A modellezésnél azért mindig vannak kompromisszumok. A terepasztalok többsége még mindig körbe-körbe jellegű, vagy ha nem, és el lehet jutni valahonnan valahová, akkor is erősen torzítottak a távolságméretek, még a nagy modul asztalokon is. Namost ha akarok csinálni egy viszonylag nagyobb terepasztalt, melyet egyedül kezelek és ahol min. 4-5 vonat közlekedik egyidejűleg, + állomási tolatgatások, stb., akkor ezt nem lehet digitálisan megoldani, vagy csak bonyolultan és drágán. A nagy terepasztalok számítógépes vezérlése is leginkább reléket hajt, tehát nem digitális, "csak" automata. Az más kérdés, hogy a megállás, elindulás (falnak ütközik) a rendszer gyenge pontja, ami csak különböző elektronikus és/vagy mehanikus kütyükkel hidalható át, nem beszélve a hangról, kürtről, világításról és egyéb, az élethűséget nagymértékben fokozó digit. funkciókról, de amíg megfizethetően nem lehet digitálisan automatizálni, mégpedig úgy, hogy valóban a vonat állítsa a jelzőt, úgy, hogy az egyes folyamatok valóban "intelligensen", a helyzetnek megfelelően alakuljanak és ne pusztán egy előre beprogramozott algoritmus legyen, addig sorry, de maradok az analógnál.