Néhány rövid idézet különbözõ dokumentumokból amik Budapest ostromakor születtek :

Almay Béla ezredes jelentése a budapesti ostromgyûrûben folyó harcokról 1945. január 1-ig bezárólag --- M. kir. Honvédelmi Minisztérium 17/a. oszt. Almay Béla ezds.Budapest ostromáról jelent.M. kir. Honvédelmi Miniszter és a Honvédség fõparancsnoka Sopronnémeti, 1945. évi január hó 4-én

a német hadsereg tevékenységérõl a Budapest ostroma alatt

A német hadsereg tagjai Budapesten nem örvendenek népszerûségnek. Ennek okai:

1./ Igen sok német harcoló csapatot látni kényelmes elhelyezésben anélkül, hogy az ostrom kezdete óta a harcokban részt vettek volna. Ugyanakkor egyetemi hallgatók, akadémikusok, hadapródiskolai növendékek, diákok, munkások 100-ai véreztek el a védelemben.

2./ Mindenki beszéli, azt a katonai balfogást, amit Budapest körülzárásánál a németek elkövettek.

3./ A kisebb parancsnokok fölényes, kihívó, pöffeszkedõ magatartásu[a]k. A lakossággal szemben követelõdzve léptek fel, ha emberükre találnak meghunyászkodnak, sok önkényeskedést követnek el. Példának felemlítem azt, hogy egy beteg és egy magas szolgálattételre Kõszegre berendelt vk. ezdst. a repülõtéren, amely súlyos gyalogsági tûzben állott, másfél napon át hitegették azzal, hogy majd a következõ repülõgépen küldik el. Mindkét ezredes okmányai úgy magyar, mint német részrõl tökéletesen rendben voltak. A fiatal német tisztek részérõl a legkisebb udvariasságot sem lehet tapasztalni.

4./ A németek a magyar katonai vezetéssel szemben bizalmatlanok. Az I. hds. pság.(sic!) úgyszólván egyáltalán nincs tájékoztatva a helyzetrõl. Az arcvonalat Budán naponta végigjártam, védõrség beosztást sem sikerült megállapítanom. Nem láttam tankokat. A gyalogság és tüzérség összmûködése benyomásom szerint egyáltalán nem volt megszervezve. A szomszéd harccsoport parancsnokok nem ismerték egymást. Az összes budapesti légvédelmi tüzérség felett egy Janza nevû német alezredes vette át a parancsnokságot, aki lehet, hogy kiváló tüzértiszt, de még a német löveg szám szerinti arány sem tette szükségessé az õ parancsnoklását.
Kozma József ezds-nek ugyanis 160 ágyúja volt, a németek 20 lövegével szemben. Hindy altbgy. úr megállapítása szerint is Buda eddigi magatartása kizárólag a magyar csapatoknak köszönhetõ.

Hindy altábornagy úrnak proponáltuk XII/26-án, hogy a pesti hídfõt fokozatosan szûkítve törjünk elõre a Budát környékezõ hegyek majd a megfelelõ teret biztosítva 30-31-én hajtsunk végre áttörést Bicske irányában Mór felé. Az altábornagy úr javaslatát a német SS altábornagy nem fogadta el.

5./ A magyar csapatokban bizonyos kétkedést eredménye az a látszat, hogy a németek erõik zömét és magyar páncéltörõ egységeket Újpest körzetébe vonnak össze. Ugyanis a látszat arra mutat, hogy õk Fót Szécsény irányában esetleg önállóan terveznek kitörést.

6./ Másfél napig figyeltem a sebesültek berakását a rep. gépekbe. Sajnos 10-15 magyar sebesültnél többet elszállítani nem láttam. Ugyanakkor legalább százszor annyi németet szállitottak el.

7./ Az üzemek bénításánál a németek idõhiány miatt rombolni nem tudtak. Újpest bénítását óvatossági rendszabályból már elõbb elrendeltük, így ott a németeknek rombolniuk nem lehet. A Ganz vill. rt. gépeit a munkahelyeken rombolták szét annak dacára, hogy lett volna idõ a gépalkatrészek kivitelére. A MOM-ban Kelemen ezds. rendkívül erélyes közbelépésére csak a kijelölt 150 gépet bénították, a többit érintetlenül hagyták. Óvatosságból a gyógyszerüzemek, a Weiss Manfred, Danuvia, Fémáru-Fegyver és Gépgyár, Ganz, MAVAG, és a közmûvek kivételével az összes gyárak megbénítását
XII. 31-én elrendeltem. Hindy altbgy. úr elõterjesztésemhez hozzájárult.

Sopronnémeti, 1945. évi január hó 4-én "

És egy kicsit hosszabb hangvételû idézet :

Beregfy Károly vezérezredes levele Wöhler gyalogsági tábornokhoz, a Dél Hadseregcsoport fõparancsnokához a budapesti bekerítésben harcoló csendõrök és honvédek átállásával kapcsolatban. 1945. február 10.

" A IX. SS-hegyi hadtestparancsnokság jelentése szerint a magyar csendõrség és honvédség jelentõs része január 30-án zárt kötelékben átállt az ellenséghez.

Ugyanebben az idõben az I. magyar hadtestparancsnokság azt jelenti, hogy az elsõ vonalban bevetett csendõrök közül sokan átálltak az ellenséghez.

Az ellentmondással összefüggésben jelentéstételre szólítottam fel az I. magyar hadtest vezénylõ tábornokát. A beérkezett jelentést változatlan tartalommal ezennel Excellenciád szíves tudomására hozom:

"Jelentem, hogy 01. 30-án éjszaka csak a német egységekben harcoló székelyudvarhelyi csendõr zászlóaljból állt át 50 ember az ellenséghez. Az átállások nem elszigetelt jelenségek és számuk változó. Az ezzel összefüggésben álló tényezõket a következõkben jelentem:

"A kibombázott, az óvóhelyrõl kiszorított, értékeitõl megrabolt, éhségtõl és vízhiánytól, a saját és ellenséges tûztõl megkínzott polgári lakosság egyre terjedõ suttogó propagandával - amit nincs mód megbüntetni - ad hangot a németek és a nyilaskeresztesek elleni gyûlöletének, mert a saját szenvedéseit és a fõváros romba döntését értelmetlen áldozatnak tartja. A visszafoglalt háztömbökben megjelenõ saját katonákat gyûlölködés fogadja, mivel megtörtént, hogy az oroszok tartózkodásuk alatt élelmiszert és cigarettát osztottak és a lakosokat engedték vízért menni. Ennek következtében
az oroszokat sok helyen felszabadítóként várják. Az oroszok minden megfigyelt katonai mozgást rendszerint aknavetõ-tûzzel árasztanak el, de a polgári lakosságra nem lõnek, ha látják. A céltudatos orosz propagandát még erõsíti a polgári lakossággal és a magyar csapatokkal szemben tanúsított német magatartás.

Nem ritka esetek:

Az SS olykor minden ok nélkül tart fogva hosszabb ideig polgári személyeket és honvédeket a legszörnyûbb körülmények között, akik aztán kiszabadulásukat kizárólag az I. hadtest parancsnokság közbenjárásának köszönhetik. A csendõrség és a honvédség tagjait szétszórtan vetik be, s az ellátásukról nem gondoskodnak. Tiszteket minden ok nélkül megvádolnak, sõt megvernek, támadásoknál a németek hátramaradnak és a magyar katonákat fegyverrel a kézben kényszerítik elõre, közben a honvédségi szállások területét a fékevesztett németek kifosztják. Fegyvertelen munkásokat kényszeritettek a támadáshoz csatlakozni
csak azért, hogy harci zajt keltsenek, akik aztán véres veszteségeket szenvedtek. A németek - fõként Pesten - egész városrészeket adtak fel ellenállás nélkül, a mi nagykörúton elhelyezett, gyengébb erõinket nem támogatták, hanem vonalaikon keresztül visszavonultak és hagyták õket elvérezni. A nekik alárendelt magyar egységekkel nem közölték a hídfõállás evakuálását. Általánosságban a védelem passzív módszerét alkalmazzák. Ahol az oroszok támadnak, a németek közelharc nélkül visszavonulnak. Ennek következtében saját harcoló csapataink veszteségei jelentõsek. [Wöhler kézzel írt megjegyzése az aláhúzott
részhez a lap szélén: Frechheit! (Arcátlanság!) - a szerk.] A hidak felrobbantásának pontos idejét sem közlik.

A fenti esetek szoros összefüggésben vannak egymással és ehhez járul még, hogy a németek a királyi várat és a budai ferences templomot istállónak használták. Ennek híre széles körben ismertté vált és hátrányosan befolyásolta a bajtársiasság szellemét, sok helyen aláásta a harckészséget.

Az átállások sajnálatos ténye mellett és a harci szellem csökkenése ellenére - mely a német csapatoknál is megfigyelhetõ -, számos magyar alakulat hosszabb ideje helytállt. A súlyos harcok alatt az éppen hogy kiképzett egyetemi zászlóalj a Rózsadombon, a Berend-csoport a Sas-hegyen, a Viharos õrnagy vezette csoport Lágymányoson, a budapesti zászlóalj Veresváry ezredes vezetésével sikeresen visszaverte az ellenség támadásait. Az utóbbi idõben csak honvéd alakulatok hajtottak végre ellentámadásokat. Õszintén rá kell mutatnom arra, hogy rövid idõn belül várható az általános kimerülés, amelyet az ellátás kritikus helyzete is siettet.

Az említett alakulatok ma még helytállnak, de sokáig õk sem tudnak kitartani. A legjobb tisztek idegei is felmondják a szolgálatot."

Saját részemrõl szeretném a hadtestparancsnokság jelentéséhez hozzáfûzni:

Egy koalíciós háború természetszerûleg magában rejti a súrlódások lehetõségét. Olyan körülmények között azonban, amelyekben Budapest védõi már hetedik hete harcolnak, a súrlódások elkerülhetetlenek.

Világos elõttem, hogy Budapest védelmével kapcsolatban a magyar csapatok és a polgári lakosság részérõl is történtek olyan hibák, amelyek a német-magyar fegyverbarátságot megrendíthetik. Ezek számára azonban elég magyarázatot és felmentést adnak az igen nehéz viszonyok, melyek között Budapest védõi harcolni kénytelenek.

Ezért is tartózkodtam mindeddig attól, hogy a német vezetés tudomására hozzam a Budapestet védõ német csapatok mindazon tetteit, melyek a közös, bajtársias szellemet érintik. Azonban a IX. hadtestparancsnokság január 30-i jelentése, mely sérti a magyar fegyverbecsületet, nem hagyható szó nélkül. Az I. hadtestparancsnokság fenti, súlyos megállapításokat tartalmazó jelentése az általam elrendelt vizsgálat eredménye, amellyel kapcsolatban meg kell állapítanom, hogy a Budapestet védõ német egységek néhány cselekedete túllépte a nehéz körülmények által megszabott határokat.

Kérem Excellenciádat, utasítsa a IX. SS hadtestparancsnokságot ezeknek a jelenségeknek megakadályozására, máskülönben a németek iránti rokonszenv a város polgári lakossága, valamint az ott harcoló csapatok körében teljesen kihal.

Megkülönböztetett tiszteletem kifejezése mellett maradok

az Ön készséges híve:

Beregfy vezérezredes

Bundesarchiv-Militärarchiv RH V/62.

Német nyelvû eredeti irat fordítása. "

forrás: Erõd a Duna mentén