Tót: Eredetileg a teuton törzsnév átvitele. A középkor folyamán a Sclavonius megnevezés magyar megfelelője: ennek megfelelően minden szláv, illetve szűkebben a történeti Magyarország területéhez kapcsolható szláv neve. A későbbiekben a latin szó és annak honosított szlavón formája egyre inkább csak a déli-délnyugati szláv etnikumot, míg a tót az északi magyarországi szlávokat kezdte jelölni. Manapság semleges használata a magyarországi (ezen belül leginkább alföldi) szlovákokat jelölheti.

Oláh, olasz:
I. Mindkét megnevezés a kelta Blachus törzsnévből származik. Ez a megnevezés idővel átszállt a pannóniai - kárpát-medencei frankokra. A név magyar hangalakja a blak, a szláv megfelelő a vlach. Ugyanakkor Anonymus korában már a romanizált népeket, így a románokat is, jelölte. A korai középkor folyamán nem volt ritka Magyarországra a francia (vallon), olasz parasztok betelepítése. Ezeket is vlachoknak hívták, avagy szláv többes számú alakban vlasinak vö. -olaszi végű településnevek). Ezen szavak kezdőhangja a magyarban vokalizálódott és két legközelebbi újlatin etnikum külön megnevezéssé vált (oláh = román, olasz = itáliai).
II. A fentiekkel szemben vannak olyanok, akik az oláh/olasz népnevet a barluq török törzs nevéből származtatják. Ezek Asparuch vezetése alatt a dunai bolgárokkal együtt, azok részeként jöttek a térségbe. Ennélfogva eredetileg a nándor népnév szinonimája lett volna (ld. Nádorfehérvár ~ Bolgárfehérvár).