sziasztok!

Először is elnézést mindenkitől, de egy kicsit önző leszek es segítséget kérek tőletek!

23 éves vagyok az a problémám hogy féltékeny vagyok a baratnőmre(akivel 9 hónapja vagyunk együtt), és ezzel tisztában vagyok (a barátnőm is). Sajnos ez nemrég belőlem elviselhetetlen magatartást váltott ki! de nem is ez a lényeg!

hanem az hogy totálisan tisztában vagyok azzal, hogy azért vagyok féltékeny mert a belétáplált hitemet elveszítettem, és más nem érzem magam érzelmileg biztonságban! sajnos elkövetett egy hibát mert mint kiderült visszatartott információkat és hazudott is nekem! bevallása szerint azért, hogy ne legyek féltékeny rá! úgy érzem hogy pont ezek voltak azok a kis apróságok ami úgy gyülemlett bennem! egy ideig el tudtam folytani, majd most szombaton, szinte elviselhetetlenül megkínzott! természetesen egy harmadik miatt, akivel csak mint jóbarát beszélgetett a barátnőm (mondta Ő).
(sírva fakadtam neki, amit nem kellett volna de már nagyon fájt a dolog)

nagyon félek hogy a féltékenységem őrületté fog fejldőni és nem tudom mit tegyek ellenne!
érzem hogy megszakad a szívem a gondolattol, hogy elveszíthetem Őt! lehet hogy kicsit erősebb érzelemmel reagálok bizonyos gesztusaira, szavaira mint ahogy kellenne, de Ő ezt nem veszi észre és ha elmondom neki, akkor azt mondja hogy azt nem úgy értette, csak általánosságban!
talán az is közrejátszott egy kicsit, hogy azt vettem észre hogy keveset törödik velem! a gesztusai néha lekezelőek, néha pedig azt mutatják hogy fülig szerelmes belém!
úgy érzem magam, mint akinek a létét veszélyeztetik, ha elveszítem - meghalok!
sokan mondták már nekem, a Zsuszi is ezt mondja, hogy a féltékenység megöli a kapcsolatot!
de vajon a féltékenység miért jön elő mikor nem kéne? ha vkinek megrendül a bizalma vkiben?
miért nem lehet ezt a jelenséget (v. betegség inkább??) eltüntetni! félek hogy pont amiatt hogy féltékeny vagyok fog szétesni a kapcsolatunk! és ezt nem akarom, mert olyannyira kínoz ez a dolog, hogy bele fogok őrülni!
én úgy érzem hogy szétestem, mind fizikailag mind agyilag! a gondolataim összerendszerezni iszonyat nehéz és megerőltető feladat most! alig eszem, sokat dohányzom!
a dokihoz nem akarok fordulni mert mi francnak, végülis nem beteg vagyok, hanem vki aki beismeri hogy a féltékeny és megpróbál ellenne tenni, hogy ne szakadjon szét az életem!

mit csináljak ha teljesen tudatéban vagyok annak hogyha ez így megy tovább elveszítem a kedvesem, a barátaim és mindent ami sokat jelent nekem!
tenni akarok ellenne vmit, de nem érzem magam elég erősnek ehhez! (bár már az is elég erőt adna ha vki biztatni)

szerintetek
hogyan mondjam el neki, hogy úgy tudna segíteni rajtam ha egy kicsit figyelmesebb lenne velem, válaszolna a kérdéseimre, elmondana mindent!
Zsuzsi azt mondja nagyon szeret engem...
sajnálom többet nem tudok mert sírógörcs jött rám és alig látom a képernyőt...

előre is köszönök minden segítséget!