőgépnek, a férfi keze a nő fején, tekintetéből kiolvasni, hogy nincs e pillanatban a földön, valahol a mennyekben jár. Utoljára ilyen beállítást a Bajorok hétvégi kalandjai a szexparadicsomban című alámondásos német erotikus filmben láttam a nyolcvanas években, csak ott a férfiak tízcentis extravagáns pakombartot viseltek, a nők pedig nem beretválták a hónaljukat, és a fanszőrzetük olyan volt, mint a leszüretelt ribizkebokor.
- Nincs kétség, ez a nő szopik - mondom az eladónak, szegény egy éve települt át Kovásznából, töltött galamb teremtés, azonnal elpirul és úgy is marad. Mögöttem önkormányzati adminisztrátornők nyújtogatják nyakukat a vállam fölött, olyik felsikongat, helyben is vagyunk. A címlap kétségkívül kifejező, korosodó asszonyokban bizsergető érzést vált ki, ám apró, mondhatni nüansznyi probléma azért akad, nevezetesen az, hogy a képen Hegedűs Lóránt református püspök látható, amint istentiszteleten áhítattal a tekintetében megáldja az előtte térdeplő nőt. A képaláírás: Áldás, békesség.
Minderről nem írnék egy sort sem, a Magyar Nemzetben a haza tisztességes és erkölcsös, kifogástalan előéletű újságírói és közéleti személyiségei már tiltakoztak egyet a 168 Óra ellen, felszólítván az embereket, hogy "határolódjanak el ettől a sötét és rosszindulatú újságtól", a református egyház vezetői pedig pert fontolgatnak. Az egyházkerület szóvivője már továbbmegy, ő a címlapot mint részhalmazt helyezi el a liberálbolsevista újságírás rettentő nagy egészébe, s azt a következtetést vonja le, hogy a balliberális lapok azért támadják ily módon a történelmi egyházakat, mert azok a belső elkötelezettségük révén a nemzeti és konzervatív értékeket képviselik. Veres püspök révén a római katolikus egyház is beszáll, politikai szervezkedést sejt a kép mögött, és felhívja a figyelmet arra, hogy a 168 Óra idén már őket is kigúnyolta, egy augusztusi címlapon Paskai bíboros kap be egy fél gramm ostyát, alatta a felirat: Átvilágíthatatlan egyház.
Ha volna még parlament ebben az országban, akkor, gondolom, volna pár interpelláció és azonnali kérdés, nem tudom, a szocialisták meg az SZDSZ hogyan másznának ki belőle.
Holott arról van szó csupán, hogy Mester Ákos egy fasz.
Ezt direkt írom így, s megmondom, miért. Amikor három héttel ezelőtt Bayer Zsolt lámpavasától volt hangos a közélet, azt találtam írni ezen az oldalon a Lovas-féle garnitúráról, hogy kanül van ültetve a seggükbe, s azon át nyomatják nekik a narkotikumot rendszeresen, attól lehetnek ennyire permanensen hülyék. Pár napra rá aztán Lovas interjút adott a Vasárnapi Újságnak, s Bayer lámpavasát és eltorzult arcát azzal mentette, hogy a liberálbolsevik sajtó még útszélibb és kíméletlenebb, róla például azt írta M. G., hogy kanül van beépítve a seggébe.
Ami egyenlő lámpavassal plusz komcsizástól, zsidózástól eltorzult arccal; mondhatnám: fifty-fifty.
Ha viszont már leírtam, hogy hova van nekik kanül beültetve (tehát nem a fenekükbe, tomporukba, hátsó felükbe), akkor most nem kertelhetek, s vállalva az olvasó trágár szavak iránti megvetését és felháborodását, nem adhatom alább, és a kettős mérce elkerülése végett le kell írnom, amit egyébiránt ebben a témában így is gondolok, hogy Mester Ákos egy fasz.
És még mindig nem volna érdekes ez az egész (istenem, az önkormányzati csajok aznap vidám hangulatban dolgoztak, s a kisbolti forgalom is fellendült), csakhogy Mester Ákos válaszlevelet írt az egyház tiltakozására, melyben "cáfolta, hogy a címlapfotó bármilyen értelemben félreérthető lenne, és hogy provokációs célokat szolgálna".
Mármost Mester Ákosnak abban feltétlenül igaza van, hogy a címlap egyáltalán nem félreérthető, üzenete ti. egyenes és félreérthetetlen, a nő kéremszépen kétségkívül szopik, és ez nincs kifejezetten a püspök ellenére. Akinek erről a címlapról nem ez ugrik be, az hazudik vagy valami más baja van, és akkor tessék neki ennie sok ginzenggyökeret.
Egy ilyen fotót nem azért nem közöl magára valamit is adó újság, mert teszem azt, közéleti hetilap, és mert a fotó mégiscsak templomban készült, sérti a hívők és presbiterek érzékenységét, hanem mert a kép olcsó és gagyi, olyan, mint egy "odaát" írt vezércikk, nemtelen és igénytelen; ilyen képet bárkiről bármilyen helyzetben lehet készíteni, ehhez nem kell lelemény és bátorság, mindannyian meztelenek vagyunk és szaros a seggünk; ilyen kép egyszerűen kultúremberi és ízlésbeli okokból nem adható le.
Ami aztán a magyarországi állapotokat illeti, evidens, hogy azonnal lista készül, s a liberálbolsevik csőcselék újra csak egyetlen homogén tömbbe van faragva, melynek tagjai titkos összejöveteleken egy emberként konspirálnak a fennálló demokratikus rend ellen. Ki beszél itt már lámpavasról, hétköznapi és ünnepnapi aljasságokról, a lényegről? Veres püspök immáron Répássy buzgalmával rendszabályozná az egész balliberális sajtót, az érintett, idősebb Hegedűs Lóránt pedig mint vértanú lép fel a bíróságon, hogy teljes erkölcsi és anyagi elégtételt kapjon a Magyar Narancstól, mert az "hajlott hátú főnácinak, felekezeti górénak, a magyar politikai antiszemitizmus nagypapa figurájának" aposztrofálta őt véleményileg, amiről mellesleg nem volnék meglepve, ha a bíróság kiderítené, nemcsak vélemény, de tény is.
Ez lett a faszságból. Így lészen mégse árok ideát meg odaát között, így lészen összemosva, besorolva, tovább-barmolva és mocskolva minden; akik pedig ezt kiprovokálták, immáron hegycsúcsnyi magasságokban hangtalanul röhögve dörzsölik a tenyerüket, és persze szent meggyőződésük, hogy az egészhez semmi, de semmi közük.
Úgy látszik, előbb-utóbb mindenki a templomukba lép.